Debrecenben született 1929. január 15.-én, itt végezte általános és középiskolai tanulmányait is. A Debreceni Egyetemen nyerte el fizikusi oklevelét, sőt kutatói pályafutását is itt kezdte el Szalay Sándor akadémikus mellett, és csak azután került Budapestre a KFKI-ba, Jánossy Lajos kutató csoportjába. Kiss Dezső mindig is szerette Debrecent, ide mindig hazajött.
E sorok írója nem tudja, és nem is akarja tagadni elfogultságát, személyes érintettségét. A középiskola egy részében, majd az egyetemen is osztály-, illetve évfolyamtársak voltunk, együtt katonáskodtunk és későbbi pályánk során is sokszor találkoztak köreink. A halála előtti utolsó osztályülésen is - amelyen még jelen volt - egymás mellett ültünk. Bár világnézetünk különböző volt, mégis több voltunk egymás számára, mint kollégák. Az utolsó Fizikai Szemlében megjelent cikkében - amely tulajdonképpen válasz volt egy korábbi, világnézeti jelegű közleményemre - barátjának nevezett, de a cikk megjelenése előtt kikérte véleményemet, hogy én is így tartom-e.
Tekintsük végig eredményekben gazdag tudományos pályáját, annak során elért legfontosabb eredményeit! Kutatásait lényegében részecskefizikai témával kezdte, utána a magfizika következett, majd 1970-ben tért vissza "első szerelméhez" a részecskefizikához, de ekkor már egészen más jelenségkörben és instrumentális feltételek mellett. A részecskefizikához azután élete végéig hű maradt.
Mint már erről említés történt, pályáját Jánossy Lajos aspiránsaként kezdte, az ötvenes években kozmikus sugárzási vizsgálatokban meghatározta a (-mezonok közepes élettartamát: ez lett kandidátusi disszertációjának témája is. Disszertációját, amellyel nagymértékben hozzájárult a hazai kozmikus kutatási kultúra megalapozásához, különben 1955-ben védte meg, és ezzel lezárta a kozmikus sugárzás terén végzett tudományos tevékenységét.
Ezek után érdeklődése az alacsonyenergiájú magfizika felé fordult. A reaktor által termelt neutronokkal (n,gamma)-reakciókat vizsgált. A vizsgálatok során magspektroszkópiai jellegű, a különböző modellekkel összevethető információkat nyertek.
1960-1963-ig a Dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben (I.M. Frank Nobel-díjas akadémikus vezetése mellett) csoportvezetőként dolgozott. Felhasználva az akkor működését éppen megkezdő impulzusreaktor nyújtotta unikális lehetőségeket, munkatársaival együtt a magreakciók mechanizmusának tisztázatlan kérdéskomplexumát tanulmányozta. A világon elsőként bizonyították be, hogy az egyes magoknál fellépő anomáliák nem magyarázhatók direkt befogási mechanizmussal. Később külföldön is (elsősorban az USA-ban) több hasonló mérést végeztek a fenti témakörben.
Akadémiai doktori disszertációja alapját - amelyet "Kísérleti vizsgálatok az (n,gamma)-reakciók terén" címmel nyújtott be, és amelynek alapján 1966-ban elnyerte a "fizikai tudományok doktora" fokozatot - ezek az alacsonyenergiájú magfizika területén végzett kutatások képezték.
A koppenhágai Niels Bohr Intézetben (Dánia) 1967. októberétől 1969. áprilisáig dolgozott. Itt tandem-generátor segítségével perturbált szögkorrelációs méréseket folytatott, hogy meghatározza az atommagok gerjesztett nívói mágneses nyomatékát.
Ezután kezdett el foglalkozni ismét az elemi részecskék fizikája körébe tartozó kérdésekkel. A szerpuhovi részecskegyorsítón - amely akkor a világ legnagyobb energiájú gyorsítója volt - munkatársaival együtt a semleges kaon-antikaon rendszerre vonatkozóan ért el világszerte elismert eredményeket. E kísérletekért - két magyar munkatársával együtt - 1973-ban elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia díját. A továbbiakban a szerpuhovi gyorsítón elsőként kaptak információt az ún. pi részecskék és protonok ütközése során keletkező semleges részecskék bizonyos, addig ismeretlen tulajdonságaira vonatkozólag.
Kezdeményezésére indult meg egyébként a KFKI-ban a proporcionális és ún. diftkamrák kifejlesztése. Ez a továbbiakban igen nagy hatással volt a magyar részecskefizikára és a megfelelő nemzetközi együttműködésekre.
A CERN-ben (a nyugat-európai államok egyesített részecskefizikai kutatóintézete, Genf) 1975-ben kezdett el dolgozni. Itt egy neutrinóra vonatkozó mérés elő-kísérleteiben vett részt, a kísérletben kalorimétert tervezett és azt be is mérte.
Élete során Kiss Dezső számos elismerést, kitüntetést kapott, és intenzíven részt vett a tudományos szervező munkában is. 1976-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, 1985-től pedig rendes tag. 1976 nyarától 1979 októberéig a dubnai Egyesített Atomkutató Intézet aligazgatója volt. Ebben a beosztásban szakmai munkája mellett felügyelte a részecskefizikával és számítástechnikával foglalkozó laboratóriumok munkáját, továbbá irányította az intézet nemzetközi kapcsolatait. Szakmai tevékenységében ez idő alatt egy új szakasz is kezdődött: iniciálója és megindítója volt a dubnai és szerpuhovi intézet eladdig legnagyobb szabású projektjének, egy óriási méretű neutrinódetektor felépítésének. Ebben a munkában kollaborátorként később is részt vett.
1984 elejétől munkatársaival együtt bekapcsolódott egy újabb neutrinófizikai kísérletbe, amelynek célja extrém nagyenergiájú neutrinók asztrofizikai és magfizikai tulajdonságainak tanulmányozása volt. A kísérlet a Bajkál-tavon szovjet-magyar, majd orosz-magyar kollaborációban folyt: a neutrinók és a tó vizében levő nukleonok kölcsönhatásánál fellépő Cserenkov-sugárzást detektálták koincidenciába kapcsolt, mélyen a vízben rögzített fotoelektronsokszorozók sokaságával. A kísérlet célja (egyebek között) az esetleg létező mágneses monopólusok kísérleti kimutatása volt. A mérés negatív eredménnyel zárult, egy felső határt adtak meg a monopólusok intenzitására. Ezekben a kísérletekben haláláig részt vett.
Az egyetemi oktatás és a tudományos eredmények népszerűsítése is szívügye volt, 1957 óta részt vett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Atomfizikai Tanszékének munkájában, és ott sokrétű oktatói munkát végzett.
Kiss Dezső ízig-vérig kísérleti fizikus volt, az alapkutatás "szerelmese", bár nem idegenkedett az alkalmazásoktól se. Gondoljunk itt például a pozitron anihilációs módszerrel a fémüvegek felületi tulajdonságaira vonatkozó, együttműködésben elért eredményeire. Bármit is tett, azt csak teljes odaadással és érdeklődéssel, nagyképűség nélkül tudta végezni. Nemcsak a természet jelenségei, de az emberek és a társadalom problémái is foglalkoztatták. Mindig őszinte nyíltság, segítőkészség jellemezte magatartását. Élete végéig volt benne valami utánozhatatlan, kamaszos vidámság.