2003. január 29-én hosszú betegség után elhunyt a modern magyar összehasonlító idegtudományi kutatások elindítója és kiváló muveloje, a Balaton-kutatás és a nemzetközi neurobiológia fáradhatatlan szervezoje, Salánki János, az MTA rendes tagja.
Salánki János Debrecenben született 1929-ben, és ugyanott nyert orvosi diplomát 1954-ben. Már debreceni hallgató korában és végzése után az élettani kutatómunka vonzotta, így lett Kesztyüs Loránd munkatársa. Tudományos pályája az összehasonlító idegélettan nagy egyénisége, Hacsatur Kostojanc professzor mellol indult, akinek Moszkvában 1955-tól aspiránsa, Tihanyban pedig az ötvenes évek második felében lelkes tanfolyam-hallgatója volt. Salánki akadémikus a tudományos szféra több területén alkotott maradandót.
Elso területként tudományos kutatásainak jelentoségét kell aláhúzni. O indította el hazánkban a gerinctelen állatok idegrendszerének korszeru kutatását. Tisztázta a puhatestuek ritmikus aktivitásának idegi szabályozását, annak elektromos és kémiai hátterét. Elsosorban a glutamát hatásával kapcsolatos eredményeit kell kiemelni, o mutatta ki elsoként ezen fontos átvivo anyagnak a puhatestuek neuronjaira kifejtett hatását. De lényegesek a szerotoninnal és az acetilkolin befolyásával összefüggo adatai is. Többek között azt is bizonyította, hogy egyazon sejtmembrán receptorai többféle átvivoanyag iránti érzékenységet mutatnak, e felismerés az ún. multifunkciós neuronok elso leírásai közé tartozik. Feleségével, S. Rózsa Katalinnal, úttöro munkát végzett a Helix és a Lymnea teljes agyi neuronállományára kiterjedo térképezésben, valamint annak kimutatásában is, hogy a csigaagy sejtjei a szívbol eredo ingerek nyomán serkento és gátló válaszokat egyaránt adhatnak.
Salánki János munkásságában külön fejezet annak feltárása, hogy milyen körülmények között fertozték meg mérgezo anyagokkal a Balaton állatvilágát. Ez a kutatás nagy gyakorlati jelentoségunek bizonyult, és alapját képezte a nemzetközi szinten is elterjedt és jegyzett biomonitor programnak. O ajánlotta az élovíz-szennyezés jelzéseként a tavi kagylót - ez az egyszeru és hatékony jelzomódszer világszerte bevált. Nem véletlen, hogy a Nemzetközi Biológiai Unión belül alakult Biológiai Monitor Bizottságnak o volt a kezdeményezoje és mindhaláláig elnöke is! Fél tucat tanítványa ma a tudomány doktoraként, professzorként muködik, további másfél tucat munkatársa pedig PhD (kandidátusi) fokozatot szerzett. Eredményeit 260-nál is több publikációban közölte. Salánki János évekig az ELTÉ-n oktatott, melynek címzetes egyetemi tanára lett, az utóbbi években pedig a Veszprémi Egyetem környezet- és neurobiológiai tanára volt. Érdemei alapján a Magyar Tudományos Akadémia 1976-ban levelezo tagjává, 1987-ben rendes tagjává választotta. Ezzel a tudományos teljesítménnyel szorosan összekapcsolódik az elso hazai összehasonlító neurobiológiai kutatócsoport megalapítása és nemzetközi szintre való fejlesztése Tihanyban; a részleg ma is sikeresen muködik. E laboratórium kibontakozásával függött össze magának a tihanyi Biológiai (ma: Limnológiai) Kutatóintézetnek megszilárdítása és korszerusítése. Salánki János csaknem harminc évig volt e nagyhíru intézet vezetoje, neki köszönheto, hogy e páratlan hazai kutatóközpont hosszú évek után ismét az alapító Verzár Frigyes és kutatótársai igényszintjén, Klebelsberg Kunó szándéka szerint kiegyensúlyozottan, ma is magas színvonalon muködik. A hazai kultúra története sokféle Balaton-rajongást ismer. Mindnyájan meg tudjuk nevezni azon klasszikus írók, költok képzomuvészek sorát, akiknek szinte egész munkássága e csodás tavunkhoz kapcsolódik. Sajátos csapat ezen alkotók között a tudományos kutatók raja! Ok alkotják a legjózanabb, legszívósabb, de egyben a legelkötelezettebb és legfelkészültebb hívek és tóvédok csoportját! Ezek élvonalába kell sorolnunk Salánki Jánost is, aki életének alig hetvennégy évébol negyven esztendot szentelt a balatoni élet megismerésének! Debrecenbol 1962-ben érkezett igazgatóként Tihanyba, és szinte elhunyta napjáig állhatatosan küzdött a tavi élovilág jobb feltárásáért és védelméért. Például o rendezte 1988-ban az UNESCO Nemzetközi Tókörnyezeti Bizottságának (ILEC) nagysikeru kongresszusát. A balatoni kutatás érdekében kormányzati szolgálatot is vállalt: 1995-tol évekig mintegy harminc illetékes laboratórium kutatómunkájának tervezési és koordinációs feladatát látta el.
Végezetül: a fent leírtak is nagy hangsúly-lyal emelik ki Salánki János páratlan tudományszervezoi tevékenységét. Gyakorlatilag ot ismerjük el a Magyar Idegtudományi Társaság létrehozójaként: egyesületünk az általa alapított MÉT Idegtudományi Szekcióból alakult. 1967-tol tucatnyi nemzetközi gerinctelenekkel foglalkozó neurobiológiai szimpóziumot szervezett Tihanyban, ezek anyaga húsz kötetben angolul, négy kötetben magyarul gazdagítja a vonatkozó nemzetközi forrás-irodalmat. 1988-tól három évig a tekintélyes Nemzetközi Biológiai Unió (IUBS) elnöke volt. 1980-tól élete végéig az IUBS Magyar Nemzeti Bizottságát is vezette. Szorosan vett szakmai közéleti munkáján felül Salánki János 1985-1997 között a Veszprémi Akadémiai Bizottság elnöki tisztségét is betöltötte. 1989-ben kezdeményezte az International Society for Invertebrate Neurobiology megalakulását, amelynek elso elnöke lett. 1985-tol kezdve mostanáig az Acta Biologica Hungarica foszerkesztoje volt.
Elhunyt kollegánk és barátunk markáns, egy tömbbol faragott jellem volt, aki természetes módon és büszkén viselte debreceni osei legkiválóbb plebejusi jellemvonásait: a józan ítéloképességet, a ragyogó intellektust, a kiemelkedo alkotói tehetséget, a szilárd és megvesztegethetetlen eligazodást a társadalom és a tudomány dolgaiban. Lelkierejére és higgadt helyzetfelismerésére jellemzo, hogy végzetes kórfolyamata teljes tudatában, alig néhány hete karácsonyi levelet írt külhoni kollegáinak és barátainak, amelyben vázolta betegségét és mindennek dacára kifejezte töretlen optimizmusát és reménykedését a jövot illetoen!
Salánki János elhunyta a magyar és a nemzetközi összehasonlító neurobiológia nagy vesztesége. Emléke azonban jelentos muveiben fennmarad. Elsosorban az állatok összehasonlító agymuködésének feltárása terén elért, széles körben ismert kimagasló eredményeiben, valamint az általa alapított vagy fejlesztett, fent méltatott intézmények és tudományos közösségek muködésében.