HUDECZ FERENC (1952)

Kémiai Tudományok Osztálya • Szakterület: biomolekuláris kémia, bioorganikus kémia, immunkémia • Foglalkozás: egyetemi tanár, kutatócsoport-vezető • Munkahely: Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Kémiai Intézet, MTA–ELTE Peptidkémiai Kutatócsoport

1. Két példát említek. Fontosnak tartom annak megismerését, hogyan lehet hatóanyag-molekulákat (elsősorban tumorellenes szerekkel foglalkozom) érintett, azaz tumorsejtekbe juttatni úgy, hogy egyidejűleg ne kerüljenek azok az egészséges sejtekbe. A daganatterápia egyik legnehezebb dilemmája: meddig lehet terhelni a beteg szervezetet úgy, hogy a tumorsejtek elpusztuljanak, de az egészséges sejteket semmilyen vagy csak minimális károsodás érje. Ez a kutatás hihetetlenül izgalmas, hiszen egyfelől meg kell ismerni a tumorsejt és az egészséges (gyorsan osztódó) sejtek közötti szerkezeti, működésbeli különbségeket. Másfelől olyan új molekulákat kell tervezni, szintetizálni és a sejtekre gyakorolt hatásukat kipróbálni, amelyek szelektívek. Ilyenek azok a biokonjugátumok, amelyek – egyszerű esetben – két alkotórészből állnak: az egyik – a laborban nálunk általában – olyan peptid vagy fehérje, amely képes kötődni a „célsejt” (tumorsejt) felszínén elhelyezkedő, membránba ágyazódott olyan struktúrákhoz, amelyek kizárólag vagy döntő mértékben csak a tumorsejteken fordulnak elő. A másik alkotórész a sejt elpusztítására – kis mennyiségben is – képes hatóanyag. Izgalmas e két alkotórész „megtalálása”, kiválasztása. Még izgalmasabb azt kikísérletezni, hogy az egymáshoz kapcsolás (konjugálás) során mely molekularészt lehet a másikhoz úgy kapcsolni, hogy egyik partner se veszítse el funkcióját (célfelismerés vs. sejtpusztítás). Az eddig elmondottakból talán látszik, hogy e kutatás nemcsak szellemi izgalmat vált ki a kutatócsoport tagjaiból, egyetemi hallgatókból, hanem igencsak hasznos: gyorsabb gyógyulás, kevesebb és kevésbé kíméletlen mellékreakció ígéretét rejti a daganatos betegségek kezelésében.

2. A másik példa, amelyet az első kérdésre válaszolva ígértem, bepillantást enged abba, mit is szeretnék elérni a következő években. A hatóanyagok célba juttatása nemcsak a tumorellenes kemoterápia területén izgalmas és fontos. Néhány éve – az elv megtartásával – angol, olasz és dél-afrikai kutatókkal együttműködve kiterjesztettük kutatásainkat – a TBC-ellenes szerekre. Munkatársaimmal egy NKTH Jedlik-projekt keretében azon dolgozunk, hogyan lehetne új tuberkulózisellenes szereket azonosítani számítógépes, enzimeket mint célfehérjéket hálózatként kezelő módszerrel, és a kísérletileg is ígéretes molekulákat hogyan lehet bevinni azokba – és csak azokba – a makrofágokba (falósejtekbe), amelyek fertőzöttek, „alvó” M. tuberculosis baktériumokat tartalmaznak. Ez a kutatás, amelynek eredményeiről munkatársam Dr. Bősze Szilvia a Magyar Tudomány Ünnepén fog beszámolni, foglalkoztat, jó lenne új tudományos eredményekkel előállni, és az egyre terjedő fertőzés hatékony kezeléséhez hozzájárulni.

Egy további izgalmas terület számomra a mesterséges vakcinák, illetve az immunrendszerben működő felismerésen (pl. ellenanyag – antigén, sejt – antigén) alapuló szintetikus diagnosztikumok kutatása. Ez egyrészt elméleti probléma: hogyan lehet olyan kémiai struktúrákat megtervezni és létrehozni, amelyeket az immunrendszer akár természetesnél is „kedvezőbb” módon ismer fel. A kísérletezés során olyan molekulákat, peptideket és peptid-konjugátumokat szeretnénk kialakítani, amelyek alkalmasak lehetnek biztonságos és hatékony vakcinaként működni, megfelelő erősségű és specificitású immunválaszt indukálnak, és védelmet alakíthatnak ki például bizonyos tumoros megbetegedések, vírus- vagy parazitafertőzéssel szemben. E peptid-konjugátumok – előzetes adataink szerint, szerkezetüktől függően – alkalmasak lehetnek egyes betegségek (például herpesz szimplex vírus, autoimmun betegségek, allergia) korai kimutatására vérből vagy más testfolyadékból is. Ezek a konstrukciók klinikai gyorstesztek kifejlesztését is lehetővé tehetik, hiszen nagy mennyiségben, megbízható és reprodukálható módon szintetizálhatók és tisztíthatók. Ugyancsak e tesztek segítségével lehetne ellenőrizni a betegségek kezelésének hatását, monitorozni a kezelés hatékonyságát. Éppen egy ilyen területen – magyar és francia immunológus/klinikus partnereinkkel – gyorsultak fel az események a napokban.

3. Gyerekkoromban szerettem az életrajzokat. Nagy hatással volt rám például egy Bartók-életrajz vagy az Edisonról, illetve Marie Curie életéről készült munkák. Később Louis Pasteur munkássága tett rám mély benyomást. Ő, aki kémikusként egymástól igencsak eltérő területeken (a borkősav optikai aktivitása, a pasztőrözés módszere, a veszettség elleni oltóanyag kikísérletezése) alkotott maradandót, és akinek családi élete a szakmai munkájával szorosan összefonódott. Érdemes Párizsban megnézni intézetét, amely egyben lakásként is szolgált, és amelynek alagsorában van a sírhelye. Pasteurt olyan kérdések foglalkoztatták, amelyek megoldása, elemzése az elméletet segítette megszületni, gazdagítani, egy-egy jelenség tudományos magyarázatát adva. Ugyanakkor e tudás a kor (és utókor) mindennapi életnehézségein is enyhített. Sokat tanultam másoktól, elsősorban szemlétet. Nagyon közel áll hozzám az a kutatói-tudósi magatartás, amelyet Ritoók Zsigmond egy interjúban fogalmazott meg a közelmúltban: „De attól félek, a kevés dologhoz sem lehet úgy érteni igazán, hogy az ember az egésznek a látását elveszíti a szeme elől.” (Magyar Tudomány. 2009: 1246)

4. Új és áttörő eredményeket, új módszereket várok az adatbázisokon alapuló adatbányászat (data mining) területén. Például az általunk (az emberiség által) ismert összes és hatékony gyógyszermolekula adatbázisából vélhetőleg olyan szerkezet–hatás összefüggésekre is rábukkanhatunk, amelyek „szabad szemmel” nem láthatók. Ugyanígy a genom ismeretében a DNS felépítése, a kódolt fehérje expressziója és a betegség közötti korreláció megbízható kimutatása alapja lehet (részben már az is) az egyénre szabott gyógyászatnak.

Új eredményeket várok a környezetbarát/ környezetkímélő szintetikus szerves kémia területén. Olyan reakciók és reakciókörülmények kifejlesztését tartom valószínűnek, amelyek csökkentik az e tevékenységgel (gyógyszer-, növényvédőszer-, mosószergyártás, műanyagipar) kapcsolatos környezeti terhelést. A kémia egy másik, kiemelkedően fontos területe az energiahasznosítás hatékonyságának növelésére irányul (pl. energiatárolás).

Fontos eredményeket várok a kultúrák összehasonlító jellemzésével kapcsolatos kutatásoktól. Ezen ismeretek birtokában azt remélem, hogy egyrészt képesek leszünk jobban megérteni, miért „viselkedik” másként a másik, milyenek az értékei, és miért azok. Ezek a tudományos elemzések segíthetik legyőzni a xenofóbiát, a „mástól”, az „ismeretlentől” való félelmet, elutasítást.

A modern, biológiai, biokémiai, természettudományos alapokon nyugvó pszichológiai jellegű tanulmányoktól is sokat várok: a tanulás/tanítás folyamatának megértését és lehetőségeinek/korlátainak felmérését a XXI. századi körülmények között, a digitális generációk világában. Izgalmas lesz megismerni mielőbb az internet hatását a társadalom működésére is.