Intenzív termelés, növekedési kényszer, természetrombolás, fenntarthatóság

A címben említett jelenségek összefüggésével, az ember és a természet kapcsolatát elemzi Horváth József akadémikus új könyve. A mű ismerteti az újkori történelem talán legfontosabb problémáját, amely a fenntarthatóság és fennmaradás aggodalmával foglalkozik. Érdekes módon csak későn, az 1980-as évek során döbbentek rá a természettudományos szakemberek, hogy a túlkemizált és túlságosan mechanizált agrártermelés mellékhatása a környezet és az emberi egészség károsítása lehet (Rachel Carson: Néma tavasz). Hasonlóan aggodalmas volt Donella Meadows és szerzőtársai A növekedés határai c. könyve, amely felhívta a figyelmet arra, hogy a természeti erőforrások nem korlátlanul hozzáférhetők, és pesszimista előrejelzéseket ismertetett. Mindkét aggodalmaskodás túlzásnak bizonyult, de mindkét közleményben volt igazság is! A folytatást általában pesszimista hangulat, és a fenntarthatóság követelményét hangsúlyozása jellemezte (Lester R. Brown: Building a Sustainable Society). Horváth József könyve mindig ismerteti a pro és kontra véleményeket, és a legtöbbször óvatosan állást is foglal. A határozott állásfoglalás igen nehéz, mert a jelenség feltárása, a szükséges előrejelzés sokszor nem tud mentesülni a jóslástól. Erre jó példa az 1960-as években a Science-ben megjelent cikksorozat. Ebben elismert természettudósok válaszoltak arra a kérdésre, hogy a közeljövőben milyen tudományos irányzatok megjelenésével vagy fejlődésével kell számolnunk. Mai szemmel nézve meglepő: sem a biotechnológia, a környezetvédelem vagy a fenntarthatóság szó, illetve fogalom nem volt megemlítve vagy leírva. Ennyit a jövőre vonatkozó véleménynyilvánítás értékéről.

A fenntarthatóság problémáját ma kevesen vitatják, de itt is van ellenvélemény. A probléma abból a felismerésből indult ki, hogy a mind intenzívebb termelés, azaz a gazdasági növekedés környezetkárosítást, emberi egészségkárosítást okozhat. Ezt a paradigmát, azaz közmeggyőződést az ENSZ Brundtland-jelentése úgy fejezte ki, hogy a gazdasági fejlődést olyan eljárások biztosíthatják fenntartható módon, amelyek ugyan kielégítik jelen szükségleteinket, de nem csökkentik a jövő generációk sikeres termelését.

Horváth József könyve ennek szellemében elemzi a szokványos és precíziós növénytermelés, a növényvédelem, növénynemesítés, élelmiszerbiztonság, az energiagazdálkodás, a felsőoktatás, tudományos kutatás hatásait a fenntarthatóság szempontjából. Külön foglalkozik a 20–21. század gazdasági válságaival és a csúcsértekezletek javaslataival. Ebből a szempontból vizsgálja a paradigmaváltást, amely a talaj, a víz és növény kölcsönhatásaival foglalkozik. A mű részletes tájékoztatást ad a legújabb világértekezletekről, amelyek a fenntarthatósággal foglalkoztak; hétszáznál több idézetet ismertet, amelyeknek közük van a témához. A fenntarthatóság problémájának megoldását az a nyilvánvaló tény is sürgőssé teszi, hogy a világ lakosaink száma ijesztően növekszik, ennek következtében az intenzív termelési módok nem nélkülözhetőek, de a modern termelésnek fenntarthatónak kell lennie. A könyvet biológusok, agrárszakemberek és közgazdászok egyaránt haszonnal forgathatják. (Horváth József: Biofilia – Gondolatok a fenntarthatóságról és a fennmaradásról. Budapest: Agroinform, 2017)

Király Zoltán

az MTA rendes tagja