Magyar Tudomány A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítás éve: 1840
Az augusztusi szám tartalmából
A Magyar Tudomány augusztusi száma tartalmas nyári
kikapcsolódást kínál olvasóinak. A magyar
államiság ezer évérôl való megemlékezés jegyében egymáshoz
alig vagy csak lazán kapcsolódó cikkekbôl megkomponált csokor
a kínálat, amely az elmúlt két-három évszázad politikai
eseményeivel és tudományos kutatásaival foglalkozik. Több
cikk kimondottan a tudomány és a politika jobbára nemkívánatos
kapcsolatát tárja fel különbözô korokra vonatkozóan.
A tíznél több tanulmány ugyan a magyar századokról szól,
de a szerzôk között külföldi tudósok is szerepelnek. Az
illem kedvéért velük kezdjük a lapszám bemutatását.
Richard Plaschka osztrák történész a kötelességet
és a lojalitást mint az egyéni felelôsség tényezôit
vizsgálja történelmi párhuzamok tükrében. Lehet, hogy az
árulásról és a lázadásról eddig kialakult (vagy kialakított)
fogalmaink átértékelésre szorulnak.
Michel Durand-Delga saját szakterületén, a
geológiában a múlt században kialakult francia-magyar
tudományos kapcsolatokat mutatja be, külön kiemelve,
hogy a magyar geológia mennyit profitált a ,,francia
kapcsolatból''.
A hazai szerzôk tanulmányai tovább színesítik a palettát.
A teljességre való törekvés nélkül felhívjuk a figyelmet
Szabadváry Ferencnek a másfél évszázadot átfogó
magyar barokk kor iskolarendszerét és természettudósait
bemutató tanulmányára, továbbá Romány Pál írására,
amelyben Darányi Ignác miniszteri
tevékenységén keresztül rajzolódik
ki a századforduló agrárpolitikája.
Kiemeljük még Bodri Ferenc cikkét Bánócziné
Balogh Vilmáról, akinek írói, mûfordítói,
de különösen az irodalomhoz kapcsolódó szervezô tevékenysége
,,egy sóhajnyi fôhajtást mindenképpen megérdemel''.
Kürti László tanulmányának végérôl is szó szerint
érdemes idézni. A szerzô az elvégzetlen magyarságkutatás
kapcsán azt írja, hogy ,,Az észak-amerikai magyarság
még mindig jelentôs népcsoportot képvisel: az 1990-es
népszámlálás szerint csak az USA-ban 1582302 fô vallotta
magát magyar származásúnak; ezzel szemben csak
147902 beszél rendszeresen otthon anyanyelvén.
A magyarság intézményei, a magyarságtudat azonban lassan
felmorzsolódik a globális kultúra és a harmadik világ
bevándorolt csoportjainak tömegeiben."
A hónap kérdésére válaszoló Palugyai István, aki
a Tudományos Újságírók Európai Szövetségeinek Uniójában
alelnöki tisztséget tölt be, a sajtó tudományos
ismeretterjesztô szerepérôl szólva egyebek között
így fogalmaz: ,,A kutatóknak meg kell érteniük, hogy
a jó tudományos újságíró nem egyszerûen a tudós
tolmácsa''.
A Szakmagyar rovat az Internet nyelvi udvariasságával
foglalkozik.
Az augusztusi szám az elmaradhatatlan Könyvszemlével zárul.
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Tartalmi kivonatok] [Akadémiai Kiadó]