Magyar Tudomány, 1996/5
Megpróbáljuk feltérképezni azokat a lehetôségeket, amelyeket az Internet kínál a tudományos kutatás számára. A szerzô saját szakterületérôl, a csillagászatból választott példák segítségével mutatja be ezeket a lehetôségeket, de oly módon, hogy ez lehetôleg más tudományok mûvelôi számára is érdekes legyen. Ám a szerzô nézôpontjából az is következik, hogy lehetnek az Internet tudományos felhasználásának olyan szegletei, melyek rejtve maradtak a szeme elôl.
Az elektronikus könyvtár a legnyilvánvalóbb és a legjobban kiaknázott lehetôség, amit az Internet a tudomány számára nyújt. Olyan lehetôség, amit a szûkreszabott folyóirat- és könyvbeszerzési keretek idején minden tudományos intézménynek ki kell használnia, s amelyet a támogatások elnyeréséért a kutatók között folyó egyre élesebb versenyben egyetlen kutatónak sem szabad szem elôl tévesztenie.
Minden cikk írója szeretné minél elôbb kollégái íróasztalán tudnia írását, minden kutató szeretné mihamarabb elolvasni kollégái eredményeit. Mi sem ad erre jobb lehetôséget, mint az elektronikus levelezés. Bármely szerzô elektronikus formában másodpercek alatt eljuttathatja munkáját a szakterületén dolgozók postafiókjába. Legkönnyebben akkor, ha az általa mûvelt tudományterület szakfolyóiratai amúgy is elektronikus formában fogadják a szerzôk kéziratait. Ma már minden jelentôsebb csillagászati folyóirat ezt teszi - így a kolléga lézerprinterén kinyomtatott cikk tipográfiája, szedése, s ami sokkal fontosabb, az ábrái is tökéletesen megegyeznek a kérdéses folyóiratban majd csak hetekkel-hónapokkal késôbb megjelenôvel. Már amennyiben a kutató tényleg olyan cikket küld szét kollégáinak, amelyet valamely folyóirat közlésre elfogadott. Sokan szeretnék a publikációs ciklust még azzal is felgyorsítani, hogy közlésre el nem fogadott állapotban terjesztik mûveiket az Interneten. Egyesek úgy vélik, folyóiratokra már nincs is szükség. Ez talán igaz is lenne, ha a folyóiratok csupán az írott mû terjesztésére szolgáló médiumok lennének. De a folyóiratoknak további szerepük is van: egyrészt a kinyomtatott cikk a közlés pillanatában rögzít, "befagyaszt" egy állapotot, melyre hivatkozni lehet, mely minden könyvtárban pontosan ugyanazt tartalmazza; és talán még ennél is fontosabb a közlemény minôségét garantáló "peer review". A szerzô úgy ítéli, szélesebb körben csak folyóirat által elfogadott cikket szabadna terjeszteni - már amennyiben a folyóirat kiadója, a kiadási jogok tulajdonosa ezt nem ellenzi.
A fizika és a csillagászat területén már müködnek olyan rendszerek, melyek (elektronikus) kérésre e-levélben eljuttatják az igénylôhöz a keresett preprintet. Egy WWW-oldal rubrikáit kitöltve az igénylô kulcsszavakat adhat meg, s a válasz egy - a kulcsszó elôfordulási gyakorisága szerint számított - fontossági sorrendbe rendezett címlista lesz. A kívánt különlenyomatot egy gombnyomással kiválasztva e-levélben elküldethetjük magunknak.
Ahogy a könyvtárakban a katalóguscédulákat felváltják a számítógépes keresôrendszerek, már semmi akadálya nem lesz annak, hogy ezekben a katalógusokban akár távolról is kereshessünk. E cikk íróját régész édesapja azzal a feladattal bízta meg, hogy hollandiai tanulmányútja során próbálja megtalálni egy középkori német szobrokat bemutató kiállítás évtizedekkel ezelôtt kiadott katalógusát. A szerzô sikerrel elvégezte a feladatot - de mint kiderült, éppúgy elvégezhette volna budapesti munkahelyérôl is. A hágai Koninklijke Bibliotheek katalógusa ugyanis elérhetô a WWW-n keresztül - Budapestrôl épp oly könnyen, mint Leidenbôl. (A lemásolt könyvrészlet postán érkezett meg, nem elektronikus úton.)
A világ nagy könyvtárai egymás után nyílnak ki az Internet felé. Sajnos, a katalógusok használata néha meglehetôsen obskurus - de nincs messze az idô, amikor könnyen kezelhetô felületeket mutatnak majd az olvasó felé.
Ha az Internet a kisujját nyújtja felénk ma, holnap már az egész karja kell: ha megtaláltuk a keresett mûvet a hálózat segítségével, miért ne olvashatnánk is el ugyanígy? A régi könyvek és folyóiratok tartalmának számítógépre vitele elôbb-utóbb meg fog történni - ha másért nem, mert az elporladó, savak által szétrágott papírtestbôl az elektronikus öröklétbe mentik át ôket. (Bár a számítógépes adathordozók élettartama jelenleg még rövidebb, mint a papíré, viszont a hordozó öregedtével az adatok könnyen és olcsón továbbmásolhatók! (1) ) Mindez azonban évtizedekbe telik még. Az újonnan megjelenô, már számítógépen szerkesztett könyvek és folyóiratok esetében viszont nincs technikai akadálya annak, hogy azonnal megjelenjenek a hálózaton. Technikai nincsen - más jellegû még marad elég: mi lesz a kiadók hasznával, ha a mûvek könnyen másolhatók lesznek (gondoljunk a videokazettákra!); nem fognak-e elszaporodni a plágiumok, ha egy-két gombnyomással átemelhetünk egy ábrát, táblázatot vagy néhány szövegbekezdést? Ezekre a kédésekre a kiadók jelenleg keresik a válaszokat. Az Amerikai Csillagászati Társaság rangos folyóirata, az Astrophysical Journal nemrégen jelent meg - kísérleti jelleggel - az Interneten.
Ha jelenleg még nem is érhetô el minden szakfolyóirat az Interneten, de már elektronikus formában fogadják a cikkeket, sokszor e-levelezésen keresztül. A cikkek a szerkesztôségbôl e-levélben jutnak el a szakmai bírálókhoz is - mindez nagyon meggyorsítja az átfutást. Az MTA Csillagászati Kutatóintézete a Nemzetközi Csillagászati Unió megbízásából adja ki az Information Bulletin on Variable Stars nevû szakfolyóiratot, már évtizedek óta. Nemsokára az IBVS egyike lesz az elsô, teljesen elektronikus folyóiratoknak. A cikkek többsége e-levélben vagy ftp-n (elektronikus adattovábbítási módszer) jut el a szerkesztôségbe, és ugyanezen az úton járják meg a bírálókat is. A szerzôk a fizikai-matematikai tudományokban elterjedt TeX szövegszedô rendszer segítségével maguk szedhetik ki publikációjukat, melyen a szerkesztôségnek - jó esetben - csak kevés igazítanivalója akad. A közlésre elfogadott, végleges formába öntött cikkek gyakorlatilag azonnal elérhetôvé válnak az Interneten keresztül (WWW és ftp útján). Jelenleg folyik a régi számok számítógépre vitele (ez mintegy húszezer nyomtatott oldalt jelent). Ha ez elkészül, az IBVS teljesen elektronikus lesz: az elsô számtól a legfrissebbig minden elérhetô lesz az Interneten.
Az IBVS összterjedelme viszonylag csekély. A nagyobb folyóiratok géprevitele még egy darabig minden bizonnyal váratni fog magára. Addig is több csillagászati és ûrkutatási adatbázis kínál tartalmi kivonatokat az Interneten keresztül. Az Európai Ûrkutatási šgynökség (ESA) ESIS (European Space Information System), valamint a NASA ADS (Astrophysics Data System) rendszerei segítségével a bibliográfiai adatok bármelyike, kulcsszavak, sôt, a tartalmi kivonatokban szereplô szavak segítségével kereshetünk a fontosabb csillagászati folyóiratokban az utóbbi években megjelent cikkek között, bár a teljes szöveg egyenlôre nem érhetô el.
A szöveges adatbázisok különbözô keresési technikákat kínálnak: a WAIS rendszerben, melyen keresztül például a NASA egyes részlegeinek dokumentumait tették hozzáférhetôvé, a szövegben szereplô szavak, vagy azok kombinációi alapján kereshetünk. Az ADS-nek már bonyolultabb keresési rendszere van: ha rátaláltunk egy minket érdeklô cikk tartalmi kivonatára, csak a "Keress hasonló kivonatokat" gombot kell megnyomnunk, és máris elôttünk terem egy tucat további cikk. A sorban legelôl szereplôk, mint azt a kétkedôk meglepve tapasztalhatják, többnyire tényleg érdekesek, emberi mércével mérve is hasonlítanak az elsô cikkhez.
Az Interneten keresztül számítógépes programokat tartalmazó könyvtárak is hozzáférhetôek: hálózat-szerte rengeteg nyilvános lerakat (anonymous ftp) üzemel, melyekrôl gyakran díjtalanul lehet programokat letölteni. A tudományos kutató számítógépes környezetének kialakításában fontos szempont, hogy lehetôség szerint általánosan használt, ingyenesen vagy olcsón beszerezhetô, különféle számítógéptípusokon egyaránt futtatható szoftverekbôl épüljön fel - ennek megvalósításában segít a hálózat.
Sok tudományágban vált mindennapos gyakorlattá a nagy adatbázisok használata az Interneten keresztül. Ugyanakkor egyre több adatbázis jelenik meg CD-ROM-okon is. Vajon melyiket - illetve mikor melyiket - célszerü használni? Azt érdemes megvizsgálni, hogy az adathalmaz statikus-e (azaz egyszer s mindenkorra, vagy legalábbis évekig változatlan), vagy dinamikus (az adatokat állandóan frissítik, illetve bôvítik). További szempont, hogy az adatbázist milyen gyakran használja az adott kutatóhely? A gyakran használt, statikus adatokat célszerû CD-ROM-on beszerezni, és helyben tárolni. A dinamikus, ill. ritkán használt adatbázisokat pedig ajánlatosabb az Interneten keresztül elérni.
Adatbázisok sokasága áll a csillagászok rendelkezésére az Interneten keresztül. Ha egy adott égterület érdekli ôket, a SkyView adatbázisból lehívhatják a képét a legnagyobb fotografikus csillagtérkép, a Palomar Atlasz digitális változatából, vagy infravörös tartományban az IRAS mûhold képeibôl kerestethetik ki a kívánt részletet, de akár röntgen- tartományban készült képet is kaphatnak - mindezt a WWW-n keresztül. E-levélben lekérdezhetik az adott területre esô Guide Star Catalog csillagokat (ez a világ legnagyobb csillagkatalógusa), vagy a starsbourgi SIMBAD adatbázisban található, különbözô katalógusokból összefésült objektumok listáját, de akár az IRAS hold anyagából készült galaxiskatalógusnak a területre esô galaxisait. Ha alkalmilag keres adatokat a csillagász, ma már gyakorlatilag mindent megtalál az Interneten, nem kell a könyvtárba mennie csillagtérképeket vagy katalógusokat böngészni. Ha azonban olyan munkát végez, melyhez egy katalógus vagy térkép anyagának nagy részét "át kell forgatnia", hamarabb elkészül, ha az adott katalógus CD-ROM-os változatát veszi ki intézete könyvtárából.
A megfigyelô csillagászok - hacsak nem a Hubble Ûrtávcsôre kaptak távcsôidôt - kíváncsian várják a televízió mûholdképekkel illusztrált idôjárás-elôrejelzéseit. Az Internet itt is kényelmesebb alternatívát kínál: a felhôképek (vagy akár filmek) már az Internetrôl is lehívhatók. A kutatóknak érdemes felderíteniük a rokon tudományok, vagy segédtudományok hálózaton keresztûl elérhetô adatbázisait: ha saját tudományában esetleg még nem terjedtek volna el az Interneten keresztül elérhetô adatbázisok, a segédtudományok már elôbbre járhatnak. Ha pedig fordított a helyzet, talán éppen ôk gyôzhetik meg a kérdéses területen dolgozókat, hogy a hálózat gyorsabb, olcsóbb (2) , jobb!
Mint ahogy egy könyvtári szolgáltatásnál sem, itt sem közömbös, hogyan látja, hogyan kezelheti az adatbázist a felhasználó (milyen az "user interface", a felhasználói felület). Nem egy adatbázis e-levélen keresztül is lekérdezhetô - a megadott szintaxis szerint szerkesztett kérést e-levélben beküldve ugyancsak e-levélben kapjuk meg a kívánt adatokat. A legtöbb esetben ma már a felhasználói felület a WWW: Web-formanyomtatványok kitöltésével, virtuális gombok benyomásával kezelhetô. Bárki, aki az adott kutatási területet ismeri, aki tudja, MIT kell kérdezni, az elsô látásra boldogul a HOGYAN-nal. A felhasználói felület fontos kérdés: ha az adatbázis használata bonyolult, nem intuitív, elriasztja a felhasználókat. Ma már ennek nem szabad elôfordulnia - amióta a WWW létezik, a barátságos technológia adott (3) !
Ha a könyveket és folyóiratokat számítógépre viszik, és bárhonnan elérhetôek lesznek, ha a hálózaton keresztül meg is találhatjuk a minket érdeklô munkát, ha a katalógusok és térképek is az Internetre kerülnek, szükség lesz-e egyáltalán könyvtárakra és könyvtárosokra? Az bizonyos, hogy a könyvtárosok mestersége jelentôsen megváltozik majd - mint ahogy változik a számítástechnikával foglalkozók egy részének, a levéltárosoknak és a könyvkiadóknak a munkája is. A lényeg - az információkkal való foglalkozás - változatlan marad, a forma változik. Az egyszerûbb feladatokat, mint a tárolás, keresés, az felhasználóhoz való eljuttatás, a gépek veszik át. A bonyolultabb feladatokat - például a rendszerezést, válogatást, a felhasználók tanítását és segítését továbbra is a könyvtárosok végzik majd. Veszedelmes tévedés lenne azt hinni, hogy könyvtárosra már nem is lesz szükség - éppúgy, mint ahogy súlyos tévedés az is, hogy a "csináld magad könyvkiadás" (desktop publishing) elterjedésével nem lesz többé szükség a könyvkiadók munkájára. A könyvkiadás, szerkesztés szakma, csakúgy, mint a könyvtárosság. A számítógép bizonyos funkciókat kivált - de egy szoftverekkel felszerszámozott PC birtokában még nem leszünk könyvtárosok (vagy könyvkiadók).
Az Internetnek nincs tulajdonosa, központi felügyelô hatósága - így nincs telefonkönyv sem. Egy tudományterület mûvelôi összefoghatnak, és elkészíthetik az elektronikus levelezés címjegyzékét, de ez csak rajtuk múlik. A csillagászoknak van egy meglehetôsen jó e-levélcímjegyzéke: a Royal Greenwich Observatory két munkatársa által kiadott E-mail Directory. Ha egy intézmény jelentkezik a jegyzékbe, akkor évente egy e-levélben körözött "formanyomtatvány" kitöltésével felfrissítheti dolgozóinak címeit. A dolognak csupán az a veszélye, hogy az efféle címlista hirdetésküldô cégek kezébe kerülhet - gondoljunk csak az otthoni postaládáinkat elöntô hirdetés-szemétre! Ez a veszély nagyon is valóságos: a szerzô munkatársai a múlt év során többször is kaptak ilyen szemetet amerikai cégektôl. Az Internet laza szervezete azonban eddig mindig képes volt legyôzni ezt a kórt: a hirdetô cégek egy-két hét után jobbnak látták felhagyni kellemetlen tevékenységükkel.
Az Internet, mint elektronikus országút, bárhova elvisz bennünket pillanatok alatt - csak tudjuk a címet, hova megyünk. A naponta induló (és bizony, gyakran megszûnô) hálózati szolgáltatások útvesztôjében nem könnyû eligazodni. Ezeknek a szolgáltatásoknak is vannak Yellow Pages-szerû címjegyzékei, melyek vagy tematikus, vagy földrajzi alapon szervezôdnek. A tematikusra jó példa a WWW Virtual Library, a geografikus rendszerrel pedig a Magyar Ottlap-on találkozhatunk elôször. Vannak keresômûvek is, melyekkel a szövegben elôforduló szavak segítségével próbálhatjuk megtalálni a minket érdeklô Web oldalt. A csillagászok példamutatóan megszervezték saját tudományuk Internet "Yellow Pages"-eit: a különbözô intézményekben párhuzamosan fejlôdésnek indult címjegyzékek létrehozói összefogtak, és megalakították az AstroWeb konzorciumot, mely egy igen átfogó listát tart karban az Interneten keresztül elérhetô csillagászati szolgáltatásokról. A szerzô tapasztalata szerint az egyes tudományokon belüli, szakmai listák kínálhatják a legjobb tájékozódási lehetôséget - feltéve, hogy a szakterület mûvelôi úgy összefognak, mint ahogy azt a csillagászok tették.
Az Internet rengeteg egyébb közhasznú információval is szolgál: a csillagászok a hálózaton konferencia-naptárat és álláshirdetéseket böngészhetnek. Az elôbbibôl nemigen hiányzik színvonalas szakmai összejövetel - az utóbbi egyelôre meglehetôsen esetleges.
A csillagászat nemzetközi tudomány - szinte minden magyar csillagász külföldi társszerzôkkel együtt publikál. Ezt a munkát igencsak felgyorsítja a hálózat által nyújtott lehetôség, hogy akár naponta többször cserélhetnek adatokat, ábrákat, cikkvázlatokat vagy kéziratokat. Mindehhez persze az is szükséges, hogy mindkét fél kompatibilis szoftvereket használjon. Erre a célra a matematikai-fizikai jellegû tudományokban Donald Knuth szövegszedô rendszere, a már emített TeX bizonyult leginkább alkalmasnak. Ábrák cseréjére a PostScript formátum vált be legjobban, a megfigyelési adatok - képek, spektrumok, vagy bármi más - átvitelére pedig egy ügyes és egyszerû szabványt hoztak létre a csillagászok: a FITS-et (Flexible Image Transfer System). A szerzônek nincs tudomása más tudományról, melyben hasonlóan általános adatleírási formátum lenne.
A lazább elektronikus együttmûködés fórumai az Usenet Hírcsoportok (newsgroup) és az elektronikus levelezôkörök, melyekben a hasonló érdeklôdésûek folytathatnak eszmecserét az aktuális problémákról. Felemelô érzés, amikor egy megoldhatatlannak tûnô feladat kapcsán kétségbeesett kérést postázunk egy elektronikus levelezôkörnek, s másnap a világ minden tájáról kapjuk a kollégáktól a megoldásokat.
A WWW gyakori látogatói találkozhattak már azokkal a távvezérelhetô kamerákkal, melyekkel a WWW-n keresztül irányíthatunk - az exponálás és a kamera kívánt irányba fordítása egy WWW formanyomtatvány segítségével történik. Ezek elsô pillantásra zseniális haszontalanságnak tûnnek, mégis nagy lehetôségeket tartogatnak a tudomány számára.
A legjobb távcsövek távoli hegycsúcsokon, nehezen megközelíthetô helyeken, ha nem éppen a világûrben vannak. A földfelszíni, ám isten háta mögötti nagytávcsövekkel való észlelést igencsak megnehezíti, hogy oda kell utazni hozzájuk. Néhány teleszkópnál ezért megpróbálkoztak a távvezérléssel: például az Európai Déli Obszervatórium (ESO) néhány, a chilei Andokban felállított teleszkópját a München melletti Garchingból lehet irányítani. A táv-észlelô csillagász az Interneten keresztül beszélgethet a távcsôvet kezelô technikussal, látja a távcsôrôl lejövô megfigyelési adatokat, vezérelheti a detektorokat, esetleg még a kupola belsô terét és a távcsövet is láthatja videóképen.
A távészlelés mindezidáig nem hozott átütô sikert - valószínûleg azért, mert a rendelkezésre álló sávszélesség kicsi, nem jut el elegendô információ a mérést végzô kutatóhoz. (A gyakorló kísérletezôk tudják, sokszor szagolni, tapintani, hallani is kell a méröberendezést.) A szerzô azonban úgy véli, a jelenlegi adatátviteli lehetôségek mellett is hasznos lehet az ilyen távkapcsolat: ha a mérési programban részt vevô egyik kutatónak jelen kell is lennie a teleszkóp mellett, kollégái - akár különbözô országokból - távolról figyelemmel kísérhetik egy fontos mérés menetét, tanácsaikkal segítve a kritikus pillanatokban. Az üzleti életben egyre inkább divatba jövô telekonferenciáknak és a gyógyításban gyorsan terjedô telekonzultációknak - sôt, tele-mûtéteknek - a tudományban talán ez a tele-kísérletezés lehet a megfelelôje: vannak drága, nehezen megismételhetô kísérletek, ahol talán olcsóbb egy kritikus döntés elôtt az Interneten keresztül konzultálni a kollégákkal, mint a tévedés esetén megismételni az egész kísérletet.
Eljön majd az idô, amikor a táv-kísérletezônek nem kell majd nélkülöznie azokat az információkat, melyek a karnyújtásnyi távolban állóknak a rendelkezésére állnak: a virtuális valóság (Virtual Reality, VR) technikák segítségével virtuálisan jelen lehetnek majd a mérésnél, anélkül, hogy saját laboratóriumukból kimozdulnának.
A táv-észlelés költséges és bonyolult dolog, de a kispénzû csillagász is végezhet az Internet segítségével egyszerûbb megfigyeléseket távoli távcsövekkel. A változó fényességû csillagok vizsgálatában egyre inkább terjed az robottávcsövek alkalmazása: ezek olcsó, kisebb méretü távcsövek, melyeket jó asztroklímájú, távoli obszervatóriumokban állítanak fel. Az robottávcsövek közvetlen emberi közremûködés nélkül végzik a méréseket. Ha derült az éjszaka, az olcsó, garázsszerû épület teteje kinyílik, a teleszkóp munkába áll, megkeresi a megfigyelendô csillagot, megméri a fényességét, továbblép a következô csillagra, és ha beköszönt a hajnal - vagy ha beborul, elered az esô - szépen összecsomagolja magát, és becsukja a tetôt. A vezérlô számítógép az Interneten keresztül, e-levélben kapja a mérési feladatokat a programban résztvevô csillagászoktól. A kapott feladatokat betáblázza, a méréseket elvégezteti a robottávcsôvel, majd az eredményeket e-levélben visszaküldi a megbízónak. Ehhez a fajta méréshez nem kell nagy sávszélesség - e-levelezési kapcsolat elegendô. A szerzô e robottávcsövek mintájára el tud képzelni robot-laboratóriumokat, amelyek az e-levélben elküldött mérési utasításnak megfelelôen elvégeznek egy kísérletet, vagy kimérik a postán elküldött mintát, majd az eredményt visszaküldik, ugyancsak e-levélben.
Ma már minden rangosabb csillagászati konferencia szervezôi publikus terminálokat biztosítanak a résztvevôk számára, hogy otthoni számítógépükre bejelentkezhessenek, és elolvashassák/feladhassák elektronikus postájukat. A technológia akár arra is lehetôséget ad, hogy a kutató útközben: vonaton, buszon, repülôn is hozzáférhessen elektronikus postájához - bár ez a lehetôség tudósok számára manapság még megfizethetetlen.
Azoknak a tudományoknak a mûvelôi, akik csak személyi számítógépeket használnak, nem sokat kínál az Internet a táv-dolgozás területén - a fent említett kommunikációs lehetôségen kívül. Viszont akik professzionális számítógéppel dolgoznak (amit valószínûleg otthonra nem tudnak beszerezni), azok örömmel fogadják a lehetôséget, ha a munkahelyi számítógéphez otthonról is hozzá tudnak férni. Az otthondolgozás esetenként sok fáradságot, idôt, pénzt takaríthat meg - a kutató akár vidéki otthonából is elvégezhet egyes feladatokat - feltéve, hogy rendelkezik telefonnal, ami ma még nálunk nem természetes. (Az NIIF Program a táv-dolgozás lehetôségét biztosítja a minôsített hazai kutatóknak.)
Kirakata általában egy üzletnek van, da a tudományos/oktatási intézményeknek is mutatniuk kell valamiféle kirakatot a társintézmények, felettes hatóságok, tényleges vagy reménybeli hallgatók, de az érdeklôdô adófizetô polgárok felé is. A WWW az ideális eszköz erre: ma már egyetlen intézmény sem engedheti meg magának, hogy ne nyisson WWW ablakot a világra, ne mutatkozzon be az Interneten keresztül. Az egyetemek be kell mutassák, milyen témákban folyik náluk graduális és poszt-graduális képzés, a kutatóintézetek pedig az általuk mûvelt tudományterületeket, és elért eredményeiket kell megmutatniuk. A WWW kirakatban a helye a címeknek és telefonszámoknak, de akár az órarendeknek is (a kirakat belülrôl is látható: az Internet és különösen a WWW technológia intézményen belüli kommunikációra is kíválóan alkalmas)!
Nem csak a felsôoktatási- és kutatóintézeteknek, de a fôhatóságaiknak, és a tudományos-oktatási profilú kormányzati intézményeknek is átláthatóvá kell tenniük mûködésüket az Interneten keresztül. Az Egyesült Államok Tudományos Kutatási Alapja (National Science Foundation) mindenki számára követhetôvé teszi a pályázatok útját a hivatal útvesztôiben. A pályázó kutató naprakész információt kaphat arról, pályázata milyen bírálókon, bizottságokon jutott keresztül, és milyen eredménnyel. Ha nem is ilyen részletességgel, de a magyar NIIF Program is tájékoztatást ad pályázatainak eredményeirôl a WWW-n keresztül.
A tudomány és az Internet? Ma már inkább a gazdaság és az Internet kapcsolatát kellene vizsgálni. Az Internet, amely korábban a tudósok zártkörû klubja volt, ma rohamos tempóban alakul át üzleti vállakozássá. Azonban az Interneten keresztül elérhetô információ nagyobbik részét - a szerzô tapasztalatai szerint - még ma is a kutatási-oktatási intézmények szolgáltatják. Ez a részarány a jövôben csökkenni fog, de ez nem jelenti azt, hogy a tudóstársadalom Internet-felhasználása ne növekedhetne. Ha e cikk kedvet csinált, utat mutatott néhány, az Internetet eddig nem, vagy csak kevéssé használó kollégának, talán egy kicsit gyorsabban növekszik majd.
(1) Ez az állandó frissítés, a változó
elektronikus adathordozók közötti másolás, ha jól szervezik,
már olcsóbb lehet, mint a papírra nyomtatott mûvek tárolása. De
csak ha jól szervezik!