„És a legszebb álom szépsége sem tünteti el
a valóság vérző sebeit.”
(Prohászka Ottokár)

2017-ben több bizottság vizsgálta az MTA kutatóintézet-hálózat szakmai tevékenységét. Ezek közül a Kutatóhálózat Működését Vizsgáló Bizottság „nem végzett részletes elemzést annak eldöntésére, hogy az érintett intézetek tudományos teljesítményének az elmúlt évtized során megfigyelhető változásaiban szerepet játszott-e az intézethálózat átalakítása”. E tekintetben a hatéves értékelést végző bizottság eredményeit tekintette irányadónak.

A kutatóhálózat a 2010-től 2015-ig tartó időszakra vonatkozó átfogó szakmai felülvizsgálatát három tudományterületi testület végezte: a bölcsészet- és társadalomtudományok (BTT), az élettudományok (ÉT) és a matematika és természettudományok (MTT) tudományterületi testületek. A bizottságok nem törekedtek a kutatóintézet-hálózat tudományos teljesítményének kvantitatív elemzésére, a tudományterületek összehasonlítására – jelen írás ennek pótlása.

A tudományos teljesítmény egyik (vagy talán legfontosabb) kvantitatív mérőszáma a tudományos publikációk száma. Az ismeretterjesztő cikkek számát is magában foglaló összes publikációk száma (bár az Akadémia fontos köztestületi feladata az ismeretterjesztés) nem releváns az Akadémia legfontosabb feladata, az új tudományos felismerések számának meghatározására. A tudományos publikációkon belül még szokás az SCI- (Science Citation Index) folyóirat-kategória megkülönböztetése, de miután a bölcsészet- és társadalomtudományokban ez kevesebb, mint a tudományos cikkek 5%-a, nem tárgya ennek az elemzésnek.

Már a 2013-as MTA Közgyűlés főtitkári beszámolójában látható volt, hogy kedvezőtlen folyamatok indultak el. Az 1. ábrán reprodukálom a 2017-es Közgyűlés főtitkári beszámolójából a tudományos publikációk számának évenkénti alakulását.

Figyelemreméltó a bölcsészet- és társadalomtudomány területén a tudományos publikációk számának látványos zuhanása. A tisztánlátást akadályozta, hogy ugyanekkor a matematika és természettudományok területén látványos növekedés volt megfigyelhető, míg az élettudományi területen megfigyelhető viszonylag nagy fluktuáció és az összenyomott skála az eltúlzott szimbólumokkal elfedte a tényleges folyamatokat.

2014-ben megmutattam (Vincze, 2014), hogy a matematika és természettudományok területén látható jelentős növekedés a terület két intézetének (a Részecskefizikai és Magfizikai [Kutató] Intézetnek [RM(K)I] és a MTA Atommagkutató Intézetnek [ATOMKI]) tulajdonítható, amelyek publikációs adataiban 2010-zel kezdődően feltüntetésre került az Akadémiánál egy nagyságrenddel nagyobb CERN- (Európai Nukleáris Kutatási Szervezet) együttműködés keretében keletkezett publikációk zöme. Ez a CERN publikációs szokásainak következménye, amennyiben a gyakran több ezer szerzős cikkekben szerzőként tüntetik fel az együttműködő intézmény összes részt vevő kutatóját.

Ennek jelentős torzító hatása jól látszik a 2. ábrán, ahol a MTT-tudományterületnek a tudományos publikációit ábrázolom felbontva két összetevőre: a már említett két intézet és a terület további tizenkét intézetének elkülönített teljesítményére.

A 2. ábra alapján nyilvánvaló, hogy értelmetlen a MTT-terület mind a tizennégy intézetének együttes tárgyalása az említett két intézetnél megjelenő CERN-publikációk nagyon magas számának

jelentős torzító hatása miatt. Ezért a következőkben a tudományterület tárgyalásánál a tizenkét intézet adatait fogom elemezni, amelyeket MTT12-vel fogok jelölni (tehát az RM(K)I és ATOMKI CERN-publikációkkal torzított adatai nem képezik diszkusszióm tárgyát).

A tudományterületek összes tudományos publikációinak számát korrigálni kell a kutatói létszámok (viszonylag csekély) változásával, így kapjuk a tudományterület egy kutatójára jutó tudományos publikációk számát, ami a 3. ábrán látható.

A 3. ábra egyértelműen mutatja, hogy 2012–2013-ban jelentős sokk érte mindhárom tudományterületen az akadémiai kutatóintézetek kutatóit: tudományos teljesítményük kb. 30%-ot csökkent, és azóta is alapvetően stagnál. Jól példázza a helyzetet a Bölcsészettudományi Kutatóközpont esete, amely hét intézetből keletkezett (és a bizottság értékelése alapján ezek közül hat kiváló, egy jó minősítést kapott). A hét intézet teljesítménye 2010-ben még 5,51 tudományos publikáció volt kutatónként, ez 2012-ben lecsökkent a korábbi teljesítmény 60%-ára (3,24 tudományos publikáció/kutató) és az ezt követő három év alatt felnövekedett 70%-ra (3,95 tudományos publikáció/kutató). Ezzel a nem elhanyagolható teljesítménynövekedéssel még legalább hat év a korábbi szint elérése. A kutatóhálózatot vizsgáló bizottságok egyik legfontosabb feladata lett volna a fenti jelentős tudományos teljesítménycsökkenés okának vizsgálata, magyarázata és javaslat a tendencia megfordítására. Itt kell megemlíteni, hogy az előbbiekben körvonalazott negatív hatás egybeesik a kutatóintézetek kutatóközponttá történő átszervezésével.

Elfogadható lenne az egy kutatóra jutó tudományos publikációk számának drasztikus csökkenése, ha azt azok minőségének látványos javulása kísérné. Ez azonban nagy biztonsággal kizárható. A BTT-területen nem ismerek olyan mérőszámot, amely a tudományos publikációk minőségét jellemzi, azonban a MTT és az ÉT területén ilyen a folyóiratokhoz rendelt impaktfaktor. Nemzetközi trend az impaktfaktorok (és a hivatkozások számának) növekedése az idő teltével, annak részletes vizsgálata, hogy az említett területek ezen adatai ehhez a növekedéshez hogyan viszonyulnak, nem tárgya jelen írásnak.

Összefoglalva: a kutatóhálózatot vizsgáló bizottságok nem jutottak el annak felismeréséhez, hogy az MTA kutatóintézeteinek teljesítménye az utóbbi négy évben jelentősen csökkent. Így arra sem adnak magyarázatot, hogy ennek mi a fő oka. Valószínűsíthető, hogy az átlagos egyéni kutatói teljesítményben mutatkozó csökkenés és a kutatóhálózat több intézetének központokba való szervezése között kapcsolat van, amire az időbeli korreláció utal. Ennek helyrehozatala sokéves erőfeszítést és átgondolt tudománypolitikát igényel.
 

Hálás vagyok Kamarás Katalinnak és Faigel Gyulának a kézirat kritikai diszkussziójáért, Kaptás Dénesnek a technikai segítségért.
 

Kulcsszavak: MTA kutatóintézet-hálózat teljesítménye, tudományterületek, tudományos publikációk
 

IRODALOM

Vincze Imre (2014): Tigrislovaglás. Magyar Tudomány. 175, 11, 1345–1349. • WEBCÍM