végeredmény legyen független a bírálatok
sorrendjétől, és legyen szigorúan monoton (de legalább monoton).
A szavazó (értékelő) rendszerek szóba jöhető
kritériumai azonban sokfélék. A szerző által választott
kritériumok szerepelnek ezek között, de fontos látni, hogy
léteznek mások is. Lorrie Faith Cranor (1996) munkájából – a
teljesség igénye nélkül – a következő szóba jöhető kritériumok
(választási preferenciákat összegző algoritmusok) sorjázhatóak:
többségi, kölcsönös többségi, Condorcet, Condorcet-vesztes,
Schmidt-dominált alternatívák függetlensége, az érdektelen
alternatívák függetlensége, a klónok függetlensége, monotonitás,
konzisztencia, fordított szimmetria, polinom idejű, a kedvenc
megbízhatósága, összegezhetőség, később nem árt/nem segít
kritériumrendszerek.
Egy konkrét választási rendszer (értékelési
szabály) a felsoroltak közül többnek is megfelelhet, míg másokat
kizárhat. Az a választási rendszer kidolgozóinak (törvényhozók)
vagy az értékelési rendszer megfogalmazóinak (szakbizottság)
felelőssége, hogy a konkrét probléma kezelésére az adott
preferenciarendezési „arzenálból” a szóba jöhető számos
kritérium közül melyeket választják ki, és melyekből „gyúrnak”
össze algoritmust, szabályt.
Tétellevezetés vs. számpélda-alapú cáfolat
Csató László axiómáinak megfogalmazását követően sajátosan építi
fel érvrendszerét: nem tételének általános érvényű bizonyítását
mutatja be, hanem számpéldával támasztja alá a vitatott szabály
tarthatatlanságát. (Ebben a pontban eltekintek az előző pont
érveinek megismétlésétől – ti. hogy a cáfolat alapja az
alapaxiómák megváltoztatása).
Vegyük a szerző példáját: „Tekintsünk két
dolgozatot az alábbi pontszámokkal: (25; 14) és (23; 12). A
különbség mindkét esetben 11 pont, harmadik bírálót kell
felkérni. A kapott pontszámok legyenek 19 és 18. Tehát az első
dolgozat írásbeli pontszáma 14 + 19 = 35 (a 25 pontos bírálat
kiesik, mert távol van a többitől), míg a másodiké 23 + 18 = 41
= (itt a legmesszebbi 12 pontos bírálat nem számít), azaz utóbbi
a színvonalasabb munka. Mi a probléma? Csupán annyi, hogy az
első dolgozat mindegyik bírálata magasabb pontszámú. Ad
abszurdum akár ugyanazoktól a bírálóktól.”
Vegyük ugyanezen kiindulópontot a két
dolgozat bírálatában: az első két bíráló pontszámai legyenek
(25; 14) és (23; 12). A harmadik bírálók pontszámai azonban
ezúttal legyenek 23 és 22 pont. A szerző által vitatott szabály
és az általa javasolt szabály (átlagolás) ez esetben már „egy
irányba mutat” – mindkettő szerint az első dolgozat
rangsorolódik előre (25+23=48 > 23+22=45 illetve 20,67 > 19).
Vegyünk továbbá egy harmadik számpéldát is –
változatlan kiinduló pontszámok mellett a két harmadik bírálat
legyen ezúttal 11 és 18. Ezek a pontszámok viszont megint csak a
második dolgozatot rangsorolják előre mind az átlagolási (16,67
< 17,67), mind a „közelebbi pontszám” (12,5 < 17,67) szabály
szerint, miközben (ad abszurdum ugyanazon bírálók közül) csak
kettő látta jobbnak a másodikat, ugyanakkor a legmagasabb kapott
pontszámot elnyerő első dolgozat hátrébb rangsorolódik.
Konklúzió: egy konkrét számpélda cáfolhat
ugyan egy tételt (ha mutatok egy kivételt, akkor az általános
szabály mindenképpen „borul”), de nem bizonyítja egy másik tétel
helyénvalóságát, ugyanis mutathatók olyan számpéldák (a harmadik
bírálatok előtti azonos kiindulóponttal), amelyek viszont a
szerző szabályának ingatagságára mutatnak rá. Ez azonban az
előző pontban megfogalmazottak tükrében (nincs általános érvényű
kritériumrendszer) nem meglepő.
Feltehető-e a módosított axióma rendszer?
A szerző gondolatmenetének alapja az, hogy az A1 axiómának
mindenképpen teljesülnie kell (az összpontszám legyen független
a bírálók sorrendjétől). Ez a függetlenség azonban logikailag is
inog: a harmadik bíráló felkérése ugyanis csak abban az esetben
következik be, ha az első két bírálat pontszámában nagy
különbség mutatkozik. A harmadik bírálat tehát logikailag
feltételes (és nem független). A szerző axiomatikus alapozásának
tarthatatlanságára ugyanakkor az a korlátozó előfeltevése
világít rá, miszerint „a fenti tulajdonságok nem foglalkoznak
azzal az esettel, amikor két olyan dolgozatot kell
összehasonlítani, ahol az elsőnek két, míg a másodiknak három
bírálati pontszáma van.” Márpedig ez az alaphelyzet: a harmadik
bírálat célja az, hogy az eltérően megítélt dolgozat helyét
kijelölje a kétbírálós dolgozatok rangsorában! A legritkább
esetben fordul elő, hogy egy tagozatban két „harmadik bírálatos”
dolgozat van, olyan azonban gyakorlatilag nincs, hogy egy
tagozat minden dolgozatának van harmadik bírálója! A tipikus
eset az, hogy a harmadik bírálatos dolgozat csupa kétbírálós
dolgozat közé visszakerülve (visszakonvertálva) rangsorolódik!
Ez utóbbi esettel azonban a szerző saját axiómáiból levezetett
szabálya bevallottan nem foglalkozik! A korlátozó előfeltevés
logikája szerint ugyanakkor a szabály csak akkor alkalmazható,
ha mindegyik dolgozatnak van harmadik bírálója, és korlátosan
használható az esetben, ha néhány (két-három) harmadik bírálós
dolgozat van a tagozatban – akkor is csak ezek egymás közötti
sorrendjének eldöntésére. Ez esetben azonban továbbra is nyitott
marad a két-, illetve hárombírálós dolgozatok összevetése,
rangsorolása – erre a szerzőnek nincs javaslata, szabálya.
Jogi útra terelhető-e egy tudományos vita?
A legkomolyabban vitatható következtetés azonban az értékelési
szabály (bármilyen kritériumot is kövessen az) jogi úton való
kikényszerítésének javaslata. Feltéve, de nem megengedve, hogy a
szabály egyébként logikailag kikezdhetetlen, tudományos viták
tudományon kívüli eldöntésének gondolata olyan Pandora-szelencét
nyitna ki, amelynek következményei beláthatatlanok.
Az eltérő értékelések mögött ugyanis
többnyire tudományos viták állnak – ezek eldöntésére
gyakorlatilag lehetetlen jogszabályban kodifikált szabályokat
felállítani. Az önmagában megkérdőjelezhető, hogy a tudomány
fordulhat-e máshoz egy eldöntetlen tudományos kérdés
eldöntésére, mint saját tudományos közösségéhez? Kérheti-e egy
„másik hatalmi ág” mérlegelését, döntését.
Azt már csak a rend kedvéért teszem hozzá: ha
a bírálatok vagy a bírálatra vonatkozó szabályok jogi fórumon
apellálhatóak, akkor ki fog bírálatot vállalni? Nem véletlen,
hogy semmilyen tudományos természetű eljárásban – legyen az
fokozatszerzési cselekmény, korreferátum, kéziratreview,
lektorálás, dolgozatbírálat – az értékelés nem apellálható.
Szerző és bíráló (vagy bíráló és bíráló) között lehet vita, de
ez a vita mindig az írott szöveg, a gondolatok igazsága körül
kell hogy forogjon, és nem személyek igazsága körül. És a vita
(ami jobb, ha dialógus, mint ha diszkusszió lenne) jobb, ha a
tudomány keretein belül dől el. Jogi értelemben vett
igazságszolgáltatás nem dönthet el tudományos igazságot!
Mi hát a konklúzió: átlagolni vagy a két
közelebbi pontszám? Vagy más (például súlyozott átlagolás vagy
bármi egyéb)? Írásomban azt igyekeztem bemutatni, hogy az ezek
közötti választás nem logikai, hanem preferenciális kérdés. Hogy
a dolgozati bírálatok párhuzamosait az euklideszi vagy a
Bolyai–Lobacsevszkij-geometria axiómáinak szemüvegén keresztül
érdemes vizsgálni, azt döntsék el a „törvényhozók” – azaz a
szakbizottság kollektív bölcsessége. Ennek a bölcsességnek
fontos eleme, hogy jó egyensúlyt találjon az OTDK-verseny-,
illetve tudományos jellege között – előbbi ne szorítsa háttérbe
az utóbbit. Az értékelési szabályoknak pedig azt kell
szolgálniuk, hogy a jó gondolatok megjelenhessenek, teret
nyerhessenek, érvelésük minősége és konzisztenciája tudományos
értelemben jobbá váljék! A rangsor, a helyezés – bár fontos –
tudományos perspektívából szemlélve másodlagos.
Kulcsszavak: tudományos munka értékelése, tudományos vita
eldöntése, értékelési kritérium, preferencia rendezés
IRODALOM
Arisztotelész (1992): Metaphysica.
(Ford., bev., komm. Ferge Gábor) Budapest: Logosz Kiadó
Bem, Daryl Jay (1970): Beliefs,
Attitudes, and Human Affairs. Belmont, CA: Brooks/Cole
Publishing Co.
Cranor, Lorrie Faith (1996):
Declared-Strategy Voting: An Instrument for Group Csató László:
A harmadik bíráló bosszúja, avagy mire jók az axiómák. Magyar
Tudomány. 178, 2, 219–223. •
WEBCÍM
Decision-Making. Washington
University Dissertation (manuscript). December. •
WEBCÍM
Kuhn, Thomas S. (1984): A tudományos
forradalmak szerkezete. (ford. Bíró Dániel) Budapest: Gondolat
LÁBJEGYZETEK
1 Csató László cikke
a Magyar Tudomány 2017. februári számában jelent meg.
<
2 TDK-dolgozatnál
1–60 pont; PhD-bírálatnál summa cum laude, laude, rite,
insufficienter.
<
3 „Amennyiben a két
bíráló értékelése között 15 pont vagy annál nagyobb az eltérés,
akkor kötelező jelleggel – az adott dolgozatot még nem bírált –
harmadik bíráló felkérésére kerül sor. Az írásbeli bírálat végső
pontszáma a 3. bírálat és azon másik bírálat átlaga, amelynek
pontszámához előbbi közelebb van.”
<
4 A párhuzamosok
végtelenben való találkozása az euklideszi illeszkedési térben
(melyben teljesül az Eukleidész-féle párhuzamossági posztulátum)
cáfolható, ugyanakkor a hiperbolikus (nemeuklideszi)
geometriában az euklideszi párhuzamossági axiómát a hiperbolikus
axióma helyettesíti, amely azt mondja ki, hogy egy egyeneshez
egy rajta kívül fekvő ponton át több párhuzamos húzható. Mindkét
geometria a maga axióma(posztulátum)rendszerében
ellentmondásmentes.
< |