A XX. század pusztító világháborúi fiatal életek millióit oltották ki. Közben és ezt követően a szörnyű tragédia mellett a tudományos-technikai fejlődés az orvostudományban is robbanásszerű eredményeket ért el, aminek következtében a fejlett társadalmak népességének átlagos életkora jelentősen megnövekedett. Az öregség maszk, mely elfedi az esszenciális identitást – mondta Mike Featherstone és Mike Hepworth, akik a testszociológia neves brit képviselői, és a modern ember testi, szociális és kulturális fejlődésének új szemléletét alakították ki (Featherstone – Hepworth, 1991).

Az idősödő ember megtarthatja testi és szellemi frissességét, de ehhez az egészségügyi ellátás egyes területeinek folyamatos fejlődésére, illetve adaptálódására van szükség.

Az emberi élet szakaszai is arrébb tolódtak, és az emberi kor WHO szerinti aktuális felosztásában az időskor már csak a 75. életév után jelenik meg (1. táblázat).

1. táblázat • Az emberi élet szakaszai

Az idősödő ember – egy új kategória

Az idősödő ember szellemi és munkaképességét egyre inkább megőrzi, illetve folyamatosan törekszik rá. E törekvés jelentős anyagi terhet ró a társadalomra, illetve a munkaképesség megőrzése egyfajta kompenzáló tényezőként jelenik meg. Az elmúlt évtizedekben az európai országokban a várható élettartam évente mintegy három hónappal növekszik. A II. világháborút követő nagyobb lélekszámú generációk a 2010-es évek második felében vonulnak vissza és a helyükre kevésbé népes nemzedék lép. Ez fokozatosan a kereső/eltartott arány csökkenéséhez vezet. E folyamat kompenzálására, illetve mérséklésére az EU – karöltve egyéb szervezetekkel (WHO – Egészségügyi Világszervezet, ILO – Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, OECD – Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) – az aktív idősödés szakpolitikáját kezdeményezte, illetve folytatja a harmadik évezred első évtizedének közepétől. Az idősödés időszaka alatti aktív életvitel és munkavégző képesség biztosíthatja a nyugdíjkorhatár emeléséhez, illetve egy hosszabb életszakasz alatti munkavégzés lehetőségére vonatkozó szabályzók bevezetését, illetve fenntarthatóságát.

Hazánk korfája – jelen és jövő

Az elmúlt évtizedben Magyarországon is bekövetkezett a várható élettartam ugrásszerű növekedése, és az aktív életkor a hetvenes évek felé tolódott el (1. ábra). Az előrejelzésből világosan látható, hogy a 2020-as évekre a 60–75 év közöttiek aránya jelentősen megnövekszik mind a nők, mind a férfiak körében. Ez egyben azt is jelenti, hogy a hazai egészségügynek is fokozott figyelmet kell fordítania erre a korosztályra, hiszen az idősödő generáció egészségének és munkaképességének megőrzése az egész népesség életszínvonalát befolyásoló tényezővé válik.

Az időskor jellemző betegségcsoportjai

A 75 éven felüliek leggyakoribb betegségeinek klinikai megjelenése a 60. és 75. évek közötti életszakaszra tehető. Ebből logikusan következik, hogy az e betegségekre hajlamosító kórtani tényezők (rizikófaktorok) többségükben ebben az életszakaszban jelentkeznek, és hatásuk mérséklése (a betegség kialakulásának megelőzése, illetve késleltetése – a prevenció) is ezekben az életévekben történik leggyakrabban.

A. Keringési, szív- és érrendszeri betegségek • A fejlett országokban az idősödő korban jelentkező leggyakoribb betegségcsoportok előfordulási aránya és a halálozási statisztikai adatok között szoros összefüggés mutatkozik. A keringési, szív-érrendszeri betegségek több mint 50%-ban ebben az életszakaszban jelentkeznek, és a halálokok között is a szív- és érrendszeri betegségek dominálnak. A magasvérnyomás-betegség az idősödő nemzedék leggyakoribb keringési eltérése és legfontosabb kockázati tényezője. A szervkárosodások közül a szívinfarktus és az agyi keringési megbetegedések (stroke) a tartósan fennálló magas vérnyomás, illetve egyéb, gyakori rizikótényezők (emelkedett vérzsírszint, cukorbetegség, kóros elhízás, dohányzás, családi hajlam) következtében alakulnak ki. Ezek a betegségek a rizikótényezők évtizedes hatása alatt kifejlődő érelmeszesedés következményei. Az érelmeszesedés (ateroszklerózis) a modern ember leggyakoribb betegsége, mely már serdülőkorban jelentkezik, és lappangva, kóros koleszterin és gyulladásos sejtek lerakódásával (ún. ateroszklerotikus plakkok képződésével) a szerveket ellátó erek beszűkítését eredményezi. Az érszűkületek súlyos keringési zavarokat és oxigénhiányt (isémiát) okozva szervkárosodást idéznek elő.

Hazánkban a 90-es években a szívizominfarktusban elhunytak száma 15 000 volt évente, és ez a szám 2011-re 7000 alá csökkent. Az Egészségügyi Világszervezet „európai népességének” kormegoszlására standardizálva ez 63%-os halálozási aránycsökkenést jelent (Józan, 2009). A szívizominfarktusban elhunytak jelentős száma az idősödő nemzedék tagjaiból került ki. Hogyan magyarázható ez a rohamos mortalitáscsökkenés? Az egyik – leginkább kézenfekvő és követhető – ok hazánkban az akut infarktusokat azonnali koszorúér-katéterezéssel (koronarográfia) elvégzett értágító kezelést alkalmazó perkután koronária intervenciós (PCI) centrumok gyors létrehozása. Ezek az azonnali beavatkozást végző központok (jelenleg hazánkban több mint húsz ilyen központ működik) a létrehozásukat megelőző időszak 20–40%-os azonnali infarktushalálozási arányát 5% alá szorították. E látványos, igen eredményes beavatkozás mellett két fontos rizikótényező, a magas vérnyomás és az emelkedett vérkoleszterin-szint tartós csökkentésére alkalmazott gyógyszerek felfedezése és széles körű alkalmazása ugyancsak a szervkárosodások (szívizominfarktus és stroke) arányának drasztikus csökkenéséhez vezetett (Karádi, 2015). Mindezek mellett meg kell említeni az egészséges életmódra való törekvés széles körű terjedését is, ami természetesen a szociális életkörülmények függvénye.

A szív billentyűinek betegségeit (vitiumok), illetve a szívizomzat gyengülésével összefüggő betegségeket (szívelégtelenség) modern technikai megoldásokkal sikerül meggyógyítani vagy súlyosságukat enyhíteni. A műbillentyűk behelyezése (akár a mellkas megnyitása nélkül, katéter segítségével), illetve a szívtranszplantáció, majd korunk újdonsága, a műszív további túlélési lehetőséget biztosít az idősödő ember számára (2. ábra, mesterséges szív). A szív elektromos tevékenysége zavarainak (ritmuszavarok) súlyos következményeit a XX. század egyik legsikeresebb technikai felfedezésének, a pacemakernek (ritmusszabályozó) a bevezetése sikeresen enyhítette.

2. ábra • Mesterséges szív

B. Daganatos betegségek • A fejlett országok egészségügyének jelenlegi legnagyobb kihívása a daganatos betegségek incidenciájának (évenként az új betegségek előfordulása), illetve prevalenciájának (egy adott időpontban előforduló betegek száma) tartós növekedése. A férfiak körében a tüdő- és a prosztatarák, a nők körében pedig az emlőrák a leggyakoribb betegségtípus. A daganatos betegségek jelentkezése is leggyakrabban az idősödő életszakaszban figyelhető meg, kockázati tényezőik nehezebben határozhatók meg, és a betegség kialakulása évtizedes lappangást követően figyelhető csak meg. Bár bizonyos daganatos betegségek (egyes malignus hematológiai betegségek, korai stádiumban diagnosztizált emlő-, illetve kolorektális [vastag- és végbél] rákok) ma már véglegesen gyógyíthatóvá váltak, a későn felfedezett rákos betegségek túlélési eredménye még csak hónapokban mérhető.

Az elmúlt két-három évtizedben – a terápiás eredményesség lassú javulása mellett – a diagnosztikus lehetőségek ugrásszerű fejlődése figyelhető meg. Az ultrahang-diagnosztika az egyes szolid (tömör) szövetekben (például veseszövet) jelentkező 1–2 cm-es kóros elváltozások felismerését már a 80-as években lehetővé tette. A hasi nyirokcsomók hasonló nagyságú kóros megnagyobbodásának (aorta melletti, a májkapuban lévő, illetve kismedencei) kimutatásával felismerhetővé váltak a nyirokdaganatok. A komputertomográfia (CT) forradalmasította a daganatok korai felismerését, és

már néhány milliméteres elváltozások felismerhetők. A mágneses magrezonancia (MR) nem alkalmaz ionizáló sugárzást, és bizonyos szövetek (idegszövet, máj, kismedencei szervek) vizsgálatában jelentős előnyöket élvez, illetve sok esetben a CT-vizsgálatot további lényeges adatokkal egészíti ki. A PET-CT (pozitronemissziós komputer tomográfia) a számítógépes rétegvizsgálatot pozitront kibocsátó izotópok (például: 11C, 13N, 18F) alkalmazásával érzékenyíti, mely a megnövekedett anyagcseréjű tumorszövetbe fokozottabban beépülve korai daganat-, illetve áttétfelismerést tesz lehetővé.

A diagnosztika ugrásszerű fejlődése mellett a daganatos betegségek kezelése is forradalmian új módszereket alkalmaz. A citosztatikumok (a daganatos sejtek pusztulását elősegítő, a sejtek génrendszerére vagy vitaminigényére ható kemoterápiás gyógyszerek) mellett megjelentek azok a biológiai terápiás eszközök, főként ún. monoklonális antitestek, amelyek a daganatos sejtek szaporodását biztosító sejtalkotórészeket (például növekedési faktorokat) gátolva a tumorsejtek pusztulását idézik elő. A modern sugárterápia célzott daganatszövet-pusztításra képes. A malignus hematológiai betegségekben számos új kemoterápiás szer mellett a csontvelő-transzplantáció, különösen az őssejt-transzplantáció új távlatokat nyitott a halálozási arány ugrásszerű csökkentésével, illetve a teljes gyógyulás lehetőségével (Masszi, 2005, 2008).

C. Mozgásszervi, reumatológiai betegségek • Az idősödő ember legfontosabb mozgásszervi eltérése a csont- és ízületi elhasználódás, kopás (artrózis). Gyakorlatilag ennek a generációnak szinte minden tagját érinti, kevés a kivétel. Legtöbbször az 50. életév után jelentkezik, elsősorban a nagyízületekben (csípő, gerinc, térd), de a kéz- és lábízületek is érintettek. Kiváltó oka elsősorban a fokozott terhelés (például: megerőltető sport, trauma), de genetikai, fejlődési rendellenességek, statikai tényezők és a testsúly jelentős növekedése is hozzájárul a betegségcsoport patogeneziséhez (Szebenyi, 2001). Az ízületek előrehaladott kopása az érintkező csontfelszíneket, inakat és szalagokat is érintheti. A fizioterápiás kezelés mellett a balneoterápia (gyógyfürdőkezelés), a gyógytorna és a porcvédő kezelés a kezdődő ízületi arthrosist befolyásolni tudja. A modern kor egyik vívmánya az ízületek protézissel történő pótlása, mely elsősorban a csípő és térd esetében vált rutin terápiás eljárássá (3. ábra) (Hangody et al., 2010).

3. ábra • Csípőízületi protézis röntgenképe

A mozgásszervi betegségek másik nagy csoportját a gyulladásos ízületi megbetegedések képezik. A betegségek zömében autoimmun mechanizmusok játszanak szerepet. Autoimmun reakcióról akkor beszélünk, ha az immunológiai hatás a saját szervek, illetve szövetek ellen irányul. Amennyiben a célszerv az ízület valamelyik strukturális komponense (porc, porcfelszín, szinóvia stb.), súlyos, krónikus gyulladás alakul ki. A kiváltó okok a mai napig nem ismertek pontosan, de fertőzések mint beindító (trigger) folyamatok, illetve hajlamosító (genetikai) tényezők mind jelentős szerepet játszanak a betegség manifesztálódásában, illetve fenntartásában (Búzás, 2001). Az elmúlt évtizedben a súlyos, mozgásképtelenségig vezető betegségek kezelésében, a gyulladásos folyamatok jelentős mérséklésében a biológiai terápia alkalmazása biztató korszakot nyitott meg (URL1).

A csontrendszer egészét érintő, nyugodt szívvel népbetegségnek tekinthető csontritkulás (oszteoporózis) diagnosztikája és terápiája figyelemre méltó fejlődést ért el az elmúlt két-három évtizedben. A csontsűrűség pontos mérése (oszteodenzitometria) lehetővé tette a korai diagnózist és a terápia ellenőrzését. A csontfelépítő gyógyszerek (biszfoszfonátok, egyéb oszteoklasztgátlók, illetve oszteoblaszt-aktiválók) széles körű elterjedése visszaszorította az időskori csonttörések számát (URL2).

D. Anyagcsere-betegségek • Az 5. évtizedet követően olyan anyagcsere-betegségek jelentkeznek, melyek az érelmeszesedés folyamatát meggyorsítják. A vérzsírok időskorra jellemző emelkedése mellett népegészségügyi szempontból a cukorbetegségnek van jelentősége. Az idősödő korosztályban a cukorbetegek aránya hazánkban megközelíti a 20%-ot (URL3). Az artériák falában keletkező plakkok mellett a kiserek (elsősorban a kis artériák, arteriolák) elfajulását váltják ki, ami a szervekben és szövetekben diffúz vérellátási zavarokat hoz létre. A legfontosabb szövődmények közé tartoznak a cukorbetegség okozta veseelégtelenség (Kimmelstiel–Wilson-szindróma), a retina diabéteszes elváltozásai és az idegek gyulladásai (neuropátiák).

Az alsó végtag nagyereinek elmeszesedése, a kiserek elzáródása, valamint a neuropátia következtében létrejövő sérülések (a beteg lábaiban nem érez fájdalmat, ezért könnyen sérül és a sérülések nehezen gyógyulnak) súlyos lágyrész- és csontvelői fertőzések keletkeznek, melyek vérellátási zavarokhoz, üszkösödéshez (gangréna) vezetnek, és az esetek jelentős százalékában az érintett végtag amputációja elkerülhetetlen. A cukorbetegség kialakulásában fontos szerepet játszik a kövérség (obezitás). Sajnos hazánk az epidemiológiai vizsgálatok statisztikai eredményeiben bronzérmes, csak két ország előzi meg, az Egyesült Államok és Mexikó. A kövérség az idősödő generációban gyakori jelenség, mely a mozgásszegény életmóddal, a fokozott kalóriabevitellel és az egyszerű cukrok (szacharóz és fruktóz) extrém mennyiségű fogyasztásával függ össze.

E. Mentális hanyatlás, demencia, Alzheimer-kór • A 6. évtizedben az idősödő egyének jelentékeny százalékában a kognitív funkció enyhe hanyatlása figyelhető meg (mild cognitive impairment): a szótalálási nehézségek, a nevek nehezebb felidézése, a számok megjegyzésének nehezítettsége, a rövid távú memória zavarai mind jellemzőek. Még szakemberek körében is vita tárgyát képezi az, hogy vajon a fenti eltérések a fiziológiás öregedés részjelenségei vagy későbbi súlyos állapotok (például Alzheimer-kór vagy egyéb súlyos demenciák) előhírnökei. Mindenesetre idősödő korban mindent meg kell tenni a fenti folyamat lassítására, illetve kivédésére. A magasvérnyomás-betegség megelőzése és gondozása, az anyagcsere kóros állapotának rendezése, valamint a szellemi torna mind a fenti célt szolgálja. A módszerek között előkelő helyet foglal el a folyamatos tanulás, mely az egész életre terjed ki (lifelong learning) (URL4). Igen fontos pozitív életcélok kijelölése, valamint az időskori depresszió és szorongás diagnosztizálása, gondozása és – amennyiben szükséges – akár gyógyszeres kezelés bevezetése. A szorongást és depressziót az egyedüllét jelentősen fokozza, ezért a társas kapcsolatok fenntartása és fejlesztése feltétlenül szükséges. A világ történéseiben való folyamatos részvétel legfontosabb módszere az internet tudatos használata. A keringési rendszer és az izomzat karbantartása, a rendszeres dinamikus fizikai aktivitás (séta, nordic walking, úszás) a szellemi frissesség sine qua non-ja (Lampek, 2015).

Összegzés

Egyértelmű, hogy az idősödő (60–75 éves) generáció még jelentős fizikai és szellemi tartalékokkal rendelkezik. Az öregedő társadalom önfenntartó képessége nagymértékben a krónikus – beavatkozás nélkül nem egy esetben halálos – betegségek prevenciójától és gondozásától függ. A tudatos egészségmegőrzés, a fizikai állóképesség és a szellemi aktivitás tréningje a betegségek megelőzésének leghatásosabb módszerei. A modern orvostudomány legújabb felismerései a fiatalabb életkorban megkezdett prevenciót és a krónikus betegségek kezdeti szakaszában való eredményes beavatkozást jelentősen elősegítik.
 

Kulcsszavak: emberi élettartam, időskor, idősödés kora, prevenció, munkaképesség, tudatos egészségmegőrzés, testi és szellemi aktivitás
 

IRODALOM

Búzás Edit (2001): Porcszövet és autoimmunitás. In: Gömör Béla (szerk.): Reumatológia. Budapest: Medicina Könyvkiadó, 23–26.

Featherstone, Mike – Hepworth Mike (1991): The Mask of Aging and the Postmodern Lifecourse. In: Featherstone, Mike – Hepworth, Mike – Turner, Bryan S. (eds.): The Body Social Process and Cultural Theory. London: Sage DOI: 10.4135/9781446280546.n15

Gődény M. (2005): A képalkotó eljárások lehetőségei daganatoknál. Magyar Tudomány. 10, 1193–1200.

Hangody László – Smuczer Tibor – Németh György – Farkas József (2010): Az új fejlesztésű Sanat Swing típusú totalfelszínpótló térdprotézissel szerzett korai tapasztalataink. Magyar Traumatológia, Ortopédia, Kézsebészet, Plasztikai sebészet. 53 (Suppl), 58–59.

Józan Péter (2009): Európai lakossági egészségfelmérés. • WEBCÍM

Karádi István (2015): Kardiovaszkuláris rizikó és lipidterápia 2014 (VI. MKKK). Metabolizmus. 13(Suppl. E):2-6.

Lampek Kinga (2015): Az aktív időskor és a társadalom. In: Lampek Kinga – Rétsági Erzsébet: Egészséges idősödés – az egészségfejlesztés lehetőségei idős korban. Pécs: PTE Egészségtudományi Kar • WEBCÍM

Masszi Tamás (2015): Őssejt-transzplantáció az imatinib érában. Orvosi Hetilap. 146 (18 Suppl 1), 900–904.

Masszi Tamás (2008) Supportive Care in Haematopoietic Stem Cell Transplantation. In: Apperley, Jane – Carreras, Enric – Gluckman, Eliane et al. (eds.): The EBMT Handbook. 5th Edition, Chapter 8, 165–78.

Szebenyi Béla (2001): Arthrosis (patológia, epidemiológia, népegészségügy). In: Gömör Béla (szerk.): Reumatológia. Budapest: Medicina Könyvkiadó, 191–194.