Magyar Tudomány, 2006/1 62. o.

Tanulmányok

Bárdossy György

a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja - h4750bar @ helka.iif.hu

Lelkesné Felvári Gyöngyi

kandidátus, Magyar Természettudományi Múzeum - felvari @ nhmus.hu

Gondolatok és kételyek Földünk szénhidrogénkészleteivel kapcsolatosan


Bevezetés

Sok szó esik mostanában a növekvő kőolajárakról, a világ rohamosan növekvő kőolaj- és földgázigényéről, és a termelésről, amely napjainkban a világ energiaszükségletének 54 %-át fedezi. Van azonban, amiről idehaza alig hallhatunk vagy olvashatunk, mégpedig az, hogy mennyi kőolaj- és földgázvagyonnal rendelkezik még az emberiség. Néha az az érzésünk, hogy sokan kimeríthetetlennek tartják Földünk szénhidrogén-tartalékait.

Nem vagyunk a szénhidrogénipar szakemberei, de mint geológusok évtizedek óta foglalkozunk az ásványi nyersanyagkészletek meghatározásával és ennek bizonytalanságaival. Évek óta nyomon követjük részben a szakirodalomban, részben az interneten keresztül az ásványi nyersanyagok és ezen belül a szénhidrogének készleteivel kapcsolatos információkat és véleményeket. Ezek sajnos többnyire igen ellentmondóak. Az utóbbi időben olyan nyugtalanító információkat ismertünk meg, melyek megkérdőjelezik az eddigi hivatalos véleményeket. A probléma fontosságára való tekintettel szeretnénk józan és tárgyilagos mérlegelés alapján a Magyar Tudomány olvasóit e bonyolult és ellentmondásos kérdéskörrel megismertetni.

A szénhidrogénkészletek értékelésének bizonytalanságai

Tudni kell, hogy az ásványi nyersanyagok készleteinek kiszámítása igen bonyolult és sok bizonytalansággal járó feladat, hiszen a Föld mélyét csak néhány ponton tudjuk fúrásokkal, aknákkal vagy bányászati létesítményekkel megkutatni. Különösen érvényes ez a szénhidrogéntelepekre, amelyeket költséges fúrásokkal lehet több száz, illetve több ezer méter mélységben feltárni. E telepekben a földgáz, a kőolaj és a víz a földtani folyamatok által meghatározott rendben helyezkedik el. Ezek térbeli helyzete és egymáshoz való viszonya, valamint a tároló kőzet tulajdonságai szabják meg, hogy a mélyben levő teljes szénhidrogénkészlet mekkora hányadát lehet kitermelni. Francia szakértők szerint ez ma globális átlagban mintegy 35 % (Millet, 2004). Feltételezik, hogy műszaki fejlesztéssel ez az arány mintegy 45 %-ra lesz növelhető. Itt kell megemlítenünk, hogy hazánk, bár világviszonylatban jelentéktelen szénhidrogénvagyonnal rendelkezik, szakembereink mégis kimagasló eredményeket értek el a "rezervoirok" kitermelésének és értékelésének fejlesztésében (Lakatos, 1999-2003; Pápay, 2003).

Súlyos gondot jelent, hogy a készletszámításokkal kapcsolatos fogalmaknak nincs általánosan elfogadott, egységes rendszerük és nevezéktanuk, az egyes országokban igen eltérő készletosztályozásokat használnak (Porter, 2005). A készletszámításokhoz eddig alkalmazott determinisztikus és sztohasztikus (valószínűségi) módszerek pedig elvi matematikai korlátaik miatt nem teszik lehetővé a készletek egyértelmű mennyiségi meghatározását. Legjobb esetben minimum, maximum és valamilyen átlagértéket adnak meg. Egyes készletekhez valószínűségi értékeket rendelnek 5 és 95 % között, nem közölve e számítás matematikai hátterét. Itt jegyezzük meg, hogy ma már léteznek olyan új matematikai módszeregyüttesek, amelyek képesek nagy bizonytalanság mellett is korrekt eredményeket szolgáltatni. Ilyen a bizonytalan halmazok elmélete (fuzzy-set theory), vagy a Dempster-Shafer-elmélet (Bárdossy - Fodor, 2004). Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a készletbecslések eredményeit világszerte különböző módon mutatják be. Legtöbbször "hordóban" (barrel), de számos publikációban köbméterben, illetve tonnában adják meg a kőolajkészleteket. Ha hordóból tonnára akarják a készleteket átszámolni, úgy a kőolaj sűrűségét is figyelembe kell venni, ami igen különböző lehet. Földgáz esetében többnyire Tm3-ben (T= tera) adják meg a készleteket, de egyes szerzők ún. "kőolaj-egyenértékkel" számolnak anélkül, hogy az átszámítás módját közölnék.

Összegezve azt mondhatjuk, hogy még a legmagasabb szakmai színvonal esetében is a fent leírtak igen bizonytalanná teszik az ismert kőolaj- és földgázkészleteket.

A készletek hagyományos értékelése

A jelenleg működő kisebb, helyi és a nagy multinacionális cégek évente nyilvánosságra hozzák termelésüket és készleteik éves változásait. Ezekből az adatokból különböző intézmények és egyesületek globális összesítéseket készítenek. Ezek közül az Egyesült Államok Geológiai Szolgálatának (USGS) összesítését tekintik a legautentikusabbnak. A hazai szakemberek és a kormányzat számára a Magyar Geológiai Szolgálat (MGSZ) készít könyv alakú tájékoztatót. Ez a részletes hazai információk mellett a USGS adataira támaszkodva nemzetközi összeállításokat is közöl. A legutóbbi kiadvány a 2004. január elsejei helyzetre vonatkozik (kőolaj a 247., a földgáz a 248. oldalon). Ezek szerint a Föld ismert "ipari" kőolajkészlete ebben az időpontban 143 Mrd tonna volt. Ezen belül a legnagyobb készletekkel rendelkező országok:


	Ország			Készlet (Mrd t)	

	1. Szaúd-Arábia			36,0		
	2. Irak				15,2		
	3. Kuvait	 		13,3		
	4. Egyesült Arab Emírségek	13,0		
	5. Irán				12,3	
	6. Venezuela			11,2		
	7. Oroszország			8,2		
	8. Egyesült Államok		3,8

Magyarország ismert ipari kőolajvagyona ebben az időpontban 0,02 Mrd tonna volt.

A teljes ismert ipari földgázvagyon 156 Tm3, ezen belül a vezető országok a következők:

	Ország			Készlet (Tm3)	

	1. Oroszország			47,6		
	2. Irán				23,0		
	3. Szaúd-Arábia	 		6,4		
	4. Egyesült Arab Emírségek	6,0		
	5. Egyesült Államok		5,2		
	6. Algéria			4,5		
	7. Venezuela			4,2	
	8. Indonézia			2,6	

Magyarország ismert ipari földgázvagyona ekkor 0,07 Tm3 volt.

A baj az, hogy ezzel egyidejűleg a fentiektől eltérő összeállítások is napvilágot láttak. Közülük legfontosabbak, interneten is elérhetők a következők: http://www.worldenergy.org; http://www.eia.doe.gov; http://energy.er.usgs.gov; http://www.energybulletin.net; http://www.opec.org.

Az országonkénti eloszlásnál is többet mond, ha az ismert kőolajkészleteket régiókká vonjuk össze:


				%	%

	Közel-Kelet		57,0	66  
	USA és Kanada		14,5	5
	Dél-Amerika		9,0	9
	Afrika	 		8,0	7
	Oroszo., Közép-Ázsia	6,0	5
	Kelet-Ázsia, Óceánia	3,0	4
	Európa			1,5	2
	Egyéb			1,0	2

Az első oszlop adatai a British Petroleum Statistical Reviewból (2005. szept.), a második oszlopé Matthew R. Simmons független amerikai szakértőtől (2005. július 25.) származnak. Feltűnő, hogy milyen nagy különbség van a közel-keleti és az észak-amerikai készletek megítélésében. Véleményünk szerint Simmons értékelése áll a valósághoz közelebb.

Az ismert készleteken felül fúrásokkal még nem bizonyított, de földtani megfontolások alapján valószínűsíthető ún. reménybeli vagy potenciális készleteket is nyilvántartanak. Ezek még az ismert készleteknél is bizonytalanabbak, a becslések igen tág határok között mozognak. Így a reménybeli kőolajkészleteket a készítő szakértő vagy intézmény ismereteitől, illetve véleményétől függően 300 és 1500 milliárd barrelre becsülik.

Potenciális tartalékot jelentenek viszont a Kanadában, Venezuelában és néhány más országban ismertté vált olajhomokok, olajpalák és ún. nehézkőolaj-előfordulások. A kanadai Albertában talált olaj-homokok bitument tartalmaznak. Készleteit a PETRO-CANADA szakemberei 166-250 milliárd barrelre becsülik, de ennek csak kb. 10 %-a termelhető ki külfejtéssel. Kitermelése után a kőzetet fel kell hevíteni, hogy a homokot el lehessen választani a bitumentől. Ezután a bitument speciális oldószerrel kell kezelni, hogy hagyományos olajvezetékben szállítható legyen. Végül feldolgozásához is speciálisan erre a célra tervezett finomítók megépítésére van szükség. A mélyben levő készletek kinyeréséhez fúrásokat kell mélyíteni, és ezekbe forró gőzt kell préselni a bitumen kioldása céljából. A víz felhevítéséhez földgázt használnak. E technológia alkalmazásának határt szab, ha a víz felmelegítéséhez több földgázt kell felhasználni, mint amennyi energiát a késztermék szolgáltat. Külön környezeti gondot jelent a kitermelendő hatalmas mennyiségű homok elhelyezése. Jelenleg két kisebb külfejtésben folyik az olajhomok kitermelése. Nagyobb arányú kitermelésre csak az olajárak drasztikus megemelkedése esetén van lehetőség a fenti nehézségek sikeres leküzdését feltételezve.

Még bonyolultabb az olajpalák feldolgozása. A kőzet valójában nem pala, hanem márga. Ezekben nem kőolaj, hanem egy kerogénnek nevezett szerves anyag található többnyire 5-25 %-nyi mennyiségben. Ezért az olajpalák a nyers kőolaj energiatartalmának mindössze kb. egytizedét tartalmazzák. Előbb szokásos bányászati módszerekkel ki kell kitermelni az olajpalát, fel kell aprítani, majd kb. 500 °Celsiusra hevíteni. Ekkor egy pirolízisnek nevezett folyamat során a kerogén olajjá alakul, és feldolgozhatóvá válik. Külön gondot jelent, hogy nagyarányú kitermelés esetén óriási mennyiségű kőzetanyag marad vissza, amit valahol el kell helyezni. Ezenfelül a folyamat nagymennyiségű hűtővizet is igényel. Mindezek miatt ma még az olajpalák is csak potenciális tartalékként tekinthetők. Főbb előfordulásaik az Egyesült Államokban (Utah, Wyoming, Colorado), Ausztráliában, Észtországban, Kanadában és Izraelben vannak. Összesített készleteiket mintegy 1600 milliárd barrelre becsülik. Észtországban és Kínában a hetvenes évek óta kis külfejtésekben termeltek olajpalát. A termelés csúcspontját 1980-ban érte el, de azóta jelentéktelenre csökkent.

A felmerült kételyek ismertetése

M. King Hubbert amerikai geofizikus volt az első, aki az ötvenes években komolyan foglalkozott a kőolaj- és földgázmezők termeléstől függő élettartamával. Megállapította, hogy a mezők optimális kitermelése egy Gauss-görbével modellezhető, és a készletek ismeretében előre jelezhető a termelés alakulása a mező teljes kimerüléséig (Hubbert, 1962). Előrejelzése bevált az Egyesült Államok kőolajtermelésének alakulására. Azóta modelljét "Hubbert-görbének" nevezték el, és az egész világon széles körben alkalmazzák (1. ábra). Módosításokkal és kiegészítésekkel ez képezi a későbbi élettartam és peak-oil időpont becslések elméleti alapját. (Peak-oil, azaz kőolaj-csúcs, az a maximális termelési szint, amit az adott készletek, geológiai adottságok és a kitermelési technológia megengednek.) Ez függetlenül attól, hogy az igények tovább növekedhetnek, a kitermelés fokozatos csökkenésével jár. Ugyanakkor egyes kőolajipari szakemberek szerint a Hubbert-görbe csak az Egyesült Államokra érvényes, más területeken más modellekre van szükség.

A peak-oil időpontjára vonatkozóan egyre több előrejelzés lát napvilágot, közülük itt csak a legfontosabbakat ismertetjük. A US Energy Information Administration (EIA) véleménye szerint (2004) "megfelelő" beruházások elvégzése esetén az ún. peak-oil 2030 előtt nem következhet be. Az EIA szerint 2030-ig 1020 Gbarrel kitermelésével lehet számolni, ami több mint a 2004-ig kitermelt összes kőolaj! A USGS 2037 környékére teszi a peak-oil elérését. Feltételezésüket a kitermelési technológiák nagyarányú fejlődésével indokolják. Robert L. Hirsch, neves amerikai szakértő szerint viszont a technológiai fejlesztések inkább költségcsökkentő hatásúak, a kitermelhető készletek mennyiségét érdemben nem növelik (2005).

Az ún. "mérsékelt optimisták" arra hívják fel a figyelmet, hogy évről évre csökken az újonnan talált kőolajmezők száma és készlete. Szerintük a globálisan publikált készletnövekedés jelentős része ismert mezők felértékeléséből származik. Ezek a szakemberek 2020-2025 közé teszik a. "peak-oil" elérését. Ettől kezdve fokozatos termeléscsökkenéssel számolnak.

A német Bundesanstalt für Geowissenschaften und Rohstoffe (BGR) a kérdésnek 2004 decemberében külön tanulmányt szentelt. Számításaik szerint az energiahordozó ásványi nyersanyagok "statikus élettartama" (az ismert készletek elosztva az éves termeléssel) 2004 végén a következő:


Kőolaj			43 év
Földgáz			64 év
Kőszén és lignit	>200 év
Uránium			> 40 év	

Ha ehhez hozzászámoljuk a ma még gazdaságtalan előfordulásokat, a feltételezett "reménybeli" készleteket és a kitermelés feltételezhető technológiai fejlesztéseit, akkor ez az élettartam a következőkre növekszik:


Kőolaj			67 év
Földgáz			150 év
Kőszén és lignit	1500 év
Uránium			500 év	

Ne feledjük viszont, hogy mindkét fenti összeállítás állandó, tehát nem növekvő kitermeléssel számol.

A BRG számításai szerint tizenöt-húsz éven belül elérjük a peak-oil időpontot. A földgáz esetében ez néhány évvel később következhet be. A Deutsche Bank szakemberei ezért fokozatosan növekvő kőolajárakkal számolnak. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a kőolajkészletek kétharmada a politikailag instabilis Közel-Kelet térségében található (Auer, 2004).

A francia kormány egy idén kiadott jelentése 2013-ra teszi a peak-oil várható elérését.

Az utóbbi években egyre nagyobb számban adnak hangot olyan szakemberek, akik alapvetően megkérdőjelezik az eddig közölt adatok realitását, még kevesebb kőolajkészletekkel számolnak, és a "peak-oil" elérését még közelebbre hozzák. Nagyjából hasonló a helyzet a földgázkészletek esetében. A következőkben e szakemberek érveit ismertetjük.

2001-ben egy új társadalmi szervezet alakult Association for the Study of Peak-Oil (ASPO) néven, nagy multinacionális olajvállalatok tapasztalt korábbi geológusaiból, geofizikusaiból és mérnökeiből. Nemzetközi konferenciákon vitatják meg a fenti kérdéseket. ASPO-Newsletters néven nemzetközi folyóiratot indítottak, amelyet az internetről is le lehet tölteni. Ma már a szervezetnek internetes honlapja is van http://www.peakoil.net néven. A szervezet vezető egyéniségei az amerikai Colin Campbell, a francia Jean H. Laherrčre, valamint a svéd Kjell Aleklett. Mindhárman számos tanulmányban fejtették ki véleményüket. Legfontosabb megállapításaikat az alábbiakban foglaljuk össze:

Aleklett és munkatársai (2004) kiszámították az 1850-óta évtizedenként kimutatott új nagyméretű olajmezők számát és készleteiket, melyek a Föld kőolajkészleteinek túlnyomó részét adják. Ez látható a 2. ábrán.

Jól látható, hogy eleinte egyre több új készletet sikerült kimutatni. A csúcsot 1960 és 1969 között érték el, és azóta eléggé rohamosan csökken az újonnan kimutatott készletek mennyisége. Semmilyen földtani indokot nem látnak e tendencia megváltozására. A diagramból az is kiderül, hogy a hetvenes évek végéig az újonnan kimutatott készletek viszonylag kevés új kőolajmezőben helyezkedtek el, tehát ezek igen nagy mezők voltak. Ezt követően viszont a készletnövekedés egyre kisebb kőolajmezők keretei között valósult meg. Ez a magyarázata a csökkenő eredményességnek.

Hasonló eredményekre jutott Laherrčre (2005) és Simmons (2005). Számításaik szerint a világ jelenlegi kőolajtermelésének kb. 70 %-a 30 évnél idősebb kőolajmezőkből történik. Ezt erősítik meg az Exxon-Mobil Corporation 2002-ben közreadott számítási eredményei, amelyek a kisebb olajmezőket és az időközi készlet átszámításokat is figyelembe veszik, és tízéves átlagok helyett évesekkel dolgoznak (3. ábra). Különösen figyelmet érdemel a termelés várható alakulása és a további új készletek mennyiségének előrejelzése 2050-ig. A lecsengő tendencia egyértelmű. Az emberiség tehát a nyolcvanas évek vége óta több kőolajat fogyaszt, mint amennyit talál, más szóval, azóta a készletek felélése folyik.

A készletek alakulását a készletátszámítások is érdemben befolyásolták, amelyek ismert előfordulások "bizonyított" (proven) készleteire vonatkoztak. Feltűnően nagy és hirtelen készletnövekedést jeleztek ilyen átszámítások révén a közel-keleti országok és Venezuela. (1. táblázat, Campbell, 2004). A készletek kiszámításának módszereivel ilyen mértékű készletnövekedés nem indokolható, ezt sok évtizedes gyakorlati tapasztalatok igazolják. Sokkal inkább az érintett országok gazdasági érdekeivel magyarázhatók, hiszen a nagyobb készletek részvényeik értékének egyértelmű növekedését eredményezik.

Az ASPO Newsletter 2005. júliusi száma arról számolt be, hogy az Exxon Mobil Corporation The Outlook for Energy: a 2030 View című tanulmányában a nem OPEC-államok összesített kőolajtermelésének csúcsát (peak-oil) kb. 2010-re teszi. Ez azért rendkívüli fontosságú megállapítás, mert az Exxon a világ egyik legjelentősebb kőolajtermelő cége, továbbá nagy tapasztalattal rendelkező szakembergárdával rendelkezik, véleményüknek tehát szakmai súlya van. Ami az OPEC országokat illeti, Simmons (2005) szerint a következők már elérték a kőolajtermelés csúcsát: Líbia és Venezuela 1970-ben, Kuvait 1972-ben, Irak 1979-ben és Indonézia 1991-ben. A legnagyobb készletekkel rendelkező Szaúd-Arábiában a hét ismert "óriás"-olajmező (Ghawar, Abqaiq, Berri, Safaniyah, Zuluf, Shaybah és Marjan) is elérte szerinte a peak-oil szintet. Arra figyelmeztet, hogy a termelés erőltetett fokozása a kitermelhető készletek csökkenését vonja maga után. Végül Simmons a szaúdi "bizonyított" (proven) készletek hivatalosan közölt nagyságát is kétségbe vonja, bár erre vonatkozó saját számokat nem közöl.

Végül az ASPO Newsletter 2005. júniusi számában megjelent legújabb termelési "szcenáriót" mutatjuk be a kőolaj és a földgáz együttes mennyiségére (4. ábra). Jól látható, hogy a számított termelési csúcs 2005 és 2007 között helyezkedik el szerintük.

Még ennél is fontosabbnak tartjuk Harry J. Longwell, az Exxon-Mobile Corporation alelnökének következő megállapításait (2002): A világ kőolajigénye 2010-ig évente 2 %-kal, földgázigénye pedig 3 %-kal nő, ugyanakkor 2010-ben ezen igények kb. felét lesz képes kielégíteni - főként a csökkenő készletek miatt - a jelenlegi termelési kapacitás.

Végül a korábbiakban említett jelentős új felfedezések lehetőségét tekintsük át. Eleinte a kutatások a szárazföldek területére korlátozódtak, és a növekedést az tette lehetővé, hogy egyre újabb területeket kutattak meg. Jelentős készletnövekedéssel járt ezután a sekély tengereken, az ún. kontinentális talapzaton végzett kutatás, például az északi-tengeri olajmezők. Sokáig az volt a vélemény, hogy a kontinentális talapzaton túl már nincsenek megfelelő tároló kőzetek, így ott már kőolaj- és földgázmezők nem remélhetők. Geofizikai kutatások kiderítették, hogy egyes helyeken a tároló kőzetek, például homokok, a talapzat aljára is kiterjedtek, és bennük szénhidrogének halmozódhattak fel. Így került sor 1993-ban a Mexikói-öböl ún. mélyebb vízi (deepwater) olajmezőinek (Merlin, Thunder Horse) felkutatására. A tenger itt 500-800 méter mély, a fúrások úszó szigetekről történnek. A gyorsan növekvő kőolajtermelés 2005 augusztusára napi 1,5 millió barrelt ért el. Ugyanebben az időpontban a becsült világtermelés napi 84 millió barrel volt. A szakértők a Mexikói-öböl mélyebb vízi készleteit mintegy 25 milliárd barrelre becsülik. Ez ma az Egyesült Államok legnagyobb kőolajtartaléka.

A 2005. augusztus végi, Katrine nevű hurrikán sajnos kérdőjelessé tette a túlzott reményeket. Az úszó szigetek nagy része felborult, súlyosan megrongálódott, vagy a partra vetette őket a szélvihar. Számos fúrás műszakilag megsemmisült, olajvezetékek váltak használhatatlanokká. Az ismétlődő hurrikánok lehetősége megkérdőjelezi a gazdaságos kitermelés folytatását. Megerősíti ezt a baljós feltevést, hogy a szeptemberi Rita hurrikán még a Katrine-nél is nagyobb károkat okozott a Mexikói-öböl kőolajkutató és -termelő létesítményeiben a Katrine-től eltérő útvonala miatt (Energy Bulletin. 2005. 09. 28). Itt jegyezzük meg, hogy a WMO (World Meteorologic Organization) 2005. évi jelentése szerint világszerte rohamosan nő a szélsőséges klimatikus események gyakorisága - elsősorban a trópusi-szubtrópusi klímaövekben. A Mexikói-öböl is ide tartozik, ezért itt egyre újabb hurrikánok fellépése valószínűsíthető.

A legújabb meteorológiai vizsgálatok szerint az Északi-tenger területén is várható fokozott erősségű viharok fellépése, szokatlan méretű hullámoktól kísérve. Az Északi-tenger kőolaj- és földgázmezőit a tengerfenékre lehorgonyzott úszó szigetekről kutatják és termelik. Várható, hogy a fenti klímaváltozás ezek tevékenységét is akadályozni fogja, és komoly károsodásokat is okozhat bennük.

További mélyebb vízi szénhidrogénmezők megtalálása lehetséges, például Afrika nyugati partjainál, de földtani megfontolások alapján gyakoriságuk korlátozott. Mindezek alapján nyilvánvalóan folytatódni fog új kőolaj- és földgázmezők felkutatása, de az ötvenes-hatvanas évek nagy felfedezéseinek megismétlésére kevés a valószínűség. Megjegyezzük, hogy neves amerikai szakértők is ezen a véleményen vannak, például Hirsch (2005). Nyitott kérdést jelent Antarktisz, ahol a kedvezőtlen klíma, valamint környezetvédelmi megfontolások miatt eddig nem folytak kutatások.

Figyelemreméltó, hogy az utóbbi hónapokban mind gazdasági (The Atlantic Council of the United States Bulletin), mind ismeretterjesztő folyóiratokban (National Geographic), mind a nemzetközi és hazai napilapokban, például The New York Times, Magyar Nemzet, Népszabadság stb. cikkek jelentek meg a fenti problémákról, jelezve a közvélemény fokozódó érdeklődését. Fontosnak tartjuk, hogy Berényi Dénes akadémikus a Fizikai Szemlében írt cikkében a készletek alapján szintén csak kb. tíz évre becsüli a jelenlegi globális kőolaj- és földgáztermelési szint fenntarthatóságát (2005).

A Svéd Tudományos Akadémia 2005-ben tizenhárom tagból álló bizottságot hozott létre a fenti problémakör tanulmányozására és javaslatok kidolgozására. 2005. október 14-én a bizottság egy nyilatkozatot tett közzé (Statements on Oil), amely teljes egészében megerősíti e cikkben leírt megállapításainkat, és különböző műszaki, gazdasági és pénzügyi intézkedésekre tesz javaslatot. E nagy tekintélyű szervezet állásfoglalását különösen fontosnak tartjuk. Még ennél is fontosabb volt szerintünk az a tanácskozás, amelyet 2005. október 20-21-én tartottak Washingtonban, az Amerikai Tudományos Akadémián ebben a tárgykörben, amelyen az érintett szövetségi intézmények, a nagy amerikai olajvállalatok szakemberei és független szakemberek vettek részt. Felkért előadók húsz előadása alapján vitatták meg a helyzetet és a tennivalókat. A probléma aktualitásával és fontosságával mindenki egyetértett, de a peak-oil várható időpontját az egyes szakértők eltérően ítélték meg. Az, hogy az Amerikai Tudományos Akadémia e kérdésnek ekkora figyelmet szentelt, érzékelteti annak súlyát és jelentőségét.

Következtetések

Legáltalánosabb következtetésünk az, hogy a Föld szénhidrogénkészletei rendkívül nagy bizonytalansággal ismertek. Ennek egyrészt objektív - geológiai - okai vannak, másrészt, mint láttuk, a készletek megítélése a multinacionális cégek és az állami intézmények részéről igen eltérő. Sajnos a jelenlegi helyzetben nincs mód annak eldöntésére, hogy kinek van igaza, mert ismereteink szerint a szénhidrogénkészletek közel 90 %-a nem auditált! Ezen a téren nem remélünk gyors javulást, hiszen ez gyakran ellenkezne a tulajdonos érdekeivel. Erre legutóbb a francia kormány jelentése is rámutatott (Porter, 2005). Oroszországban ma egyenesen államtitkot képeznek a szénhidrogénkészletek, és e titok megszegése börtönbüntetéssel jár.

Ebben a helyzetben elsősorban a figyelemfelhívást tartottuk kötelességünknek. Véleményünk szerint az ASPO szakemberei nem tekinthetők megszállott "világvége-prófétáknak", ahogy ezt egyes nemzetközi sajtóorgánumok tették. Földtani oldalról nézve az ASPO-szakemberek számos érve megalapozottnak látszik. A következmények mértéke és bekövetkezésük időpontja az, amin vitatkozni lehet. Rendkívül fontos lenne, ha nemzetközi szervezetek különböző kiinduló adatokat és jövőbeli scenáriókat alapul véve közelítő számításokat végezhetnének a peak-oil időpontjára vonatkozóan. Erre véleményünk szerint a fuzzy-aritmetika és a fuzzy-logika módszeregyüttese különösen alkalmas lenne. Sajnos ezek alkalmazásáról nincs tudomásunk.

Hazánkra szűkítve a kérdést, azt tartjuk fontosnak, hogy az ország gazdasági és politikai vezetői ezentúl számoljanak ezzel a helyzettel, és amennyire lehetséges, készüljenek fel a várható következményekre. Tanulmányunkkal ennek szükségességére kívántuk felhívni a figyelmet. Értékelésünket saját szakterületünkre korlátoztuk, és nem foglalkoztunk sem a kőolaj- és földgázárak alakulásával, sem a pótlásként számba jöhető energiaforrások elemzésével. Ehhez technológusok és közgazdászok szakismereteire van szükség.


Kulcsszavak: szénhidrogén, ASPO, kőolaj-csúcs, peak-oil



1. ábra * Hubbert görbéje az Egyesült Államok kőolajtermelésére (1962) billions of bbls/ yr = milliárd barrel/év; proved reserves = bizonyított készletek; cumulative production = kummulativ termelés; 200 x 109 bbls ultimate = 200 x 109 barrel végső érték; 150 x 109 bbls ultimate = 150 x 109 barrel végső érték; years = évek



2. ábra * A nagy kőolajmezők számának és készleteinek növekedése az elmúlt 150 évben (Aleklett, 2004)



3. ábra * A felfedezés évére számított kőolajkészlet-növekedés és a termelés időbeli alakulása (ASPO Newsletter, June 2005, Exxon-Mobil 2002 alapján)



	Abu	Dubai	Irán	Irak	Kuvait	Semle- 	Szaúd-	 Venezuela
	Dhabi					ges 	Arábia
						zóna

1980	28,0	1,4	58,0	31,0	65,4	6,1	163,4	17,9
1981	29,0	1,4	57,5	30,0	65,9	6,0	165,0	18,0
1982	30,6	1,3	57,0	29,7	64,5	5,9	164,6	20,3
1983	30,5	1,4	66,3	41,0	64,3	5,7	162,4	21,5
1984	30,4	1,4	51,0	43,0	63,9	5,6	166,0	24,9
1985	30,5	1,4	48,5	44,5	90,0	5,4	169,0	25,9
1986	30,0	1,4	47,9	44,1	89,8	5,4	168,8	25,6
1987	31,0	1,4	48,8	47,1	91,9	5,3	167,0	25,0
1988	92,2	4,0	92,9	100,0	91,9	5,2	170,0	56,3
1989	92,2	4,0	92,9	100,0	91,9	5,2	257,5	58,1
1990	92,2	4,0	92,9	100,0	91,9	5,0	257,5	59,1
1991	92,2	4,0	92,9	100,0	94,0	5,0	257,9	59,1
1992	92,2	4,0	92,9	100,0	94,0	5,0	258,7	62,7
1993	92,2	4,0	92,9	100,0	94,0	5,0	258,7	63,3
1994	92,2	4,3 	89,3	100,0	94,0	5,0	258,7	64,5
1995	92,2	4,3	88,2	100,0	94,0	5,0	258,7	64,9
1996	92,2	4,0	93,0	112,0	94,0	5,0	259,0	64,9
1997	92,2	4,0	93,0	112,5	94,0	5,0	259,0	71,7
1998	92,2	4,0	89,7	112,5	94,0	5,0	259,0	72,6
1999	92,2	4,0	89,7	112,5	94,0	5,0	251,0	72,6
2000	92,2	4,0	89,7	112,5	94,0	5,0	259,2	76,9
2001	92,2	4,0	89,7	112,5	94,0	5,0	259,3	77,7
2002	92,2	4,0	89,7	112,5	94,0	5,0	259,3	77,8

1. táblázat * A bejelentett éves kőolajkészlet-változások átszámítások révén, milliárd barrelben (Campbell, 2004)



4. ábra * A folyékony szénhidrogén termelésének tényleges és jövőbeli feltételezett alakulása 1930 és 2050 között (ASPO Newsletter, 2005. június, Aleklett nyomán)


IRODALOM

Auer, Josef (2004): Energy Prospects after the Petroleum Age. Deutsche Bank Research. (2/12/2004) http://www.dbresearch.com

Aleklett, Kjell (2004): International Energy Agency Accepts Peak Oil. In: World Energy Outlook 2004. Chapter 3.

Bárdossy György - Fodor János (2004): Evaluation of Uncertainties and Risks in Geology - Springer Verlag, Berlin-Heidelberg-London-New York

Bentley Roger (2002): Global Oil and Gas Depletion. An Overview. Energy Policy. 33,189-205.

Berényi Dénes (2005): Az energiakérdés a fizikus szemével. Fizikai Szemle. LV, 1, 22-28.

Campbell, Colin J. (2004): The Essence of Oil and Gas Depletion. Multi Science Publishing Co.

Campbell, Colin J. (2002): Middle East Oil: Reality and Illusion. http://www.peakoil.net/Publications/Reality_and_Illusion.pdf

Hirsch Robert L. (2005): The Inevitable Peaking of World Oil Production. The Atlantic Council of the United States Bulletin. XVI, 3, 1-10.

Hirsch Robert L. - Bezdek R. - Wendling R. (2005): Peaking of World Oil Production: Impacts, Mitigation and Risk Management. ASPO Newsletter. 502.1 -91.

Hubbert, M. King (1962): Energy Resources. Report to the Committee on Natural Resources. National Academy of Sciences Publ. 1000D.

Longwell, H. J. (2002): The Future of Oil and Gas Industry. Past Approaches, New Challanges. World Energy. 5, 3, 102-105

Laherrčre, Jean H. (2005): Fossil Fuels Future Production. Oil and Gas Congress, Bukarest, 22-24 March 2005.

Lakatos István (ed.) (1999-2003): Advances in Incremental Petroleum Production. Progress in Mining and Oilfield Chemistry. I-V. Akadémiai, Budapest

MGSZ (2004): Tájékoztató Magyarország 2004. I. 1. helyzet szerinti ásványi nyersanyag vagyonáról. Goldprint Kft., Budapest

Millet, M. (2004): Journées annuelles du pétrole 2004. Géochronique. 92, 11-12.

Pápay József (2003): Development of Petroleum Reservoirs. Akadémiai, Budapest

Porter, Adam (2005): Peakoil Enters Mainstream Debate. BBC News. 10 June.

Simmons, Matthew R. (2005): The Status of Future Energy Sources. US Dept. of Energy. Aspen Institute Conference, Queenstown, MD, 20 April 2005.


<-- Vissza a 2006/1 szám tartalomjegyzékére
<-- Vissza a Magyar Tudomány honlapra
[Információk] [Tartalom] [Akaprint Kft.]