KAMARÁS KATALIN (1953)

Fizikai Tudományok Osztálya • Szakterület: szilárd-testfizika, rezgési spektroszkópiák • Foglalkozás: tudományos tanácsadó

1. A két legtöbbet hivatkozott, tehát a nemzetközi tudományos közösség által jelentősnek tartott munkámban közös, hogy csapatmunkában született és nagyon jó minőségű mintákon: az egyik kuprát szupravezetőkön, a másik szén nanocsöveken. Gondos spektroszkópiai munka és alapos analízis után jutottunk mindkét esetben fontos következtetésekre ezeknek az anyagoknak az elektronszerkezetét illetően.

Amit a legérdekesebbnek tartok, az az a terület, ahol „tanult” és „választott” két szakmámat, a kémiát és a szilárdtestfizikát össze tudtam kapcsolni, ez pedig a molekuláris szilárdtestekben a molekularezgések és az elektrongerjesztések csatolása. Egy molekulakristályban a klasszikus kémia nem számol szabad elektronok jelenlétével, egy fémben pedig az atomtörzseket a fizikus háttérnek tekinti, nem feltételezi, hogy a rácspontok külön többatomos egységként tárgyalhatók. A két szemlélet összekapcsolásában fontos szerep jut a molekuláris szimmetriának, ami pusztán esztétikai okokból már nagyon korán megfogott Török Ferenc professzor úr kvantumkémiai előadásait hallgatva. Végül két anyagcsaládra alkalmaztam ezt a megközelítést, időben meglehetősen távol egymástól: először, még doktoranduszként, egydimenziós szerves vezetők infravörös spektrumait értelmeztem két, viszonylag kis impaktfaktorú folyóiratcikkben, amiket szerencsére belépőül használhattam David Tanner professzor laboratóriumába, ahol a szilárdtestek infravörös spektroszkópiájának alapjait megtanultam. Hazatérve, már a saját itthoni laboromban, az egyik első doktoranduszom közreműködésével, a fullerénekből képzett sók elektromos tulajdonságait sikerült a molekularezgésekkel való kölcsönhatás alapján értelmezni (Mott–Jahn–Teller szigetelő állapot). Ezek az eredmények már nagyobb nemzetközi visszhangot keltettek, főleg, mivel a Berkeley Egyetem kutatói pásztázó alagútmikroszkópiával az általunk jósolt szimmetriát meg is tudták jeleníteni.

A „hasznosságról” még: több olyan területen dolgoztam, ahol később hasznosítható eredmények születtek, bár már nem az én munkámhoz kapcsolódóan. Az egydimenziós szerves vezetőkből nőtte ki magát a szerves világító diódák (OLED) kifejlesztése, amiért Alan Heeger, Sirakava Hideki (Hideki Shirakawa) és Alan MacDiarmid 2000-ben Nobel-díjat kaptak. A szén nanocsövek egyik legígéretesebb alkalmazása az átlátszó vezető

rétegek, például érintőképernyők új generációja. A jövőben szeretnék olyan alapkutatási eredményeket elérni, amelyek hasonló alkalmazásokkal járulnak hozzá a technológia fejlődéséhez.

2. Azt várom, hogy továbbra is kíváncsi maradjak, lelkesedni tudjak az új és ismeretlen dolgok iránt, és a tanulni vágyás mellé kapcsolódjon a kellő tanulni tudás és szorgalom is ahhoz, hogy a kíváncsiság eredménnyel is járjon. Hozzá szeretnék tenni a világról alkotott képünkhöz, hogy évek múltán többet tudjunk róla, mint most. Ezt valószínűleg az anyagtudomány területén és valamilyen spektroszkópiai módszert alkalmazva tudom elérni, de ha arra most válaszolni tudnék, hogy az pontosan micsoda, akkor az már nem a jövő lenne, hanem a múlt. A hazai tudományos és a tudományt befolyásoló külső körülmények közti életben maradáshoz pedig határtalan optimizmust és humorérzéket kívánok magamnak.

Ennél is fontosabbnak érzem, hogy az így összegyűjtött tapasztalatot, hozzáállást tovább tudjam adni fiatal kollégáimnak: legyenek elegen, és én tudjak nekik követhető mintát adni és lelkesíteni őket, hogy hosszú távon a tudományos kutatást válasszák életpályának, de úgy, hogy közben teljes életet tudjanak élni. Jelenleg két tanítványom van távol, egyikük sikeres kutatómunkát folytat külföldön, másikuk két kisfiú édesanyja, aki mostanában készül visszatérni a kutatásba, és én mindkettőjükre egyformán büszke vagyok.

3. Marie Curiet, pontosítok: azt a Marie Curiet, akit Ève Curie könyvéből megismertem. E könyvnek nagy szerepe volt abban, hogy kutató lettem, és hogy nem vettem különösebben komolyan a sötét jóslatokat, hogy ez vagy úgyse fog nekem menni, vagy ha igen, sose lesz normális családom. Még egy lényeges tanulsága van az ő pályájának: ha mint tervezte, hazamegy Lengyelországba a Sorbonne-beli tanulmányai után, és középiskolai tanár lesz, akkor valóban eggyel több jól képzett tanár lett volna Lengyelországban, de soha nem neveztek volna el kémiai elemet az országról. Úgy gondolom, fontos, hogy azokat a kivételes tudósainkat, akik az egyetemes tudományt máshol tudják szolgálni, jó szívvel engedjük el és legyünk büszkék rájuk.

A másik példakép Alexander Fleming, aki ragaszkodott ahhoz, hogy a penicillint a háborús sebesültek azonnali kezelésére alkalmazzák, és nem spin-off céget alapított.

Nem lenne teljes a kép, ha nem említeném meg édesanyámat, Dr. Osztovics Magdolnát, aki a magyar klinikai humángenetika egyik megalapítója volt. Ő az igen jelentős kutatómunkája mellett mindig gyógyító orvosnak tartotta magát, és engem mindig csodálattal (és kicsit irigységgel) töltött el, hogy milyen közvetlenül tud embereken segíteni. Rengeteget tanultam tőle, főleg tudományos etikában, és nagyon sajnálom, hogy nem érhette meg akadémikussá választásomat.

4. Nem akarok abba a hibába esni, amibe egyes tudománypolitikáért felelős döntéshozók: nem hiszem, hogy eredményeket meg lehet rendelni. Érdekes új anyagokat, az anyagi építőkövekbe való minél részletesebb belátást (mikroszkópiás módszerek), és minél több használható tudást a betegségek gyógyításához. Hogy ezt ki és hogy éri el, azt szigorúan a szaktudományok művelőire hagynám. Annyit talán hozzátennék, hogy alaposabb, intenzívebb párbeszédet szeretnék az egyes tudományágak között.