Magyar Tudomány A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítás éve: 1840

A januári szám tartalmából

A modern élet alapvetôen eltér a korábbitól, még ha a csupán néhány évtizeddel ezelôtti állapottal hasonlítjuk is össze. A kényelem növekedésével együtt fokozódtak a kockázatok is. A több tudományterületet átfogó cikkgyûjtemény rangos szerzôi az emberek egészségét és testi épségét veszélyeztetô hatások mértékét és csökkentésük lehetôségét elemzik. A cikkgyûjtemény a kockázat és biztonság kérdését - az interdiszciplináris megközelítésbôl fakadóan - mûszaki, orvostudományi, fizikai, matematikai, környezeti szempontból tárgyaló tanulmányokból áll össze.

A történeti bevezetô után Marx György ötletes és könnyen áttekinthetô táblázatok segítségével mutatja be a modern élettel együtt járó lakossági kockázatokat. Az életet megrövidítô szokások mellett fôleg a sugárterhelés mértékét és hatásait tárgyalja a szerzô, miközben a jelenségek mögötti fizikai és kémiai hátteret is becsempészi a cikkbe.

A többi tanulmány rövidebb, és a tartalomjegyzékben szereplô címbôl azonnal kiderül, hogy az egyes cikkekben milyen jellegû kockázatról van szó. A mértéktartó terjedelem mellett az egyes tanulmányok további erénye a bôséges szemléltetô anyag, ábrák és táblázatok formájában.

A Tiszán és mellékfolyóin 1998 ôszén lezajlott árvíz sugallta a hónap kérdését: ,,Mi a magyar tudomány szerepe az árvízvédelemben?''. Vágás István válasza ráadásul a szám kétharmadát kitevô Kockázat és biztonság blokk témájához is kapcsolódik.

Szomorú aktualitása van a Kürti Miklóssal készített interjúnak is. A nemrég elhunyt tudóssal, az MTA tiszteleti tagjával Szentgyörgyi Zsuzsa beszélgetett, de a néhány éve készült interjú publikálására mindeddig nem került sor.

A ,,Mérünk, de mit?'' címû cikkre megszületett a válasz: ,,Bírálunk, de hogyan?''. Ez utóbbiban Vinkler Péter, az akadémiai kutatóintézetek munkáját értékelô egyik bizottság vezetôje leírja, hogy milyen módszerrel történt az értékelés, mert a bíráló cikk eleve téves információn alapult. A szerzô végül azon reményének ad hangot, hogy a tudományos teljesítmény értékelésérôl a jövôben kölcsönös jószándékot, szakmai tudást és etikus viselkedést feltételezô vita folyik. A szerkesztô ehhez még hadd tegye hozzá saját reményét is: szeretné, ha a tudományt érintô bármely más vitában is ezek a szempontok érvényesülnének.

A Könyvszemle hat méltató recenziója (Szabolcsi Miklós: Kész a leltár; Pál József - Újvári Edit [szerk.]: Szimbólumszótár; Attila Borhidi: Phytogeography and Vegetation Ecology in Cuba; Szabó Lajos szemináriumi elôadásai 1946-1950; Rathmann János: Idegen szavak a filozófiában; valamint Polányi Mihály mûvei és a vele foglalkozó kiadványok) mellett a Budapest Klub elsô jelentésében kifejtett, ám a természettudományoktól elrugaszkodott jövôképrôl is olvashatunk.