Szívizom – átprogramozással
Amerikai kutatók (Gladstone Institute of Cardiovascular Disease, San
Fransisco) egerek felnőtt kötőszöveti sejtjeit működő szívizomsejtekké
programozták át, mégpedig az őssejtállapot kihagyásával.
Ahogy már többször beszámoltunk róla, az elmúlt
években az őssejtkutatások jelentős eredménye volt, hogy felnőtt testi
sejteket, például hámsejteket sikerült őssejtszerű állapotba juttatni,
majd abból másféle sejteket kialakítani. Masaki Ieda és munkatársai
most nem ezt az utat járták.
Az ivarsejteken kívül egy élőlény valamennyi sejtje
tartalmazza a teljes génkészletet, és hogy egy sejt májsejtként,
hámsejtként vagy szívizomsejtként működik-e, az attól függ, hogy benne
mely gének aktívak. A kutatók azonosítottak tizennégy olyan genetikai
tényezőt, amely fontos ahhoz, hogy egy szívizomsejt szívizomsejt
legyen, majd ezek közül kiválasztották a három kulcsfontosságút. Az
állatok szívében található kötőszöveti sejteket „vették rá” arra, hogy
ezt a három gént működtessék, majd egy nap elteltével visszaültették
őket az állatok szívébe. Eredményeik szerint a sejtek működő, pulzáló
szívizomsejtekké alakultak, azaz a tudomány történetében először
kötőszöveti sejteket izomsejtekké alakítottak. „A kutatók húsz éve
próbálnak nem izomsejteket szívizomsejtekké alakítani, és csak a
megfelelő gének megfelelő kombinációját kellett megtalálni” –
nyilatkozta Ieda a kutatóintézet honlapján.
A kutatók abban bíznak, hogy az eljárás emberi
sejteken is megvalósítható, és alkalmas lesz például infarktus
következtében elhalt szívizom pótlására. Az őssejtszerű állapotba való
visszaprogramozáshoz képest a technika előnye lehet, hogy nem kell
számolni azzal a veszéllyel, hogy a korlátlanul osztódó őssejt
daganatos sejtté fejlődik.
Ieda, Masaki – Fu, Ji-Dong –
Delgado-Olguin, Paul et al.: Direct Reprogramming of Fibroblasts into
Functional Cardiomyocytes by Defined Factors. Cell. 2010. 142,
375–386.
Hogyan lehetne visszaszorítani a demenciát?
A cukorbetegség és a depresszió visszaszorítása, az iskolázottság
mértékének fokozása, valamint sok zöldség és gyümölcs fogyasztása –
francia és brit kutatók szerint ezek lehetnének a legfontosabb elemei
egy olyan közegészségügyi programnak, amelynek célja a fejlett
társadalmakban oly komoly gondot jelentő időskori elbutulás
visszaszorítása.
A demencia pontos okai ismeretlenek, mégis az
elmúlt években számos rizikótényezőt azonosítottak: magas vérnyomás és
egyéb szív- érrendszeri betegségek, elhízás, cukorbaj, magas
vérzsírszint, depresszió, alkoholizálás, alacsony iskolai végzettség.
A kutatók ezeket az ismeretek felhasználva elemezték egy 1433 hatvanöt
és feletti, Dél-Franciaországban élő egészséges embert érintő
követéses vizsgálat adatait.
A résztvevők kognitív teszteket oldottak meg a
vizsgálat kezdetekor, majd kettő, négy, illetve hét év elteltével.
Természetesen iskolai végzettségükről, életmódjukról, testsúlyukról,
étkezési, dohányzási, valamint alkoholfogyasztási szokásaikról is
voltak adatok, és esetükben azonosították a demencia eddig ismert
genetikai kockázatait is.
Az adatok elemzése alapján a kutatók arra a
következtetésre jutottak, hogy a depresszió és a cukorbaj
visszaszorítása, ugyanakkor a zöldség- és gyümölcsfogyasztás fokozása
kb. huszonegy százalékkal csökkentené az új demenciás eseteket. Ezen
belül legnagyobb a depresszió hozzájárulása: ez meghaladja a tíz
százalékot. Ugyanakkor, az elkövetkező hét évben jelentős, akár
tizennyolc százalékos csökkenést lehetne elérni az elbutulások
számában, ha össztársadalmi szinten emelnék az emberek
iskolázottságának mértékét.
Az ismert genetikai tényezőknek kisebb szerepet
tulajdonítanak a kutatók: szerintük, ha ezeket eliminálni lehetne, az
a következő hét évben 7 %-os csökkenést hozna az új demens esetek
számában. A kutatók szerint az időskori elbutulás visszaszorításához
nagy előrelépés lenne, ha az emberek képességeiktől függetlenül
folyamatosan „művelődnének”; ha a depressziós tüneteket korán kezdenék
kezelni – bár arra nem ad a tanulmány választ, hogy a depresszió és az
elbutulás milyen ok-okozati kapcsolatban áll egymással, valamint a
cukorbetegséghez vezető glükózintoleranciát, illetve
inzulinrezisztenciát is minél korábban diagnosztizálni kellene.
Ritchie, Karen – Carrière, Isabelle –
Ritchie, Craig W.: Designing Prevention Programmes to Reduce Incidence
of Dementia: Prospective Cohort Study of Modifiable Risk Factors.
British Medical Journal. 2010. 341:c3885
Hamarosan kísérleti termesztésben
a génmódosított banán
Zöldpaprikagéneket építettek be abba a genetikailag módosított
banánba, amelytől nagy gazdasági előnyöket várnak Kelet- és
Közép-Afrikában. Ezeken a vidékeken a gazdáknak évente kb. félmilliárd
dolláros kárt okoz a banán Xanthomonas Wilt nevű kórokozója, amely
teljesen elszárítja, elpusztítja a növényt.
A genetikai módosítás célja, hogy a növényt
ellenállóvá tegye e gyilkos kártevővel szemben. „A laboratóriumi és
üvegházi kísérletek szerint a beépített gének tevékenysége
eredményeként a kórokozóval megtámadott sejtek a banánban
elpusztulnak, így az nem tud elterjedni” – mondja a kutatások
vezetője, az International Institute of Tropical Agriculture (IITA)
biotechnológusa, Leena Tripathi. És hozzáteszi: természetesen hosszú
még az út, amíg forgalomba kerülhet a halálos kórral szemben ellenálló
GM-banán, de Ugandában elkerített földeken hamarosan további
kísérletekben vizsgálják az ígéretes növényt.
Tripathi, Leena – Mwaka, Henry – Tripathi,
Jaindra Nath – Tushemereirwe Kateera, Wilberforce: Expression of Sweet
Pepper Hrap Gene in Banana Enhances Resistance to Xanthomonas
campestris pv. musacearum.
Molecular Plant Pathology. 2010. doi:
10.1111/j.1364-3703.2010.00639.x
|