hatására is, akik mindketten matematika–fizika
szakos tanárok –, sokáig mérnöki pályára készültem. Nehéz
egyértelműen meghatározni azt a pillanatot, amikor mégis a kutatói
pálya mellett döntöttem, de talán annak volt ebben legnagyobb
szerepe, hogy harmadikos gimnazistaként beválogattak a fizikai
diákolimpiai csapatba. A felkészülések és az olimpia során szerzett
élmények tették egyértelművé, hogy a kutatói pálya számomra talán
érdekesebb a mérnökinél. A jelenségek megértése, leírása közelebb
áll hozzám, mint azok alkalmazása.
Magányos kutató vagy inkább csapatjátékos?
Egyértelműen csapatjátékos vagyok. Ahogy egyre több
tudományterületre, úgy az általam műveltre is jellemző, hogy a
kutatások (nemzetközi) együttműködésekben folynak. Bár vannak a
rácstérelmélettel foglalkozók közt – elsősorban alapvető térelméleti
kérdésekkel foglalkozó kutatók –, akik egyedül dolgoznak, ez inkább
már kivételnek tekinthető. A fizikai kérdéseket megválaszoló
projektek összetettek, erőforrás-igényesek. Ennek következményeképp
nem ritkák a harminc-negyven fős rácstérelméleti kollaborációk. Én
ennél általában kisebb (öt-tíz fős) csoportokban dolgozom, a
legnagyobb kollaboráció, melynek tagja vagyok, a
Budapest–Marseille–Wuppertal-kollaboráció is mindössze tizenkét
tagot számlál. A csapatmunkát több szempontból is előnyösnek érzem.
Egyrészt nagyon sok esetben a legjobb ötletek közös diszkussziók
során születnek, másrészt több résztvevő esetén kisebb a hibázás
lehetősége, különösen, ha tudatosan minden részfeladatot többen
egymástól függetlenül elvégeznek.
Saját tudományterületén mi az a nyitott kérdés, amelyre választ
szeretne kapni?
Három fontos kérdést emelnék ki: kutatásaim jelentős részében a
kvantum-színdinamika fázisdiagramját próbáltam feltérképezni. Ez a
diagram írja le, hogy hogyan viselkedik az erősen kölcsönható anyag
nagy hőmérséklet vagy kvarksűrűség esetén. A kis sűrűségű, de nagy
hőmérsékletű tartományt mára egész pontosan sikerült megérteni.
Tudjuk, mekkora hőmérsékleten jön létre a protonokból/neutronokból a
kvark-gluon plazma, és mi ennek a plazmának az állapotegyenlete.
Nagyon keveset tudunk azonban arról, hogy mi történik nagyobb
sűrűségek esetén. A fázisdiagramnak ezt a tartományát fogja
kísérletileg vizsgálni a darmstadti GSI-ben épülő FAIR-kísérlet.
Érdekes módon pályám elején épp ezen a területen sikerült
eredményeket elérni, de máig is ezt tartom az egyik legnagyobb
kihívásnak. A második fontos kérdés a kvark-gluon plazma
dinamikájának, időfejlődésének megértése. A jelenlegi eredményeink
csupán az egyensúlyi tulajdonságokat tudják leírni. Mindkét kérdés
nehézségét az előjel probléma adja, a fizikai mennyiségek óriási
pozitív és negatív járulékok összegzése után adódnak, melyek pontos
meghatározása a nagy kiejtések miatt rendkívül nehéz. A harmadik
kérdéskör a magfizika. A proton és neutron tömegének (és
különbségüknek) a pontos megértése után a logikus következő lépés az
atommagok szerkezetének, kötési energiájának megértése az őket
alkotó kvarkok és gluonok kölcsönhatásai alapján.
|