Atópiás dermatitis. Klinikai tünetek –
Kórtan – Gyógykezelés

A Medicina gondozásában 2009-ben kibocsátott, igényes kiállítású könyv második, bővített kiadása a 2005-ben megjelent első összefoglaló munkának, amely időközben tovább gazdagodott tematikájában, képanyagában, és Harangi Ferenc társszerzőségével is bővült. Az elmúlt években tapasztalt érdeklődés mutatja a szerzők kiváló témaválasztását. A jól áttekinthető, táblázatokkal, korszerű és áttekintő irodalommal egyaránt ellátott ismeretanyag vezérelvei: klinikum, patogenezis, terápia változatlanul már a borítón jelzik a könyv legfontosabb célkitűzéseit.

A kórkép egyike a civilizációs ártalmak által provokált krónikus bőrbetegségeknek. Gyakorisága világszerte fokozódik, terápiája nehéz. A gyermekkori kórforma súlyos terheket ró a beteg gyermek ápolása során a családra, anyagi kihatásai nem elhanyagolhatók.

A szerzők az atópiás dermatitis történeti áttekintését Augustus császárnál kezdik, majd a korai típusú allergia vizsgálatának fontosabb mérföldkövein át eljutunk a nemzetközi és hazai prevalencia-adatok ismertetéséhez. Nemcsak a betegek nem és életkor szerinti adatait követik, de az atópiás dermatitisben szenvedők kórképre releváns környezetéről is informálnak. A szerző 2002. és 2005. évi adatokat hasonlít össze.

Klinikum, tünetek fejezet. A könyv külön érdekessége és értéke, hogy ebben a fejezetben a tünetekhez csatolja annak patológiáját is. Bár egy gyakori, ezért tapasztalt bőrgyógyász és gyermekorvos számára könnyen felismerhető kórképről van szó, diszkrét, atípusos formái könnyen összetéveszthetők egyéb, száraz bőrrel vagy viszketéssel járó betegséggel. Ilyen szempontból is sokat bővült és hasznos a gyakorlat számára a klinikum fejezet. A szerzők elkülönítik, és részben külön tárgyalják a csecsemőkori, gyermekkori és felnőttkori formákat. A kórkép diagnosztikus kritériumrendszerét a Hanifin–Rajka-szisztéma szerint rendszerezik, itt is a tünetek hátterének ismertetésével. Részletezik az intolerancia-reakciókat és a kórképre jellemző egyéb immunológiai eltéréseket. A pruritus fejezetben például viszketést kiváltó transzmitterekről, neuropeptidekről, opioidokról is részletesen beszámolnak. A tünetek testtájak szerinti megoszlása a kórképben kevésbé tapasztalt olvasóknak nyújt segítséget. A könyv részletesen bemutatja a szekunder infekciókat, és jól demonstrálja az erre hajlamosító funkcionális eltéréseket már minimális tünetek fennállása esetén is.

Érdekes a kór lefolyását bemutató 4. fejezet, mely korcsoportonként analizálja a spontán remisszió lehetőségeit. A kórkép súlyosságának ismertetése, a SCORAD-rendszer részletes bemutatása újabb hasznos, gyakorlati adalék, számos, a mindennapi gyakorlatban jól alkalmazható táblázattal és értékelési rendszerrel.
Az atópiás dermatitis hisztopatológiája részletesen kitér a kórkép jellegzetes másodlagos sajátságaira, valamint az immunsejtek jelenlétére, megoszlására és szerepére is.

Mindez jó bevezető az atópiás dermatitisben észlelhető immuneltérésekhez, melyek szintén hozzájárulnak az ismétlődő bőrinfekcióhoz. Ebben a fejezetben mutatják be az egyéb primer és szekunder immundeficienciák atópiás dermatitissel viszonylag gyakrabban előforduló kórformáit. Ez a fejezet még a tapasztalt szakorvosoknak is jelentős többletinformációt nyújt.

Hasonlóképpen értékes és gyakorlati szempontból izgalmas fejezet a differenciál diagnosztikai tévedések lehetőségeit összefoglaló immundeficienciákat vagy kóros immunológiai állapotokat bemutató, nem atópiás bőrbetegségek ismertetése, majd néhány oldallal később a további releváns szindrómák tárgyalása.

Társuló betegségek. Röviden foglalja össze az asztma, rhinitis előfordulását, elsősorban az atópiás betegségek megoszlása, és az utódokra vetülő prediktív szerep szempontjából. Hasonlóképpen röviden összegzi a gasztrointesztinális tünetek, valamint a kardiovaszkuláris rendszer, idegrendszer, vaszkuláris eltérések és a szemészeti komplikációk lehetőségét, valamint az endokrinológiai eltéréseket és a hajanomáliákat is. A társuló autoimmun kórképek tárgyalása mellett a bőrdaganatok gyakoriságát analizálja.

A könyv második felében a patomechanizmus egységes szemlélete mellett a genetikai faktorokat, és igen korszerűen a barrier funkció zavarait tekinti át, majd a viszketés mediátorai, a neuropeptidek, az immunsejtek patológája, a Th1, Th2 arányok dinamikus változásai, a kórképben leírt humorális ellenanyagok illeszkednek eddigi ismereteinkhez.

Külön fejezetsorozat foglalkozik a kontakt provokáló tényezők és az inhalatív allergének szerepével és ezek vizsgálatának jelentőségével. Az inhalatív allergiák és allergének között részletezi a mindennapi gyakorlatban oly fontos kérdést: a tápanyagallergia és az atópiás dermatitis kapcsolatát. Új, vagy inkább újonnan felismert, nem szem elől téveszthető szempont a kontakt provokáló tényezők hatása a dermatitis fellobbantásában vagy fenntartásában, azaz a kontakt dermatitis és az atópiás dermatitis kapcsolata.

A mindennapi gyakorlatban fontos a baktérium- és vírusfertőzések részletes ismertetése, korszerűen a bakteriális toxinhatásokkal kiegészítve. A kórkép pszichiátriai és pszichológiai jellegzetességei, valamint a kórképnek a családra és társadalomra gyakorolt hatása zárja az atópiás dermatitis kimerítő bemutatását.

Provokáló faktorok. A társult atópiás betegségek, korai típusú allergiák, keresztreakciók figyelembe vételével került megbeszélésre az inhalatív allergének, aeroallergének, egyéb környezeti tényezők, köztük a dohányzás, a terhesség és szoptatás alatti dohányzás kérdése is. Hasznos információkat nyerünk a háziporatka, matracokban levő atka, csótányok, latex provokáló hatása mellett olyan kevéssé ismert tényezők, mint a nem csípő muslica (Chronomides) hatásairól is.

Experimentális állatmodellek. Ismerteti a NC/Nga egerekben spontán kifejlődő atópiás dermatitist, és ennek hátterét (SP, Janus kinase 3, serum IL 18 szint emelkedése), de a DS-Nh- (DS-non-hair) egerek (spontán kifejlődő viszketés), NOA-egerek (spontán teljes atrichia – AD), murine atopic dermatitis (MAD) tüneteinek, immunológiai eltéréseinek patomechanizmusát.

A könyv célja nemcsak a kórkép széleskörű ismertetése, de a terápiás lehetőségek és betegek gondozásával kapcsolatos hasznos információk gyakorlatának átadása is. Az elmúlt évtized, de az elmúlt évek is számos új megfigyelését tartalmazó könyv irodalma gazdag, korszerű. A jól áttekinthető táblázatok, a szép ábrák tovább emelik a könyv értékét. Schneider Imre, Sebők Béla és Haragi Ferenc könyvét ajánlom a bőrgyógyász és gyermekgyógyász szakorvosok és szakorvosjelöltek részére, valamint az immunológiai és allergológiai szakma művelői számára is. (Schneider Imre- Sebők Béla- Harangi Ferenc: Atopiás dermatitis. Klinikai tünetek – Kórtan – Gyógykezelés. Második átdolgozott és bővített kiadás. Budapest: Medicina, 2009, 596 p.)

Kárpáti Sarolta

MD. Dr Sc., Semmelweis Egyetem

Bőr-Nemikórtani és Bőronkológiai Klinikája