3. A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó
Programjának finanszírozására címzett támogatás különítendő el, ennek
kezelése külön rovaton történik, vagyis csak e célra használható.
• az eddigi szétszórt és át nem látható
finanszírozást váltja fel e céltámogatás, amely döntő mértékben az
egyes képzési formák „gazdáinál”, vagyis a karoknál és
szakkollégiumoknál jelenik meg;
• a támogatás elsősorban a hallgatói kutatási
feltételek megteremtését szolgálja (más kari célokra nem fordítható),
valamint a hallgatói teljesítmények elismeréséhez biztosít forrást;
• a költségvetési támogatás elosztásában részben a
kari létszámarányokat, részben a tehetséggondozásban eddig elért
eredményeket kell figyelembe venni;
• évente változó mértékű lehet, mert például az
OTDK évében (minden második évben) a nevezési és részvételi költségek
többletterhet jelentenek;
• a költségvetési támogatásokon túl várhatóan
pályázati források is rendelkezésre állnak majd e terület
támogatására, e források terhére a tehetséggondozó program kinyitható
a doktorképzés felé is (például pótlólagos ösztöndíjak nyújtásával).
Debreczeni Attila rektorhelyettes záró
gondolataiban megerősítette: a Debreceni Egyetem készen áll arra, hogy
a Tehetségpont-hálózatban jelentős szerepet vállaljon a hétköznapi
feladatok megoldásában regionális és országos szinten is. A plenáris
ülés zárásaként Csermely Péter professzor, a Nemzeti Tehetségsegítő
Tanács elnöke tartott előadást a Tehetségpontok aktuális problémáiról.
A működésnek különböző szintjeihez kapcsolódó követelmények a
következők:
Részlegesen funkcionáló Tehetségpont
• elérhetőség, tanácsadás, részvétel a hálózatos
együttműködésben
• tehetségazonosítás tudományos megalapozottsággal
• tehetséggondozás legalább egy területen,
hatásvizsgálattal
• helyi, térségi tehetségbarát társadalom
szervezése
Teljesen funkcionáló Tehetségpont
• tehetséggondozás több területen
• más Tehetségpontok megalakulásának, működésének
segítése
Kiváló Tehetségpont (2009-től)
• komplex tehetséggondozó programok
• tudományos megalapozottságú elemzések, kutatások
• országos jelentőség
Csermely professzor a Tehetségpontok működésének
kulcselemeit is vázolta, ezek a következők:
• szakmai korrektség (tehetséget csak tehetséggel
lehet gondozni: harmincórás akkreditált továbbképzést végzett
pedagógus és/vagy diplomás pszichológus)
• egyéni fejlesztés, személyesség (ugyanez a
környezettel, a szülőkkel is)
• az egyéniség tisztelete (az egyes lépések gondos
magyarázata + adatvédelem)
• hálózatos együttműködés (helyben + országosan)
• regionális Tehetségpont: megegyezés
alapján
• aktív forrásteremtés
• nonprofit, maximum önköltségi ár
• önkéntes munka
• pályázatok (ÚMFT)
• törekvés a fenntarthatóságra
• regisztráció (háromévente megújítva, egy év
türelmi idő, bürokráciamentesség).
Végül a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elnöke a
konferencia főbb feladatait összegezte:
• legyünk büszkék önmagunkra, hogy itt vagyunk
• értsük meg jobban, hogy mi a Tehetségpont
• adjuk át a tapasztalatainkat
• állapodjunk meg a szabályokban a következő egy
évre
• vizsgáljuk meg a módszertani útmutatóra adott
listát: megfelelőek-e ezek a témák?; mi másban kell még segítség?;
melyik útmutatók lennének a legfontosabbak?
• végül pedig: új tervekkel feltöltődve, és a
többiek bevonásának a szándékával menjünk haza.
A nagysikerű plenáris ülés Gajda Attila üléselnök
zárszavával ért véget, amelyben hangsúlyozta, hogy már az eddig
hallottak is jelentős muníciót adnak a Tehetségpontok munkájának
erősítéséhez, s kifejezte reményét, hogy a munkaebéd
asztaltársaságainak vitája újabb fontos megállapításokat hoz.
Ezt követően kezdetét vette a konferencia második
felvonása, mely során az ebéd közben tizennégy asztalnál beszélgettek
a szakértők egyes előre megadott aktuális kérdéskörökről. Ezek a
következők voltak.
• A tehetségpontok működésének szakmai minimuma
(három szekció: moderátorok: Gönczi Sándor, dr. Mező Ferenc, dr.
Velkey László)
• Hányféle tehetségpont van? Milyen kategóriákba
sorolhatóak ezek? (két szekció, moderátorok: dr. Bodnár Gabriella,
dr. Herskovits Mária)
• Milyen az optimális tehetségpont? (három szekció:
moderátorok: Bozsikné Víg Marianna, Pappné Gyulai Katalin, Sarka
Ferenc)
• Miben igényel támogatást egy tehetségpont, és
miben tud segíteni más tehetségpontoknak? (Moderátor: Munkácsy László)
• Hogyan érdemes a tehetségpontok működésének
színvonalát és megbízhatóságát minősíteni, ellenőrizni? (Moderátor:
Tóth Tamás)
• A tehetségpontok együttműködése (két szekció,
moderátorok: dr. H. Nagy Anna, dr. Horváth László)
• A tehetségpont-hálózat szervezésének kérdései
(Moderátor: dr. Csermely Péter)
• A tehetségpontok működésének fenntarthatósága
(Moderátor: Rajnai Gábor)
A konferencia harmadik nagy részét a záró plenáris
ülés jelentette. Ezen a vitaasztalok vezetői röviden beszámoltak az
egyes témákhoz kapcsolódó főbb következtetésekről, a fennmaradó
nyitott kérdésekről. (A beszámolókat lásd részletesen a
http://www.tehetsegpont.hu/96-17531.php web-oldalon.) Ezt követően
Balogh László, a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács elméleti és képzési
munkabizottságának elnöke összegezte a hallottakat. A beszámolók
egyértelműen hangsúlyozták a következőket.
A Nemzeti Tehetségsegítő Tanács „Elméleti és
képzési”, valamint „Hálózati” munkabizottságai által kidolgozott
tervezetet, amely a Tehetségpontok alapfogalmaira, akkreditációs
követelményeire és a módszertani útmutatók témaköreire vonatkozott, a
munkaasztalok megfelelő kiindulópontnak tartják a további munkához.
Fontos, hogy sokszínűek legyenek a Tehetségpontok.
Elengedhetetlen a sikeres működéséhez az ezek
közötti élő kapcsolatok kialakítása.
Fontos az egyes Tehetségpontok programjának
folyamatos újragondolása, fejlesztése; ennek alapvető feltétele a
belső kontroll.
Kiemelt szerepe lehet a Tehetségpontok sikeres
működésében az oktatási intézményekkel való kapcsolatnak, amely
kétirányú hatást eredményezhet: a tehetséggondozás „bölcsői”, az
iskolák, felsőoktatási intézmények segíthetik a szakszerű munkát a
Tehetségpontokon, ez utóbbiak pedig sokszínűbbé tehetik az oktatási
intézmények tehetséggondozó palettáját, sokat segíthetnek a tehetségek
felkutatásában.
Meg kell teremteni a sikerhez a személyes
feltételeket is, fontos a közreműködő szakemberek tanfolyamokon,
posztgraduális képzéseken történő felkészítése.
A folyamatos továbbképzéshez elengedhetetlen a
Tehetségpontok műhelytalálkozóit rendszeresen megszervezni, biztosítva
a keretet a jó tapasztalatok átadásához.
A kistérségi Tehetségpontoknak kiemelkedő
jelentőségük lehet e hálózati programban.
A tehetségpontoknak nem egymás ellen kell
dolgozniuk, hanem éppen ellenkezőleg: azt kell keresni, hogyan tudnak
az egyes tehetségpontok a saját lehetőségeik kihasználásával minél
többet nyújtani a tehetségesek fejlődéséhez – egymás segítésével is.
Ha „kinövi” a fiatal az adott Tehetségpont kereteit, tovább kell adni
a következő Tehetségpontnak, amely az eddigieknél többet tud adni a
fejlődéshez.
A működéshez szükséges anyagi feltételek
megteremtésénél több lábon kell állni a hosszú távú fennmaradáshoz,
ehhez a Magyar Géniusz Program forrásai csak az egyik bázist
jelenthetik.
Nagyon szoros kapcsolat kialakítása szükséges a
tehetséges fiatalok szüleivel, a kölcsönös tájékoztatás, egyes
esetekben szemléletformálás elengedhetetlen a sikeres
tehetséggondozáshoz.
Végezetül Balogh László megköszönte a rendező
Debreceni Egyetemnek a konferenciához biztosított kitűnő
körülményeket; nem csak a „dologi” feltételek voltak elismerésre
méltóak, a családias légkör inspirálólag hatott a személyes
kapcsolatok alakulására. Ennek is köszönhető, hogy már a konferencián
elindult az együttműködés az egyes Tehetségpontok képviselői között,
ami a hosszú távú siker egyik fontos feltétele.
|