Egy Nyírségi községben születtem (1942) egy népes család legkisebb gyerekeként. Ezért korán megtanultam a család vezérlő elvét – a „valamiért tenni kell” elvet. Mindenkinek megvolt a maga feladata, ami kinek-kinek csak nőtt, ahogy az évek száma gyarapodott. Nem volt ez másképp velem sem. Így aztán természetes volt, hogy az iskolával megszaporodtak az én tennivalóim is. Annak ellenére szerettem diáknak lenni. Ezért is volt számomra nagyon kellemetlen és megmagyarázhatatlan, amikor az egyetemre jelentkezés idején az Iskola Bizottság nem javasolta az azonnali egyetemre kerülésemet, hanem támogatás helyett „Kérelmezőnek egyetemi tanulmányai megkezdése előtt feltétlenül szüksége van tapasztalatszerzésre a szocialista magatartásnak a gyakorlati életben való elsajátítására, ezért termelő munkában való elhelyezkedését javasolja.” indokoló levelet kaptam.
Így kerültem segéd-, majd betanított munkásként egy ipari üzembe, ahol bizonyos alkatrészek fogazatszerű elemeinek a kimunkálása volt a feladatom. Ez az év bár fájó volt, csak erősítette korábbi elhatározásomat: gépészmérnök leszek. Egy év múltán sikeresen felvételiztem a Miskolci Egyetemre, ahol a szoros napi feladatokon túl megismerkedtem a kutatómunka, az alkotás szépségeivel és keservével.

A nehéz, de szép egyetemi évek után a DIGÉP-ben kezdtem dolgozni. Ebben az időben vált sürgőssé a gyár bizonyos gépeihez a csigahajtóművek modernizálása. A CAVEX-csigahajtások elérése, meghaladása volt a cél, és ezzel dollár import helyett modern hazai gyártás megvalósítása. Sok fáradság és álmatlan éjszaka kellett a sikerhez, de magvalósult a jó hatásfokú, alacsony zajszintű, az importtal azonos értékű, tengelymetszetben körívprofilú csigahajtópár. A munkáról és eredményeiről többek között egy San Diegó-i (1996) konferencián adtunk hírt. Ennek hatására jelent meg Miskolcon a GM Delphi (Saginaw Steering Systems, Saginow, MI) gyár autókormány művek fejlesztési részlegének a megbízottja, aki a sikeres gyártás esetére kutatási-együttműködési szerződést ajánlott. Az általunk gyártott spiroid csigahajtás minőségi mutatói meghaladták az általa hozott mintapéldányok minőségét.

Közben a munka tovább folyt. Elkészült a köszörűkorong optimalizálásához szükséges matematikai modell és a megvalósításhoz szükséges eszközök is, amelyek szabadalmat kaptak. Ebben a témakörben készült az egyetemi doktori – kandidátusi – akadémiai doktori értekezésem és mintegy 450 darab közlemény, köztük az Angliában megjelent The Theory & Practice of Worm Gear Drives c. könyvem, amelyet 2004-ben az Amerikai Egyesült Államokban is kiadtak, és 2007-ben Magyarországon is megjelent. Ezen munkásság eredményeként lettem a Kolozsvári Műszaki Egyetem díszdoktora és a Harkovi Műszaki Egyetem, valamint a Szent István Egyetem tiszteletbeli professzora is.

A szakmai életem egyik fontos és kedves epizódja Faydor Litvin professzorral, a Chicagói Egyetem (University of Illinois at Chicago) vezető

tanárával, a Fogaskerék Kutató Laboratórium (Gear Research Laboratory) igazgatójával való kapcsolatom. Munkáját régről ismertem, személyes kapcsolat azonban csak később alakult ki vele. Először személyesen egy drezdai konferencián találkoztunk (1996), majd San Diegóban (1996) ahol az ő szekciójában tartottam előadást. A konferencia után Chicagóban, az ő intézetében találkoztunk. Tetszett neki, hogy mind az ívelt profilú csigahajtást, mind a kúpos csavarfelületeket, mind a gyártásukhoz szükséges lefejtőmarót geometriailag helyesen tudjuk köszörülni. Korábban többször megfordult a Miskolci Egyetemen. Meglepett, hogy egy tőle kapott publikációban (1998), ahol felsorolja az összes jelentősebb spiroid kutatóhelyet és azok eredményeit, nem szereplünk a megnevezettek között (ebben az időben már szabadalmat nyert a CNC korongszabályzó készülékünk is). Ezt nehezményezve elküldtem a professzor úrnak az összes kapcsolatos publikációnkat, aki ezt átnézve ajánlotta az eredmények gyors és hiteles publikálását.

A The Theory & Practice of Worm Gear Drives című könyvemhez Litvin professzor úr írt előszót. Ebben nagyon elismerően és meghatóan szól a végzett munkáról. Idézek belőle:

„Dr. Dudás Illés, a Miskolci Egyetem kiemelkedő professzora könyvének előszava nagyszerű alkalom, hogy felidézzem a Miskolcon tett látogatásaimat, melyek során kiváló tudósokkal és kedves magyar barátokkal volt szerencsém találkozni.”

[…]

„Az a legnagyobb jutalom egy tudós számára, ha követői vannak, és én Magyarországon sok követőt találtam. Az örömöt, hogy követőim lehetnek, talán Henry Wadsworth Longfellow A nyílvessző és a dal című híres verséből vett idézet fejezi ki legjobban:

„Kilőttem egy nyilat a levegőbe

Azt sem tudom hol, leesett a földre;

[…]

és [de, F. L.] a dalt, mi úgy szól, mint régen, megtaláltam újra egy barát szívében.”

Remélem, hogy ez a rövid bevezető megmagyarázza, miért vagyok hálás a lehetőségért, hogy előszót írhatok Dudás professzor nagyon értékes könyvéhez.

[…]

Semmi kétség afelől, hogy a könyv a fogaskerekekkel foglalkozó kutatók és mérnökök hasznos kézikönyve lesz”

Vendégprofesszor voltam Litvin professzor úr meghívására Chicagóban (2000). Személyesen adhattam át neki az akkor már megjelent könyvemet. Szívélyes, hasznos beszélgetést folytattunk a könyvről, a tárgyi fejlesztés lehetőségeiről, szerepéről, a további munka és az együttműködés folytatásáról.

A könyv ma már világszerte kapható, hozzáférhető az interneten is, vásárolják is, és nagyon jó visszajelzéseket kapok róla.
 

Kulcsszavak: korszerű csigahajtások, konstrukciós fejlesztés, gyártórendszerek fejlesztése, CAD/CAM/CAQ-technikák