A nők és a matematika
Tekintélyes mennyiségű adatot gyűjtöttek össze a világ minden
részéről, és elemeztek amerikai kuta-tók annak a kérdésnek
eldöntésére: mennyi igazság lehet abban a gyakran hallható
vélekedésben, mely szerint a férfiaknak jobbak a matematikai
adottságaik.
A PNAS-ben (Proceedings of the National Academy of
Sciences of the United States) meg-jelent cikkben három kérdéskört
vizsgálnak meg: van-e a nemek között különbség a matematikai
képességek tekintetében az átlagnépesség köré-ben? Van-e különbség a
nemek között az átlagosnál jobb matematikai érzékkel rendelkezők
között? Vannak-e kiemelkedő matematikai talentummal rendelkező nők?
Megállapítják, hogy az átlagos matematikai
teljesítőképességben nem tapasztalható különbség, napjainkban a lányok
semmivel sem maradnak le az egyes korosztályok standardizált
matematikai teszt-feladatainak megoldásában. A kiemelkedő mate-matikai
tehetségek között általában kétszer-négy-szer több fiú van, de ez a
különbség csökkenőben van még a legmagasabb szinten, a Nemzetközi
Matematikai Olimpia résztvevői körében is.
Összefüggést találtak ezen kívül az egyes
orszá-gokban tapasztalható nemek közötti egyenjogúság mértéke és a női
matematikusok aránya között. Mindezek alapján arra következtetnek,
hogy a nők eddigi mérsékeltebb teljesítménye a matematikai tudományok
területén sokkal inkább szocio-kulturá-lis tényezőkkel, mintsem
öröklött biológiai különbsé-gekkel magyarázható.
Hyde, Janet S. – Mertz, Janet E.: Gender,
Culture, and Mathematics Performance. Proceedings of the National
Academy of Sciences of the US. 2009. 106, 8801–8807. doi:
10.1073/pnas.0901265106
Gyorsan reagáló érzékelők a szemben
Egy nemzetközi kutatócsoport a Svájcban dolgozó Roska Botond
vezetésével olyan sejteket azonosított egerek szemének
ideghártyájában, amelyek kizá-rólag a közeledő mozgásra reagálnak. E
képesség evolúciós haszna, hogy az állat gyorsan felismerheti a
ragadozókat, és elmenekülhet.
A felfedezést egyrészt az tette lehetővé, hogy a
kutatók olyan genetikailag módosított állatokat hoztak létre,
amelyekben a retina adott sejtjei (és csak ezek) zölden
fluoreszkálnak. Roska Botond így fogalmaz: ez biztosította, hogy a
retina sok-sok sejtje között mindig megtaláltuk az illető sejteket, és
tudtunk csak tőlük kérdezni”. Az eredmény másik előzménye az volt,
hogy a kutatók olyan műszert fejlesztettek ki, amelynek segítségével
az állatból eltávolított és életben tartott retinának különböző irányú
mozgásokat tartalmazó videofelvételeket „mutattak”, miközben a
sejtekbe épített parányi elektródákról elvezették az elektromos
jeleket. Ezen kísérletek során derült ki, hogy az adott sejtek sem a
horizontális, sem a vertikális mozgásra nem reagálnak, csak a
közeledőre.
Mivel olyan sejteket, amelyek a vízszintes, illetve
a függőleges mozgásra reagálnak, már korábban azonosítottak a
retinában, ez az új felismerés egy-ben azt is jelenti, hogy a
kétdimenziós retina olyan feldolgozási rendszert alkalmaz, amely
képessé teszi a harmadik dimenzió, azaz a mélység érzéke-lésére is.
Cikkükben a kutatók matematikailag is modellezték ezt a folyamatot.
Roska Botond szerint felismerésük a hozzá tartozó
matematikai modellel segíthet új látóberen-dezések, például
robotrepülőgépek mozgásérzéke-lőinek fejlesztésében, illetve
látássérült emberek látásjavítását szolgáló chipek innovációjában.
Münch, Thomas A. et al.: Approach
Sensitivity in the Retina Processed by a Multifunctional Neural
Circuit. Nature Neuroscience. doi:10.1038/nn.2389
Új stratégia baktériumok ellen
Amerikai kutatók (New York School of Medicine) olyan eddig ismeretlen
mechanizmust fedeztek fel, amely segíti a baktériumokat az
antibiotikumok elleni rezisztencia kialakításában. Evgeny Nudler és
munkatársai szerint felismerésük lehetőséget ad arra, hogy a már
létező antibiotikumok kisebb dózisban is hatékonyak legyenek a
kórokozókkal szemben. A kutatók a Science-ben megjelent közleményükben
leírják, hogy számos baktérium az ellenük bevetett gyógyszerek által
kiváltott oxidatív stresszt nitrogén-monoxiddal (NO) csökkenti, de a
nitrogén-monoxid segítheti az antibiotikumok lebontását is. Ha a
baktériumoknak ezt a nitrogén-monoxidos védelmi rendszerét
ártalmatlanítanánk, a gyógyszerek hatékonyabbak lennének, és kevesebb
is elég lenne belőlük – mondják a kutatók. Gátolni kellene a
baktériumnak azt az enzimjét, az ún. NO-szintetázt, amely segíti a NO
termelődését.
Hasonló enzim az emberben is létezik, hiszen a
NO-nak az emberi szervezetben is számos funkciója van: szabályozza a
vérnyomást, részt vesz a fertőzések és a daganatos sejtek elleni
küzde-lemben, az emésztési folyamatokban, szerepe van az erekcióban.
Ma már a NO túltermelődése esetén a gyógyászatban alkalmaznak olyan
szereket, amelyek az emberi nitrogén-monoxid-szintetáz működését
gátolják.
A bakteriális rendszer blokkolásával hatéko-nyabban
lehetne küzdeni például az anthrax, vagy a sokféle antibiotikumra
rezisztens Staphylococcus aureus ellen – állítják a kutatók. És ehhez
nem kellene új antibiotikumokat kifejleszteni, a régiek hatékonyságát
lehetne növelni – nyilatkozta a tudományos sajtóban Nudler.
Gusarov, Ivan – Shatalin, K. –
Starodubtseva, M. – Nudler, E.: Endogenous Nitric Oxide Protects
Bacteria Against a Wide Spectrum of Antibiotics. Science. 2009. 325,
1380–1384. doi: 10.1126/science.1175439
|