Idén ismét új tagokat választott soraiba a Magyar Tudományos Akadémia. A Magyar Tudományban – korábbi szokásunkhoz híven – most is bemutatjuk az MTA új levelező tagjait. Az Akadémia honlapján olvasaható szakmai bemutatást mi néhány személyes kérdéssel egészítettük ki, s bízunk benne, hogy a válaszok a sikeres tudós szakmai életrajzokban nem olvasható arcát is megmutatják.

HARARCH BALÁZS
Agrártudományok Osztálya

Mosonmagyaróváron született 1952-ben. Az MTA Agrártudományi Kutatóközpont Állatorvos-tudományi Intézet tudományos tanácsadója, korábbi igazgatója (2000–2008), jelenlegi témacsoport-vezetője. Szűkebb szakterülete az állatorvosi virológia. Stachybotrys penészgombák toxinjait azonosította HPLC és tömegspektrometria segítségével, és elsőként mutatta ki juhok és lovak elhullását okozó szalmából. Szarvasmarha-leukózis-mentesítéshez immundiagnosztikai készletet állított elő (600 000 vizsgálathoz, részben exportra). A hazai állatorvosi kutatásokban bevezette a molekuláris és bioinformatikai módszereket. Elsőként végzett filogenetikai számításokat adenovírusokkal. Gazdaváltásokat derített ki (például hüllőről kérődzőre), ami a genom G+C tartalmának csökkenésével és kórokozóképesség-fokozódással járt. Víruskutatásait vezető szaklapok és referenciakötetek közölték. Alelnöke az MTA Bioinformatikai Osztályközi Bizottságának és a Magyar Bioinformatikai Társaságnak. A Nemzetközi Vírusrendszertani Bizottság Állati DNS-vírusok és Retrovírusok Albizottság vezetője. Két olyan uniós kutatási konzorcium tagja, amelyek génvektorok és daganatellenes vírusok fejlesztésén dolgoznak.

Mi volt az a döntő mozzanat az életében,

amely erre a pályára vitte?

Gimnazistaként azon gondolkoztam, mi lehet a világ legérdekesebb foglalkozása, amit mindig élveznék. Úgy döntöttem, hogy állatkert-igazgató leszek, az már csak elég egzotikus és izgalmas. Ehhez megfelelőnek tűnt az Állatorvos-tudományi Egyetem elvégzése Budapesten. Elsőéves koromban takarítottam is egy évig önkéntesként a Fővárosi Állat- és Növénykert trópusi akváriumi részlegében. De ki tudja miért, ez nem igazán elégített ki, és inkább tudományos diákköri munkába kezdtem az egyetem Járványtani és Mikrobiológia Tanszékének virológiai részlegében. A csendes laboratóriumok, a szövettenyésztés és a vírusizolálási kísérletek

örökre megfogtak. Az életem olyan szerencsésen alakult, hogy az MTA Állatorvos-tudományi Kutatóintézetében folytathattam virológia kutatásokat. És itt megint előjött a régi álom, az állatkerti egzotikumok iránti vonzalom. Elkezdtük az egzotikus állatok vírusait tanulmányozni. Állatkertekben vagy kisállat-kereskedésekben elhullott állatok (például jegesmedve, nyílméregbéka vagy különféle kígyók) belső szerveiből vagy vadmadarak és hálóval befogott denevérek bélsarából kíséreljük meg a vírusok jelenlétének kimutatását és molekuláris jellemzését. Afrikai, ázsiai vagy épp dél-amerikai dzsungelekben gyűjtött mintákban találtunk eddig ismeretlen adenovírusokat, esetenként más DNS-vírusokat is. A vírusok sokszínűségének és gerinces gazdáikkal való közös evolúciójuk minél jobb megismerésére és megértésére törekszünk.

Mi volt az az eredmény munkája során,

amelyre igazán büszke?

Magyar állatorvosok (Bartha Adorján, Áldásy Pál) a világon először írtak le olyan új szarvasmarha-adenovírusokat, amelyek biológiai tulajdonságaikban „jelentősen” eltérőek voltak az emlősökben talált összes többi adenovírustól. A nyugati tudományos közvélemény azonban fenntartásokkal fogadta ezeket a megállapításokat, egyrészt mert nem vártak komoly eredményeket a vasfüggöny mögül, másrészt mert hasonló vírusokat az emberben sosem találtak, harmadrészt mert a jelentősen nem igazi CGS-mértékegység. A hazai állatorvosi kutatásokban elsőként vezettük be a molekuláris módszerek használatát, hogy DNS-szekvencia szinten, pontosan számszerűsítve állapíthassuk meg a kérdéses vírusok közötti eltérés és rokonság mértékét. Sikerült kimutatnunk, hogy a szarvasmarha-adenovírus típusok fele jól jellemezhető evolúciós távolságra van a többi emlősállat és az ember ismert adenovírusaitól. Az eltérés nagyjából megfelelt az emlősök és madarak adenovírusai között fennálló evolúciós távolságnak. Kézenfekvőnek látszott az ősibb gerinces osztályok képviselőiben előforduló adenovírusok célzott vizsgálata. Amerikából, Angliából és Németországból sikerült hal-, béka- és kígyó-eredetű adenovírusok beszerzése, amelyekről kiderítettük, hogy önálló leszármazási vonalakat képviselnek, és a pikkelyes hüllők adenovírusainak rokonai találhatók meg napjainkban bizonyos kérődzőkben. Néhány esetben madarakban is kimutattuk evolúciósan távolabbi adenovírusok jelenlétét. Az ilyen gazdaváltáson átesett adenovírusok feltűnően erős kórokozó-képességgel rendelkeznek. A felismert új vírusvonalak besorolására javaslatokat tettünk, amelyeket a Nemzetközi Vírusrendszertani Bizottság (ICTV) elfogadott, és ennek következtében az Adenoviridae család rendszertana gyökeresen megújult. Két évvel ezelőtt beválasztottak az ICTV vezetőségébe.

Milyen nemzetközi kutatásban vesz részt?

Eddigi eredményeinknek köszönhetően a világ minden tájáról, Európától Új-Zélandig, USA-tól Chiléig kérik segítségünket állati adenovírusok felismeréséhez és jellemzéséhez. Sikeres replikációs stratégiájuk következtében az adenovírusok ígéretes génszállító vektorok a humán gyógyászati (daganatellenes vagy génterápiás) célra. Felhasználhatóságukat azonban korlátozza a lakosság humán adenovírusokkal szembeni immunitása, ezért állati adenovírusok között keresünk megfelelő vektorjelölteket. Két EU FP7-es konzorcium pályázat keretében tucatnyinál több nyugat-európai laboratóriummal van/volt együttműködésünk ezen a kutatási területen.