Magyar Tudomány, 1996/3
Olvasóinknak vagy a könyökén jön már ki az Internet, vagy nagyon szeretnék már megtudni, mi is az (esetleg mind a két állítás igaz...). Az alábbi néhány kérdés és válasz talán segít eligazodni a tájékozatlanoknak. A válaszok nem mindíg "kanonikusak", viszont reményeink szerint érthetôek.
Az Internet számítógéphálózatok szövetsége, globális számítógéphálózati szabvány. De a felhasználó számára "A" világhálózat.
- Mert az utóbbi években robbanásszerûen megnôtt a résztvevôk létszáma: lecsökkent a munkaállomások ára és megszaporodott a számuk, valamint a személyi számítógépek is megsokasodtak, ráadásul a politikai korlátok leomlásával és a technológia olcsóbbá válásával egyre több ország kapcsolódik be;
- Továbbá azért, mert megjelent a World Wide Web, ami megkönnyítette és kiszélesítette a felhasználás lehetôségeit;
Az igazi Internet felhasználók száma 14 millió körül lehet a világon: ennyien tudják minden szolgáltatását elérni. Ezek a felhaszálók dolgoznak azon a körülbelül 5 millió számítógépen, ami szolgáltatni is tud az Interneten. Azoknak a száma, akik az Internetnek csupán egyes szolgáltatásait (például az elektronikus levelezést) használhatják, nagyjából 23 millióra tehetô.
Az Internetbe tartozó professzionális számítógépek egyszerre lehetnek felhasználói és szolgáltatói az információnak: viszonylag kis befektetés árán bárki ugyanúgy képes információt szolgáltatni, mint egy multinacionális nagyvállalat.
Az Internet polgárai - az Internetet használó emberek és intézmények, egy olyan szervezeten, az Internet Society-n keresztül, amelynek bárki tagja lehet. A technikai döntéseket az Internet Architecture Board hozza, melybe érdemeik szerint hívnak meg szakértôket. A technikai fejlôdés motorja egy szélesebb alapokon nyugvó, ugyancsak önkéntesekbôl álló szervezet, az Internet Engineering Task Force. A társaság tagjai rendszeresen megvitatják az aktuális kérdéseket, és munkacsoportot állítanak fel, ha valamilyen fontos probléma merül fel. Az Internet mûködését szabályozó dokumentumok tulajdonképpen vitaanyagok: az úgynevezett RFC-k (Request for Comments).
A munkaállomások Unix operációs rendszert futtató professzionális számítógépek, melyek egyre inkább átveszik a nagygépek szerepkörét is. A legelterjedtebb munkaállomások gyártói a Sun, a HP, a DEC, az IBM és a Silicon Graphics. A munkaállomások operációs rendszere (a Unix) ugyanazokat a programokat használja a helyi hálózaton, mint az Interneten keresztül való kommunikációra. A használó számára az Internet a helyi hálózat részeként jelenik meg - Magyarországról pl. az Új-Zélandon található géppel pontosan úgy kommunikálhat, mint a szomszéd szobában lévôvel (talán egy kicsit lassabban).
Az Internet kifejlesztését az Egyesült Államokban a Pentagon fejlesztési programja, az ARPA (Advanced Research Projects Agency) pénzelte. Jelenleg az NSF finanszírozza az oktatási- kutatási-non-profit szegmenst, mely jelenleg még az Internet nagyobb részét teszi ki. Vannak azonban üzleti alapon mûködô Internet-szolgáltatók is.
Magyarországon a Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program (NIIF, a Mûvelôdési Minisztérium, az MTA és az OMFB közös szervezete) finanszírozza a HBONE-t, az oktatási-kutatási- non-profit Internet-szegmenst. Megjelentek már nálunk is az üzleti alapon mûködô szolgáltatók: ilyen például az EUnet Magyarország és az Internet Hungary Kft.
Ha egy intézmény az Internethez akar kapcsolódni, fel kell vennie a kapcsolatot a helyi oktatási-kutatási hálózat fenntartójával (ha maga is ebbe a körbe tartozik), vagy pedig egy kereskedelmi Internet-szolgáltatóval.
- Ha információt akar szolgáltatni, keresnie kell egy másik intézményt a közelben, amely már tagja az Internetnek, vagy pedig az adott ország számítástechnikai gerinchálózatának egy közeli csomópontját. Ehhez a kapcsolódási ponthoz kell a helyi telefontársaságtól vonalat bérelnie. Szüksége lesz egy professzionális, többfelhasználós operációs rendszerû számítógépre - erre a célra leginkább egy Unix-ot futtató munkaállomás felel meg, esetleg ezeknek egy kifejezetten Internet-szolgáltatásra kialakított válfaja. Szükségük lesz még egy bérelt vonalon mûködô modemre (így nevezik azt a berendezést, ami a számítógép jeleit telefonvonalon átvihetôvé alakítja), és esetleg egy routerre (útválasztó: egy másik berendezés, amire a hálózatba csatlakozáshoz szükség lehet) is - bár ez utóbbi feladatait elláthatja maga a munkaállomás, vagy egy erre a célra kialakított és dedikált PC is.
- Ha csupán fogyasztója akar lenni az Interneten elérhetô információknak, netán megelégszik a legegyszerûbb szolgáltatásokkal (mint az elektronikus levelezés), akkor elég egy személyi számítógéppel rendelkeznie, egy telefonnal, és egy modemmel.
Hazánkban az oktatási és kutatóintézeteknek az NIIF-hez kell fordulniuk. Ugyanide fordulhatnak a korlátozott, de otthoni Internet kapcsolatra vágyó, tudományos fokozattal rendelkezô kutatók. Més magánszemélyeknek vagy cégeknek valamelyik kereskedelmi szolgáltatóhoz kell fordulniuk.
- Információ-szolgáltatóknak: egy kisebb fajta munkaállomás körülbelül fél millió Ft-ba kerül, bérelt vonalas összeköttetéshez szükséges modemek legkevesebb 100 ezer Ft-ba kerülnek, egy router vagy router-PC is nagyjából 300 ezer Ft-nál kezdôdik. Szükség lehet egy képzett szakember alkalmazására is. A folyamatos üzemeltetés költségei e szakember bérébôl, a telefonvonal bérletébôl, és a szükséges berendezések karbantartására fordítandó összegbôl tevôdnek össze.
- Információ-felhasználóknak, korlátozott kapcsolattal rendelkezôknek: megfelel a legolcsóbb PC, 80 ezer Ft körüli árban és egy modem, 5-25 ezer Ft-ért, no meg egy kommunikációs szoftver, mely lehet ingyenes, vagy kerülhet néhány tízezer Ft-ba.
Maga az Internet-használat oktatási-kutatási intézményeknek ingyenes, kereskedelmi szolgáltatók klienseinek néhány ezer forintos havi alapdíjat, és a forgalomtól, ill. az igénybevett szolgáltatásoktól függô díjat kell fizetniük, no meg a telefonszámlát: a telefonbeszélgetések tarifájával annyi idôt, ameddig a hálózatot használják.
Al Gore alelnök programja nyomán az Egyesült Államok kormányzata fontolgatja az Internet szervezeti átalakítását: a magán és üzleti célra egyaránt használható autópályahálózat mintájára az egész országot behálózó Információs Szuperországutat szeretnének kialakítani: azaz állami ösztönzéssel, de magánvállalatok által kiépített, a jelenleginél nagyobb sebességû számítógép-hálózati fôvonalak rendszerét. Ez egy fizetôs szuperországút lenne, a tisztább finanszírozási modellel: mindenki fizet, az egyetemeknek és kutatóintézeteknek a kormányzat visszatéríti a költségeket. Az érintett egyetemek és kutatóintézetek nem lelkesednek az ötletért.
A WWW egy olyan rendszer, mely egyszerûvé teszi a hálózat használatát. Hiperszövegeket kínál fel a felhasználó számára: olyan szövegeket, melyekben utalások vannak a szöveg más részeire, vagy más szövegekre - melyeknek nem is szükséges ugyanazon a számítógépen lenniük. Ezeket az utalásokat követve - a kiemelt szövegrészleteket a kurzorral kiválasztva - már oda is jutunk, ahova az utalás mutat. Egy WWW hiperszöveg tartalmazhat szövegközi képeket és utalásokat, melyeket követve vagy egy másik dokumentumba juthatunk, vagy kép jelenik meg, hanganyag vagy filmecske játszódik le - már amennyiben az általunk használt számítógép fel van készülve kép megjelenítésére, hanganyag vagy film lejátszására. A WWW olvasó szoftverek nagyon egyszerûen kezelhetôk: gombokkal vagy menükbôl kiválasztott parancsokkal. A WWW szövegeket szolgáltató gépeken azt a hiperszöveg oldalt, ami elôször az olvasó elé tárul, "home page"-nek, magyarul ottlapnak vagy címlapnak nevezik.
Voltak az Interneten kívül más nemzetközi méretû számítógéphálózatok is: professzionálisak, mint a BITNET (Európában EARN), a DEC gépek világméretû hálózata, a SPAN, vagy éppen a Unix alapú gépek elsô hálózata, az UUCP, vagy amatôrök, mint a Fidonet. Mára ezek megszûntek, megszûnôfélben vannak, vagy beleolvadtak az Internetbe. Magyarországon az elsô professzionális hálózat, mely X25-ös protokoll szerint mûködött, már átadta a helyét az Internetnek, maga is Internet összeköttetést biztosít néhány résztvevô számára, illetve speciális felhasználási területekre szorult vissza.
A kereskedelmi alapú, fogyasztói hálózatok - a fôképp egyéni elôfizetôket toborozó hálózatok - mint a CompuServe, a Prodigy, az America Online és a Microsoft Network, eredetileg nem Internet technológiával mûködtek, és az Internetnél sokkal szûkebb körû saját szolgáltatásokat kínáltak. Azonban már megteremtették a lehetôségét annak, hogy e hálózatok elôfizetôihez is többé-kevésbbé eljussanak az Internet szolgáltatásai. E hálózatok elôfizetöi nem szolgáltathatnak közvetlenül információt.
A telefon, telex és fax szolgáltatások mögött nagy, gyakran az egyes országokban monopolhelyzetben lévô szervezetek vannak: az egyes országok nagy távközlési cégei. Ezek a szolgáltatások nagy mértékben szabványosak, technológiájuk csak nagyon lassan változik. A számítástechnikában a fejlôdést a sok egymással versenyben álló berendezésgyártó mozgatja: a szabványosítás alacsonyabb fokú, a fejlôdés gyorsabb. A számítógéphálózatok mögött nem állnak olyan erôs szervezetek, mint a nemzeti posta- vagy távközlési társaságok. A telefon- vagy telexkészülékek gyakran a posták tulajdonában vannak, a számítógépek pedig az üzemeltetô birtokában. Telefonkészüléket a posta engedélye nélkül nem lehet felszerelni, számítógépet pedig egy nagyon egyszerû, és decentralizált regisztrációs folyamat után csatlakoztathatunk az Internethez: egy önálló Internet-címtartománnyal rendelkezô szervezet akkor kapcsol be egy újabb gépet a hálózatba, amikor csak akar. Kikapcsolni bárki bármikor kikapcsolhat egy gépet (telefont nem!). A fentiek miatt nincs számítógéphálózati telefonkönyv, melyben mindenki benne lenne, nincs garancia arra, hogy egy tegnap igénybe vett információszolgáltató ma is elérhetô lesz, hogy egy elektronikus levél valóban meg is érkezik a címzettjéhez. Ám a számítógépes szolgáltatások sokkal dinamikusabban fejlôdnek: a WWW-t nem is lehet összehasonlítani a fax-szal, a telexrôl nem is beszélve!