Magyar Tudomány A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítás éve: 1840

Az októberi szám tartalmából

Ferge Zsuzsa akadémiai székfoglaló elôadásának írásos változatában a civilizációs folyamat társadalmi feltételeit és tartalmát vizsgálja azon alapkérdés keretei között, hogy milyen és mekkora államra (pontosabban: állami ráhatásra) van szükség.

Venetianer Pál tanulmányában azt mutatja be, hogy a géntechnológia egyes ellenzôi - akik visszautasítják a ,,tudományellenes'' minôsítést - milyen módon válnak mégis a tudomány kerékkötôivé.

Benedek István témájában és tartalmában egyaránt izgalmas tanulmányából megtudhatjuk, hogy az öntapadó ragasztók fejlesztése miként vált a tapasztalatból elméletileg megalapozott kutatássá. A ragasztás- és kötéstechnika a mûanyagkémiával és a filmtechnológiával együtt új diszciplína megszületéséhez - és fôleg, e termékek mindennapos használatához vezetett.

Mezô Ferenc cikkét a társadalmi mozgalmak iránti figyelem fokozódása teszi aktuálissá. A szerzô szerint az ellenállás a politikai földrajz fogalomkörének bôvítését is indokolttá teszi.

A Fogalmak-értelmezések rovatban a felvilágosodással kapcsolatos szemléletváltozást, az utóbbi idôszak felvilágosodáskutatásának fellendülését s annak okait ismerteti Rathmann János.

A hónap kérdésére adott válaszában Almár Iván azt fejti ki röviden, hogy miért nem kell félni a bolygókutató szondáktól és azoktól a manôverektôl, amelyekkel a leggazdaságosabb módon igyekeznek a megfelelô pályára juttatni ezeket az ûreszközöket.

Szinte hitetlenkedve olvassuk Makkay Lilla összefoglalóját a svédországi kutatás és fejlesztés támogatásáról, ugyanis az északi országban a nemzeti össztermék 3,6-át fordítják K+F-célokra (Magyarország: kb. 0,7).

Kiss Dezsô legújabb írásában a kísérleti részecskefizikai kutatások különleges helyzetébe nyújt bepillantást. A több száz fôbôl álló nemzetközi kutatócsoport milliárd dolláros eszközökkel végzett, hosszú évekig tartó mérései ma még különlegesnek számítanak a tudomány mûvelésében, de éveken belül más tudományterületekre is ez az efféle folyamat lesz jellemzô.

Októberben az utóbbi hónapokban megszokottnál több rovat jelentkezik. Ezek között tallózva kiemeljük Végh László hozzászólását a vallástudományokkal foglalkozó korábbi cikkgyûjteményünkhöz. Tudománytörténeti rovatunk pedig ezúttal igazi csemegét kínál: a 250 éve született Johann Wolfgang Goethe költészeten kívüli - fôleg természettudományos - munkásságáról és az MTA Goethe-gyûjteményérôl kaphat képet az olvasó.