Bevezetõ
Valastyán Tamás
PhD, MTA–DE Vulgo Csoport
valastyantamas @ freemail.hu
Hogy az új évezred felfokozódott terroraktivitása az intellektuelek érdeklõdését kivívta a terror témája iránt – nem tûnik meglepõnek. Az intellektualizmus mindig is sajátosan ügyelt arra, hogy az épp kurrens témákra és eseményekre mintegy rávesse a hálóját, mi több, ezt talán el is várta tõle az adott társadalmi-politikai közösség. Mára azonban ez a konstelláció több szempontból is megváltozott, egyebek mellett éppen az értelmiség egy adott társadalmi közösségen belüli szerepének átértékelõdése miatt. De meglehet, ugyanilyen joggal állíthatjuk magáról a szóban forgó témáról, a terror aktivitásáról, hogy közrejátszott abban, hogy az intellektus embere tõle szokatlan módon váljon tanácstalanná a saját poliszát érintõ kérdés megválaszolását illetõen.
E tanácstalanságot és bizonytalanságot persze, mint mindig, most is próbálja leplezni az immár minimum kétszáz éve felvilágosodott ész birtokosa. A terror aktivitása felfokozottságának okát firtatva elbizakodottan mutogat más kultúrák és gyökeresen más szervezõdésû politikumok aktoraira. Sõt helyenként és idõnként a kicsinyes lokális politikai érdekek vezérelte gondolkodás nyomait is felfedezhetjük némely véleményben. Az intellektuel a terrort meg sem próbálja elkülöníteni a terrorizmustól, azonosítva egy különös erõhatalom már idealitásában is perverz formáját egy konkrét politikai aktivitás gyakorlati megvalósulásával. És még folytathatnánk a sort az európai felvilágosult értelem elterelõ hadmûveleteinek finom technikáit jellemezve. Ám e hadmûveletek mintha egyre erõtlenebbek lennének egy amúgy is eleve értelmetlen háború szcenikájában. Merthogy a bizonytalanság és tanácstalanság monstruozitása egyszer úgyis elmossa az ész elbizakodottságának defektusát, vagy ahogy Edmund Husserl mondja, „a magát megtévesztõ racionalizmust”.
Most, a terror újfajta aktivitásának idejében és terében mintha a szorongás és a félelem hatalma ténylegesen szembesítené az európai embert önmagával: hogy ti. a terror az európai gondolkodás méhében fogant – egy olyan erõaktivitás borzalmas eltorzulásaként, amely egyfelõl a mindenkori másik kisajátításán, másfelõl (európai) önmagam túlzó felértékelésén alapszik. Mert az igaz ugyan, hogy – újfent Husserlre utalva – az ember „a végesben, de a végtelen pólusának él”, ám hogy ki mit gondol végesnek, és pláne mit ért a „végtelen pólusán”, az már igen nagy eltéréseket mutathat. És mintha a napnyugati metafizika intellektuele errõl feledkezne meg: a különbségek látásának és az elkülönítések finom gondolati és politikai munkálatainak szükségességérõl. Hogy tehát a napkeleti kontempláció és világrend embere nagyon mást ért a végesen és a végtelen pólusán.
Jelen összeállításunk szempontokat adhat a különbségek meglátásához és érvényesítéséhez. Mindenekelõtt annak érzékeléséhez, hogy korunk legújabb kihívása, a globalizáció milyen feladatokat ró ránk, és mindez milyen fénytörésben jelenik meg elõttünk a terrorizmus vonatkozásában (Trembeczki István). Fontos, hogy a modernitás kontextusában újragondoljuk a terror olyan aspektusait, amelyek a metafizikai hagyomány, az erõszakkultúra és az esztétizálódás mentén bontakoznak ki (Balogh László). Ezen utóbbi aspektus hívja elõ a reprezentáció problémáját, ami esetünkben egyrészt annak a vizsgálatát jelenti, hogy milyen metaforák segítségével fejezik ki a terror teoretikusai e borzalmas aktivitás folyamatát (Valastyán Tamás), másrészt hogy egy konkrét mûalkotás, Erdély Miklós Tavaszi kivégzés címû filmjének elemzése során a totalitarizmus és az utópia kontextusában hogy érhetõ tetten a terror erõhatalma (Pólik József).
A tanulmányok a DE Filozófia Intézet és a MTA TKI Vulgo Kutatócsoport konzorciuma által vezetett, Az európai szellem és a totalitarizmus címû K+F kutatási program keretében készültek.
Kulcsszavak: terror, terrorizmus, modernitás, európai gondolkodás
<-- Vissza a 2006/12 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]