A felsőoktatási intézményeknek, így azok könyvtárainak is jelentősen megváltozott környezetben kell végezni feladatukat, alakítani tevékenységüket, s köztük megtalálni a tehetséggondozás legalkalmasabb formáit, módjait, azokat a lehetőségeket, amelyekkel a leghitelesebben segíthetik a tehetségeseket. A felsőoktatás előtti kihívások, a megváltozott feltételek jól ismertek, ezek részletezése ezen írás keretében nem szükséges, nem indokolt (tömegesedés, intézményi összevonás, normatív finanszírozás, bolognai típusú képzés, felvételi rendszer). Ezekkel a megváltozott feltételekkel, a felsőoktatás nem éppen kedvező vagy inkább veszélyben levő helyzetének, állapotának elemzésével, a fejlesztés lehetőségeivel számos tanulmány, konferencia foglalkozik napjainkban is. A Magyar Tudomány folyóirat A jövő tudósai legutóbbi mellékletében is olvashattunk a minőségi felsőoktatás és tehetséggondozás aktuális kérdéseiről Farkas Anikó tanulmányában (Farkas, 2010).

Magyarország jövőjét, helyét Európában és a világban a kibontakozott tehetségek száma fogja alapvetően meghatározni – mondta Sólyom László a Magyar Tehetséggondozás I. Országos Konferenciáján, s hangsúlyozta többek közt, hogy óriási az egyetemek felelőssége, rajtuk múlik, beérik-e a tehetség (Kiss – Csermely, 2008). Ezeket a gondolatokat erősítette, fogalmazta meg a Szárny és teher címmel megjelent, nagy érdeklődéssel fogadott tanulmánykötet (Szárny és teher, 2009), illetve a hozzá kapcsolódó konferencia. Itt azt is megfogalmazta köztársasági elnök úr, hogy „Semmilyen kiadást nem szabad sajnálni az oktatás teljes rendszerének újjáépítésére.”

A felelősség valóban óriási. A tehetséggondozás, a legkiválóbbak felismerése, támogatása, s egyben megbecsülése meghatározó fontosságú feladata az oktatóknak, a kutatóknak, a tudomány képviselőinek és az oktatási kormányzatnak egyaránt. Ide kell sorolni a könyvtárakat, a könyvtárosokat is.

Versenyképes egyetem nincs magas színvonalon működő, korszerű, versenyképes könyvtár nélkül. A XXI. századi felsőoktatási könyvtárral szemben elvárás, hogy több legyen, mint információt gyűjtő és szolgáltató intézmény. Hagyományos feladatai, értékei megőrzése mellett legyen az egyetem életében meghatározó, kiemelt intézmény, s egyben valódi szellemi központ. Legyen az egyetem alapfeladatait támogató, valódi igényekre épülő, a használókkal együtt alakított, tudásmenedzselő, tudásközvetítő, tanuló szervezetként funkcionáló, az egész életen át tartó tanulás programjának megvalósításában részt vevő központi szervezeti egység, az egyetem szellemi vagyonának őrzője, közvetítője, a tudás máltóságának megjelenítője.

A felsőoktatási könyvtárak fontos jellemzője az oktatási funkció erősödése, amely a tartalomszolgáltatás használati módszereinek, technikáinak oktatását, az információs írástudás fejlesztését, valamint az önálló tanulmányi munkára ösztönzést, a tudományos kutatómunka módszereinek megismertetését jelenti. A könyvtár oktató, dokumentum- és információszolgáltató funkciójának kiteljesedésével válik a felsőoktatás minőségi létének és versenyképességének egyik zálogává. Ezek mellett a könyvtár mint közösségi tér, találkozási hely is fontos szerepet tölt be egy felsőoktatási intézmény életében. A felsőoktatási, egyetemi könyvtárba belépve a használóknak azt kell tapasztalni, hogy mára már nincsenek határai az ismeretszerzésnek, s azt is kell érzékelniük, közvetlenül tapasztalniuk, hogy hogyan segítheti a könyvtár a tanulásukat, nem csak tanulmányaik alatt, hanem egész életükön át.

Könyvtárunkban, a Kosáry Domokos Könyvtár és Levéltárban sokat foglalkozunk azzal, mivel is tudunk bekapcsolódni a tehetséggondozás egész nemzetet átfogó, illetve közvetlenül intézményi törekvéseibe. Milyen tehetségeket támogathat az egyetemi könyvtár, mivel járulhat hozzá az oktató-hallgató között kialakult műhelymunkához? Zárójelben talán megengedhető annak említése, hogy a cikk egyik írójának abban a tisztességben lehetett része, hogy felelős alakítója volt a nagy hagyományokon tovább élő tudományos diákköri és művészeti tevékenységnek. Az OTDT-ben töltött évek szakmai tapasztalatai nagyban segítenek előremozdítani a tehetségek szolgálatának ügyét könyvtárunkban (Koósné Török – Baranyainé Réti, 2008).

A könyvtárak és a tehetséggondozás kérdése kapcsán jelentősége miatt fontos megemlíteni, hogy a könyvtárosok a tehetségekért témakör kérdésével foglalkozott a Magyar Könyvtárosok Egyesülete legutóbbi vándorgyűlésén. Az elmúlt év nyarán Debrecenben tartott országos szakmai találkozó témakörei voltak: a könyvtárak egyre bővülő tehetségsegítő szolgáltatásai, a könyvtárak közösségformáló funkciói, a könyvtárosok szerepe, különböző tehetséggondozó programok és még sorolhatnánk. A plenáris előadások átfogóan, míg a szekcióülések egy-egy könyvtártípus, egy-egy részterület átgondolásával foglalkoztak a tehetséggondozás kérdéseivel: a múzeumi könyvtáraktól kezdve a fogyatékkal élők könyvtári ellátásáig, vagy a helyismereti gyűjteményekig. Kiemelt figyelmet kapott a felsőoktatási könyvtárak szerepe. Az előadásokon hallhattunk általában a hallgatók, de a könyvtáros egyetemi hallgatók tehetséggondozási formáiról is. Különösen értékes eleme volt a programnak, hogy a könyvtáros közösség megismerhette a Debreceni Egyetemen csaknem tíz éve folyó integrált tehetséggondozási program célját, metodikáját és eredményeit.

Visszatérve a felsőoktatási könyvtárakra, a tehetséggondozás az egyetemi könyvtárakban ugyanolyan fontos és kiemelt feladat, egyben felelősség is, mint bármely más könyvtártípus esetében. A tehetségsegítés nemzeti programjában, ebben a nagyívű, egész nemzetet átfogó, országos programban mindenkinek megvan a maga, mással nem helyettesíthető, nem pótolható feladata, így a felsőoktatási könyvtáraknak is. A könyvtár egyszerre az önképzés, az önfejlesztés, az élethosszig tartó tanulás helye, és fontos segítője lehet az oktatóknak, kutatóknak. Áttanulmányozva, figyelve a konferenciákat, tanulmányokat, beszámolókat, az az álláspontunk, hogy szükségesek az átfogó tervek, tervezetek, a közös gondolkodás, az eszmecsere, de legfontosabb a cselekvés, a konkrét tevékenység, az, ami megvalósul.

Amikor megpróbáljuk felvázolni, összefoglalni a felsőoktatási könyvtár tehetséggondozói szerepét, konkrét feladatait, mindenképpen azzal kell kezdeni, hogy a könyvtár egész tevékenységével segíti a tehetséggondozást. Minél magasabb színvonalon teljesíti feladatait, annál jobban teljesíti küldetését, így a tehetséggondozást is. A könyvtár működésén belül a tehetséggondozás legjelentősebb színtere elsődlegesen a tájékoztató munka és a felhasználóképzés. Ez a két terület részben elválik egymástól, részben ugyanarról van szó, hiszen a tájékoztatás gyakran felhasználóképzés, a felhasználók továbbképzésének is felfogható, hiszen addig ismeretlen vagy kevésbé használt források segítségével válaszol a könyvtáros a feltett kérdésekre.

A tájékoztatás során az olvasók egy része megfogalmazott kérdéssel fordul a könyvtároshoz. A kérdésre adott válasz eltérő lehet: egy konkrét adat megadása, valamilyen fizikai vagy elektronikus dokumentum megtalálása, egy témában fellelhető művek vagy további művek adatai, dokumentumok hozzáférhetősége, adatbázisok használata stb. Ez a legegyszerűbb eset, hiszen a használó már tudja, hogy információra van szüksége. Felmérte, hogy milyen előzetes ismeretei vannak, abban hiányt érzékelt, azt megfogalmazta, és tudta, hová fordulhat a számára megfelelő válaszért. Az információs írástudásnak birtokában van – eddig a folyamatig biztosan, az, hogy mindezt beépíti saját tudásbázisába és etikusan használja fel, már csak remélhető. A tájékoztatás folyamata sokféleképpen valósulhat meg: hagyományosan a könyvtár fizikai terében, vagy az újabb technológiákat felhasználva virtuálisan (e-mail, Skype, MSN, chat).

A tehetséggondozást segítheti az a tény, hogy az a hallgató, aki a könyvtároshoz fordul, remélhetőleg szeretné a feladatát eredményesen megoldani, és érdeklődik a téma iránt is. Őket könnyebb segíteni, hiszen jelen vannak a könyvtárban. Egy sikeresen megírt beadandó dolgozatban felhasznált, összegyűjtött ismereteket hasznosítva később TDK-dolgozat, szakdolgozat, diplomamunka vagy akár PhD-értekezés is lehet.

Az olvasók, használók másik része nem jut el a kérdés megfogalmazásáig, vagy még csak a könyvtárig sem. Így a tehetséggondozás, a tájékoztatás a könyvtár falain kívül kezdődik a különböző szolgáltatások, források, a könyvtárban fellelhető információk megfelelő formában való közzétételével, hirdetéssel és figyelemfelhívással. A könyvtáraknak és a könyvtárosoknak ezen a téren is ki kell lépniük megszokott környezetükből, elhagyni a könyvtári polcok, katalógusfiókok és ETO-jelzetek adta biztonságos falakat. Ennek formái lehetnek például:

• Megjelenni már a pályaválasztási, kari nyílt napokon a könyvtár adott korosztálynak megfelelő szolgáltatásait bemutatva; részt venni a gólyatáborokban a könyvtári szolgáltatások, lehetőségek bemutatásával. (Megjegyezzük, hogy könyvtárunk ebben a tekintetben kiemelt helyzetben van, ugyanis a három gödöllői kar gólyatábora a campuson zajlik, így az ekkor szervezett Gólyaséta már hagyományosnak, egyben sikeresnek is mondható. Az igényeket, a képzési sajátosságokat is figyelembe vevő programok során a hallgatók megismerik a könyvtár elhelyezkedését az épületben, végigjárják a könyvtári tereket, röviden megismerik a legfontosabb szolgáltatásokat és adatbázisokat. Fontos elem, hogy ekkor történik meg az első személyes találkozás a könyvtárosokkal. Ez csak a kezdet, de fontos lépés az egyre elmélyülőbb kapcsolatban, a tehetséggondozás folyamatában.)

• Egyéb könyvtári programok szervezése, ahol a könyvtár csak helyszínként jelenik meg (könyvbemutatók – bár itt a gyűjtemény is fontos, TDK- és egyéb konferenciák, bemutatók).

• Ismeretterjesztő, a közösségi tér funkcióját fejlesztő, érdekes, a könyvtárat népszerűsítő programok szervezése (raktártúra, könyvtári munkafolyamatok bemutatása, kulisszatitkok…).

• Könyvtári blogon keresztül programok, események hirdetése, bemutatása.

Ezt a nyitottságot, kilépést a könyvtár tereiből, a hallgatók egyetemi évei alatt fokozatosan és folyamatosan biztosítani szükséges. Tájékoztató anyagokkal, könyvtári hírlevelekkel, rendezvényekkel, adatbázis-bemutatókkal, raktártúrákkal, könyvtári éjszakákkal. A programoknak csak a rendelkezésre álló fizikai és anyagi lehetőségek szabhatnak határt. Változatos, a korosztálynak megfelelő, egyben játékos programokkal, az egyetemi közéletben való megjelenéssel tudatosítható a könyvtár létezése és semmi mással nem helyettesíthető szerepe. Ezek eredménye lehet, hogy további hallgatók, (könyvtár)használók jelennek meg.

A képzés, tehetséggondozás része a különböző információs anyagok, rövid írásos segédletek, figyelemfelhívó plakátok elhelyezése a könyvtáron belül. Ezek segíthetnek azoknak a hallgatóknak, akik konkrét információs igényüket még nem fogalmazták meg, de már beléptek a könyvtárba. Ezen hallgatók esetében különösen fontos a könyvtárosok személyisége, a minden tekintetben magas színvonalú felkészültsége a meg nem fogalmazott, fel nem tett kérdések észrevételéhez. Biztosítani kell a lehetőséget, hogy a hallgatók, a könyvtárak használói tudjanak és merjenek kérdezni – bármit, s egyáltalán magabiztosan mozogjanak a könyvtári terekben.

A tájékoztatás különböző formái mellett a tehetséggondozás másik, legalkalmasabb területe a hagyományos felhasználóképzés. Ekkor ugyanis a könyvtáros személyesen, ideális esetben több alkalommal és kis csoportokban találkozik a felhasználókkal, s így van alkalmuk a hallgatóknak személyre szabott segítséget nyújtani, forrásokat ajánlani a tanuláshoz, illetve a kötelező tananyagon túl feladatot, kutatómunkát vállalóknak. A felhasználóképzés nagyon sok formája létezhet és létezik is a felsőoktatási könyvtárakban. Az előre meghirdetett, szabadon választható alkalomtól kezdve az egyéni konzultációig sokféle mód áll a könyvtárak és a könyvtárosok rendelkezésére.

Az iskolai könyvtárak, beleértve az egyetemi könyvtárakat is, speciális helyzetben vannak, hiszen akár órarendbe épített órák, kurzusok során is bemutathatják a könyvtári lehetőségeket és forrásokat. Ezek alapvetően kétfélék lehetnek: vagy önálló könyvtárhasználati ismeretek, amit könyvtáros(ok) tart(anak), vagy könyvtári szakóra, amikor egy tantárgyhoz kapcsolódóan van lehetőség a könyvtári ismeretek átadására. Az órarendbe épített alkalmak előnye, hogy speciálisan a tárgyhoz kapcsolódó adatbázisokat, oldalakat, dokumentumokat mutathat be a könyvtáros. A tanórákba integrált alkalmakon a szaktanár segítségével valódi keresések, feladatok adhatók a hallgatóknak, így azon problémák megoldására lehet célirányosan felkészíteni őket, amelyekkel valóban találkozni is fognak tanulmányaik során. Mindezek mellett a könyvtári képzések kitűnő alkalmai az új tanítási-tanulási módszerek, az e-learning és általa a digitális kompetenciák megismerésének és fejlesztésének.

A képzés jó lehetőséget biztosít a könyvtárosnak arra is, hogy a hallgatók információkeresési szokásait és igényeit megismerje. A hallgatók már az egyetemre kerülésük előtt találkoztak valamilyen formában könyvtárral, ám többségük esetében valószínűleg az egyetem az első hely, ahol szakirodalmak alapján, önállóan megírt, hivatkozott rövidebb vagy hosszabb beadandókat kérnek tőlük. Így át kell értékelniük a könyvtárról alkotott képüket, könyvtári szokásaikat és könyvtárhasználatukat. Előzetes ismereteik azonban mindezek ellenére meghatározóak, amelyeket a képzést végző könyvtárosnak fontos figyelembe vennie a képzés tartalma és a további könyvtári szolgáltatások kialakításakor.

A kötelező képzés során olyan hallgatók is megjelennek a könyvtárban, akik korábban nem voltak rendszeres könyvtárhasználók. Nagyon fontos tehát a képzést végző könyvtáros egész személyisége és felkészültsége. Egyrészt ismernie kell a résztvevők felkészültségét, másrészt a képzés során megismerheti a hallgatói és tanári igényeket, harmadrészt a tehetséges, kiemelkedő, érdeklődő hallgatókra is figyelnie kell. A képzés egyfajta marketing is a hallgatók felé, hiszen ekkor ismerhetik meg legmélyebben a könyvtárat, annak személyi és technikai erőforrásait, fizikai tereit, gyűjteményének jellegét, dokumentumtípusait, a dokumentumok visszakereshetőségének

lehetőségeit, a könyvtár szolgáltatásait. Ezeken az alkalmakon dől el, hogy a könyvtárat továbbra is csak nyomtatásra, fénymásolásra, vagy valódi funkcióját betöltve az önálló egyéni vagy csoportos tanulást, a kutatást segítő helyként használják-e az ott dolgozó könyvtárosok segítségével. A képzés alkalmait érdemes minél színesebben, érdekesebben tartani (és alkalmazkodva a csoport igényeihez és korosztályához), de nem aprópénzre váltva a könyvtáros tudását, a könyvtárak küldetését.
A képzés és a könyvtár falai közül való kilépés egy speciális lehetősége a blog. Egyre több könyvtár és könyvtáros szerkeszt blogot, önállóan vagy a klog hálózatába rendeződve (http://klog.hu). Vannak köztük személyes és intézményi netnaplók is. A blog tartalmában annyiban tér el a honlaptól, hogy személyesebben, a visszajelzés lehetőségét megteremtve biztosít megjelenést az internet világában. A blogon még a felhasználó-központú könyvtári honlappal szemben is jobban megengedett a közvetlenebb stílus, belső események, történések megjelenítése, ami megszokottabb és közelebb áll a hallgatói korosztályhoz. Mindemellett a könyvtárból elérhető adatbázisok bemutatása is lehetővé válik ezen a felületen. A hozzászólásoknak, visszajelzéseknek köszönhetően a könyvtáros számára kiderülhet, hogy mely oldalakat használják a hallgatók szívesen, milyen problémáik, kérdéseik merülnek fel a használat közben. Amikor pedig adatbázisok, új, hasznos források bemutatása történik, ez ugyanakkor felhasználóképzés és tehetséggondozás is. A blog remek felület a könyvtári programok reklámozására vagy az új könyvek ajánlására is. Mivel a legtöbb felsőoktatási könyvtár közművelődési szerepet is vállal az egyetem és a hallgatók életében, így a szakkönyvek mellett a szépirodalmi gyűjtemény egy-egy darabjára is fel lehet hívni a figyelmet. Gyűjteményünkben nemcsak magyar, hanem angol, német, francia és orosz nyelvű szépirodalmi művek is megtalálhatók, amelyek kedveltek az olvasók körében – segítve a nyelvtanulást, az idegen nyelvi szókincset, tehát ez is illeszkedik a tehetséggondozás gondolatkörébe.

A blogok azonban nemcsak mint egyfajta kommunikációs csatorna jelenhetnek meg, hanem a könyvtárhasználati oktatásban is kiemelt szerepet kaphatnak. Hiszen a címkézés, „tag”-elés, vagy a keresőmotorok gyakori használata segíthet a könyvtárosoknak közelebb hozni az információkereső nyelveket, a könyvtári rendszert. Egy blogbejegyzés „tag”-ekkel való ellátása hasonlít a könyvek tárgyszavazásához. A cél ugyanaz: a dokumentum visszakereshetővé tétele. Az eljárás pedig hasonló: rövid szavakkal leírni a dokumentum tartalmát. Ezt a metodikai és pragmatikai hasonlóságot érdemes lenne a felhasználóképzésben jobban kihasználni és alkalmazni a könyvtáraknak.

A szabadon választható könyvtárhasználati képzések illeszkednek mind az élethosszig tartó tanulás, mind a tehetséggondozás témakörébe, hiszen új ismereteket adhatnak át a könyvtárosok, és az érdeklődőknek új forrásokat mutathatnak be.
Az elektronikus információs környezet létrejötte, az internet rohamos térhódítását követően a könyvtárak szerepe megváltozott, és folyamatosan változik. Egyre több minden kerül fel a világhálóra – tudjuk, sok esetben válogatás nélkül. A könyvtárak és a könyvtárosok feladata olyan információforrások megismertetése a használókkal, amelyek ellenőrzött, hivatalos, szakmai körökben is elismert és hivatkozható publikációkat, adatokat tartalmaznak. A változások magukkal hozták a könyvtárhasználói igények megváltozását is, hiszen már nemcsak olvasókról, hanem a könyvtár erőforrásait és adatbázisait használókról van szó. Ez az egyetemi könyvtárak használóira különösen jellemző, hiszen itt már a Google-generációnak nevezett korosztály van jelen. A Google-generációról mint az egyetemi könyvtárakat érintő egyik jelentős változásról beszélt Nagy Zsuzsanna, a Budapesti Corvinus Egyetem Központi Könyvtárának szolgáltatási igazgatója a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Társadalomtudományi Szekció 2009. június 17-ei konferenciáján (Nagy, 2009). A Google-generációhoz tartoznak azok a fiatalok, akik az internetet már naponta és rutinszerűen használják, és a számítógép jelenléte természetes számukra – szinte születésük óta. Ebből adódóan mások az olvasási szokásaik és viszonyuk a nyomtatott anyaghoz. Hozzá vannak szokva, hogy az információt azonnal megkapják – az internetről. Mindenféle várakozás, raktári kérőcédula kitöltése, tárgymutató vagy katalógusok lapozgatása nélkül – egyetlen keresőkifejezésre. Mindezt azonban a legtöbb esetben forráskritika és hivatkozás nélkül használják fel. A különböző továbbképzéseken a könyvtárosok felkészülhetnek e generáció igényeire. Megismerhetik az általuk használt eszközöket, később pedig a meglévő papír alapú forrásaikból hasonló számítógépes adatbázisokat építhetnek. Továbbá megismerhetik azokat a szerencsére már meglévő és épülő hivatalos forrásokat, eszközöket és szolgáltatásokat, melyek a Google-generáció által megszokott módszerekkel, de ellenőrzött és visszakereshető adatokat tartalmaznak. Ez utóbbira példa lehet az EBSCO egyszerű keresésének felülete, ahol a logó mellett egyetlen keresőmező látható. Ide írható be a keresőkifejezés. Emellett természetesen a keresési opciók, szűkítők (megjelenés ideje, csak teljes szövegű, csak lektorált folyóiratból származó stb.) is megjeleníthetők egyetlen kattintással.

A Google-generáció mellett, velük párhuzamosan erre a korosztályra és számítógép-használati viszonyokra másik megközelítésként a digitális bennszülöttek és digitális bevándorló fogalmát is használják. E megközelítésben a bennszülöttek számára természetes az elektronikus, virtuális kultúra. A számítógépet nemcsak munkájukhoz, hanem szabadidejük eltöltéséhez is használják. A digitális bennszülöttekkel szemben a digitális bevándorlók – más bevándorlókhoz hasonlóan megőrizték akcentusukat. Mivel ők később, felnőtt korukban tanulták meg az elektronikus kütyük használatát, fél lábbal még a régi, hagyományos papír alapú, analóg kultúrában gondolkoznak. Bár a digitális bennszülöttek még – életkorukból adódóan nincsenek jelen a felsőoktatásban, de a közoktatásban már igen, és hamarosan a felsőoktatási képzés résztvevői lesznek. A digitális bennszülöttek és digitális bevándorlók részletes meghatározását Szabados Sándor fogalmazza meg (Szabados, 2009).

További, meghatározó szempont, amit a könyvtáraknak figyelembe kell venniük, az a Web 2.0-ként emlegetett jelenség. Erről is számos irodalom szól. A Magyar Tudomány 2010. májusi számában Veszélyes-e a tudományra a Web 2.0? címmel olvasható írás.

A fent említett két terület, a tájékoztatás és felhasználóképzés mellett a továbbiakban csak felsorolásszerűen azokat a tehetséggondozási formákat, törekvéseket tesszük közzé, amelyeket könyvtárunkban elindítottuk, illetve amelyeket meg kívánunk valósítani.

• A hallgatók által készített tudományos dolgozatok, publikációk közzététele, korszerű egyetemi tudástárakban, adatbázisokban való feldolgozása, mivel ezek az egyetemi tudásvagyon részét képezik.

• TDK-könyvtár létrehozása, ahol minden fontosabb információ elérhető, a vonatkozó dokumentumok szakszerűen kerülnek feldolgozásra.

• A könyvtár honlapján tehetség menüpontban egy helyen összegyűjtött információ megjelenítése a tehetségprogramokról, azokról az információkról, amelyek széleskörű érdeklődésre tartanak számot, segíthetik a hallgatókat.

• A könyvtári terek, a működési feltételek olyatén átalakítása, hogy a tanulás, a hagyományos könyvtárhasználat mellett alkalmasak legyenek csoportos tanulásra, nyitott közösségi tevékenységekre, találkozóhelynek is; jól tudva, hogy milyen sokat jelent a közösség, a szakmai kapcsolat, amelyben kiérlelődik, megszületik a tanulmányi, kutatási eredmény.

• Szoros kapcsolat, együttműködés az oktatókkal, tudományos műhelyekkel, kari, egyetemi TDK-szervezetekkel, szakkollégiumokkal, kollégiumi könyvtárakkal, azok tudományos igényű programjai, főként kiadványai megjelentetésében való közreműködés.

• Kapcsolattartás hasonló intézetekkel, felsőoktatási és középiskolai könyvtárakkal, területi intézményekkel, tehetséggondozó műhelyekkel, a közös programok, tapasztalatok átvétele miatt. Tehetségpontok működtetése, a bennük való részvétel.

• Könyvtáros díjak felajánlása kiváló eredményt elért hallgatóknak.

• Hallgatói tudományos programok, TDK-szekciók helyszíneként a könyvtár tereinek biztosítása.

• Hallgatói, hallgató-tanár szakmai, tudományos sikerek, eredmények bemutatása.

• A tudományos tehetségkutatás segítése könyvtári eszközökkel.

• Kutatási témakörök, diplomadolgozati témák megfogalmazására is vállalkozhat az egyetemi könyvtár.

• Tehetségeket segítő pályázatokban való részvétel, anyagi források szerzése önállóan, de elsősorban az egyetem, a régió más intézményeivel, szervezeteivel.

• A tehetségsegítő, támogató tevékenység átfogó szintű tervezése: leendő hallgatók, felvételt nyert hallgatók, PhD-hallgatók és végzett hallgatók egész életén át.

• Válassz könyvtárost, Foglaljon Könyvtárost lehetőség szélesítése, könyvtáros–hallgató, oktató–hallgató, vagy oktató–könyvtáros–hallgató kapcsolat erősítése.

• Gyakorló könyvtár feltételeinek kialakítása, a jövő tehetséges könyvtárosainak támogatása.

• A könyvtárat támogató mentorok keresése, akik a tehetséges hallgatók és tehetséges könyvtárosok támogatói.

• Egyetemi szintű tehetséggondozó programok koordinálásának szorgalmazása.

• A hagyományos és elektronikus könyvtárhasználati jegyzet olyan fejezeteinek kidolgozása és folyamatos gondozása, amelyek a későbbiekben is hasznosítható ismereteket tartalmaznak.

• A hallgatók, oktatók, kutatók széleskörű bevonása a könyvtár szakmai, módszertani programjaiba, mindennapi életébe, a könyvtári terek és szolgáltatások alakításába.

Végül arról, hogy a könyvtárak tehetséggondozásának igen jelentős meghatározója, hasonlóan a pedagógusokhoz, a megváltozott feladatokat magas szinten ellátó, elhivatott, a tehetségesekre érzékeny, a feladatra felkészült könyvtáros. Aki képes a tudás átadására, az olvasókkal, a hallgatókkal való megfelelő párbeszédre. Fontos a könyvtáros személyisége, érzékenysége, megfigyelőképessége, amivel felfigyel a társai közül kiemelkedő tehetséges hallgató(k)ra. Mivel tehetségekkel csak jól működő könyvtár és felkészült, megfelelő kompetenciákkal rendelkező, tehetséges könyvtáros tud eredményesen foglalkozni, a könyvtáraknak jól kell ismerni, jól kell felmérni saját lehetőségeiket, feltételeiket, a könyvtárosoknak pedig saját tehetségüket, kompetenciáikat. Csak így lehet a könyvtáros alkotó társa a hallgatónak, vagy az oktató-hallgató együttműködésnek.

Arról is fontos szólni, hogy mind a tehetséggondozás, mind a felsőoktatási könyvtári munka csak az oktatók és a könyvtárosok, de úgy is fogalmazhatjuk, az egész egyetem együttműködésével lehet sikeres. Rengeteg múlik a tanárokon, az egyetemi oktatókon, kutatókon: milyen feladatokat, milyen formai és tartalmi követelményeket várnak el hallgatóiktól. Sajnos gyakran találkozni olyan hallgatói feladattal a könyvtári munka során, ahol például a dolgozatban nem követelik meg a pontos hivatkozást, csak a végén három-öt szakkönyv felsorolását. Ezeknek a hallgatóknak a szakdolgozatnál, diplomamunkánál szükséges megtanulniuk a tudományos publikációknál elvárt követelményeket. Saját könyvtárhasználati képzéseink során ezért részletesen foglalkozunk a hivatkozással, a publikációk formai követelményeivel is.

A könyvtárak feladata is erősíteni a felsőoktatás minőségi jegyeit, az igényes, minőségi gondolkodást, a tehetséggondozás formáit, ezzel segítve a tehetségeket, hogy a világot olyanra formálják, amilyenben élni lehet, amilyenben élni szeretnének. Kellő tudással, megalkuvást nem ismerő bátorsággal, kitartással, határokon átívelő gondolkodással.

A 2010. esztendő gróf Széchenyi István halálának 150. évfordulója. Az Adó és két garas című művében írja: „…munkálni nagyban, s ha nem lehet, munkálni kicsiben, de munkálni mindig; másban csak akkor keresni elmaradást, amikor már rajtunk nem múlt, s mindenek fölött kötelességet teljesítni, ha más nem teljesíti is.” Ezekkel a sorokkal zárjuk a könyvtárak a tehetség szolgálatában témában felvetett gondolatainkat.

Kulcsszavak: felsőoktatás, tehetséggondozás, könyvtár
 

IRODALOM

Balogh László – Mező F. – Tóth L. (szerk.) (2006): A Debreceni Egyetem Tehetséggondozó Programjának II. konferenciája. Tanulmányok. Debreceni Egyetem, Debrecen

Farkas Anikó (2010): Felsőbb oktatást! A felsőoktatás minőségének javítási lehetőségei. Magyar Tudomány. 171, 5, 626–634.

Fazekas Marianna (szerk.) (2009): Felsőoktatás, tehetség, Bologna, 2008: felsőoktatási műhelykonferencia: a Magyar Tehetséggondozás I. Országos Konferenciájának (2008. február) első szakkonferenciája, 2008. május 23. [Budapest]. ELTE Eötvös K., Budapest

Kiss Gábor – Csermely Péter (szerk.) (2008): A magyar társadalom a tehetség szolgálatában: A Magyar Tehetséggondozás I. Országos Konferenciájának összefoglaló kötete: Budapest, Gábor Dénes Főiskola, 2008. február 22. [rend., közread. a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége]. Magyar Tehetségsegítő Szerezetek Szövetsége, Budapest

Koósné Török Erzsébet – Baranyainé Réti Gabriella (2008): A TDK kézikönyve: a tudományos és művészeti diákköri munka minőségének keretrendszere és szabályozói. [közread. az] Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Országos Tudományos Diákköri Tanács Titkársága. OFI–OTDT-Titkárság, Budapest

Nagy Zsuzsanna (2009): Információs köztér, tájékoztatás és az egyetemi könyvtárak változó feladatai. WEBCÍM > 

Szabados Sándor (2009): Digitális bennszülöttek. Oktatás-Informatika. 1, 1, 19–23.
Szárny és teher: ajánlás a nevelés-oktatás rendszerének újjáépítésére és a korrupció megfékezésére (2009): [közread. a] Bölcsek Tanácsa Alapítvány. Bölcsek Tanácsa Alapítvány, Budapest