Magyar Tudomány A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítás éve: 1840

A szeptemberi szám tartalmából

A Magyar Tudomány szeptemberi száma az evolúcióval kapcsolatos tanulmányokkal, illetve az e témájú korábbi cikkek által kiváltott vitával kezdôdik.

Varga Zoltán személyes értelmezése szerint az evolúció általános rendezô elv, paradigma, amelynek segítségével a modern természettudományban az általános anyagfejlôdéstôl kezdve az emberi megismerés kialakulásáig a jelenségek és folyamatok szélesebb köre válik mélyebben megérthetôvé, mint más gondolatrendszerek segítségével. Szó esik a mítosz és a tudomány szétválásáról, és a szerzô arra is kitér, hogy mítosz-e az evolúcióelmélet.

Az ismert szólás szerint, ha az ember kutyául érzi magát, akkor nincs megelégedve az állapotával. Vajon mit jelent a kutya számára, ha emberül érzi magát? Abból a ténybôl kiindulva, hogy a házikutya kapcsolata az emberrel kb. 130000 éves múltra tekint vissza, Csányi Vilmos és Miklósi Ádám tanulmánya azt elemzi, hogy mennyit ért a kutya az emberi kommunikációból, és a szerzôpáros egyúttal arra is választ ad, hogy miért nincsen kutyaetológia. A kutya és az ember viselkedése közötti analógiák a Homo sapiens korai (a nyelv kialakulása elôtti) evolúciójára vonatkozóan nyújtanak lényeges információt.

Homo sapiens lévén az ember már annyira bölcs, hogy képes önmagát is tudományos módszerekkel vizsgálni. Az összehasonlító pszichológia, az etológia, a szociobiológia után megjelent az evolúciós pszichológia is. Hogy mi rejlik e hangzatos jelzô mögött - megtudható Pléh Csaba írásából.

Az evolúció kérdéséhez kapcsolódó pengeváltás keretében Jeszenszky Ferenc megjegyzései és Csányi Vilmos azokra adott válasza olvasható.

A fogalmakkal és módszerekkel kapcsolatos viták közepette az élet megy tovább - de hogyan? A környezeti változásokra érzékenyen reagáló élô szervezetek a biodiverzitás fokozódását segítik elô. Ez akár kedvezô is lehetne, de Kozár Ferenc tanulmánya azzal a helyzettel szembesít, hogy az újonnan kialakuló rovarfajok többsége növényi kártevô.

A Magyar medicina rovatban az augusztusi számban felvetett ,,merre tovább?'' kérdésre kap részletes választ az olvasó a hazai gyógyszerkutatás lehetôségeire vonatkozóan. Schôn István összefoglalóját három konkrét kutatási/fejlesztési eredmény ismertetése követi.

Varga Domokosné érdekes tudománytörténeti tanulmánya nemcsak a három magyar tudós - Zách János Ferenc, Pasquich János és Tittel Péter Pál - Gauss-szal való kapcsolatáról szól, egyúttal a kettôvel megelôzô századforduló tudósainak és a tudomány mûvelésének a helyzete is kirajzolódik belôle, intrikákkal, vándorlásokkal, személyes érzelmekkel és tragédiákkal ,,fûszerezve''.

A nyári kánikulának a vérkeringést serkentô hatása következtében a vitázó kedv is fokozódott. Az evolúciós cikkgyûjtemény végén közölt szópárbaj mellett az ,,igazi'' vitarovat három véleményt tartalmaz: a pályázati rendszert bíráló Jermy Tibor javaslatait is felsorolja, Bencze Gyula a kidolgozás alatt álló tudományetikai kódexrôl korábban közölt véleményekhez fûz észrevételeket, Csernai László pedig tovább árnyalja a jövô század fizikájáról elôre vetített képet.