Magyar Tudomány A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítás éve: 1840

A decemberi szám tartalmából

Az ezredváltás apropóján született cikkgyûjtemény szerzôi között találjuk a kémiai Nobel-díjjal kitüntetett Oláh Györgyöt is, aki saját szakterületéhez kapcsolódva a szénhidrogének elôállításának új módszerét ígéri az elkövetkezô évtizedekre. Az egyes diszciplínákra vonatkozó tanulmányok mellett átfogó értékeléseket is olvashatunk: Berényi Dénes például a magyar tudományos kutatás támogatottságát és eredményességét hasonlítja össze a világ más országaira vonatkozó hasonló adatokkal. Lemaradás csakis a hazai kutatás pénzügyi támogatásában tapasztalható. A magyar egészségügyrôl szóló áttekintés sem éppen szívderítô realitást tükröz: Magyarországon ugyanis szinte nincs egészséges ember, ám mégsem a gyógyítás a leghatékonyabb beruházás, mert a gazdasági növekedést nem a rossz egészségi állapot gátolja igazán.

A Viták-vélemények rovatban a nem egyetlen vagy még nem önállósult diszciplínához tartozó kutatások támogatásának problémája kerül terítékre. Huff Endre Béla a külföldön bevált támogatási forma átvételét javasolja.

A 250 évvel ezelôtt született Pierre Simon Laplace azon tudósok közé tartozik, akiket több tudományág is meghatározó egyéniségei közé sorol - Laplace esetében a matematika, fizika és a csillagászat, mint az Radnai Gyula megemlékezésébôl kiderül.

Hosszabb kihagyás után a Magyar Tudomány ismét tájékoztat az MTA legutóbbi elnökségi ülésérôl. A tervek szerint a Testületi hírek rovat rendszeresen fog jelentkezni.

A Könyvszemle rovat ismét bôséges kínálattal szolgál: a kulcsszavak ezúttal a történettudomány, a szocializáció, a mezôgazdaság, a mesterséges intelligencia, a tudománytörténet, a gazdaságfilozófia és az irodalomtörténet.