MÁRKUS GÁBOR
1922–2012

Márkus Gábor rákkutató, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja Buffalóban, 2012. április 29-én, életének 90. évében hunyt el rövid betegség után. 1922. június 8-án született Budapesten. 1947-ben doktorált a Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karán, majd gyermekgyógyászati rezidenciát kezdett, de 1948-ban ösztöndíjjal a Stanford Egyetemre ment, ahol 1950-ben PhD-fokozatot szerzett (PhD in Physiology). Állást is kapott a Stanfordon, de 1953-ban Philadelphiába hívták, ahol a Pennsylvaniai Egyetem gyerekkórházában dolgozott, miközben együttműködött az Ambrus házaspárral (Ambrus Gyula és Ambrus Klára, akik később mindketten az MTA külső tagjai lettek). 1957-ben Márkus Gábor követte az Ambrus házaspárt, és az ő osztályukon dolgozott a New York államban lévő buffalói Roswell Park Rákkutató Intézetben. Később a kísérleti biológiai osztály vezetője lett, s pár év múlva, amikor a Roswell Park Intézet a New York-i Állami Egyetem Buffalóban működő részéhez csatlakozott, ő lett a egyetemi biokémiai intézet vezetője is. Sok évig tanított, majd kutatóprofesszorként, később elnökként vett részt a roswelli területi posztgraduális egyetemi képzésben.
Számos folyóirat szerkesztő bizottságának volt tagja, nevéhez több mint nyolcvan tudományos publikáció fűződik. Harmincöt évi munka után

nyugalomba vonult, de tovább dolgozott. Sok kitüntetést kapott, többek között 1981-ben az Amerikai Kémiai Társaság Jacob F. Schoellkopf-érmét, az Amerikai Kardiológiai Társaság kutatói díját, az Established Investigator Awardot, megfelelő évi stipendiummal. A Magyar Tudományos Akadémia 1994-ben választotta külső tagjává.

Nemzetközi hírnevet a véralvadás, a fibrinolízis, a sztreptokináz enzim rögoldó mechanizmusainak feltárásában és a rákkutatás terén végzett kutatásaival szerzett. Világhírre tett szert a fibrolitikus rendszerrel kapcsolatos kutatásaival. A plazminogén konformációváltozásainak vizsgálatával, a plazminogén aktiválás mechanizmusának tisztázásával jelentős mértékben járult hozzá a fibrolitikus rendszer működésének megértéséhez, és ezáltal elősegítette hatékony trombolitikus terápiák kidolgozását. Kimutatta, hogy a fibrolitikus rendszer egyik tagja, az urokináz fontos szerepet játszik a rosszindulatú daganatok fejlődésében és terjedésében. Részt vett az Ambrus házaspár és munkatársainak klinikai kutatásaiban, amelyek során fibrolitikus faktorok segítségével szívszélhűdésben és gutaütésben eredményes terápiai hatást értek el.

Kiváló tudós volt, a nemzetközi tudományos közösségnek nagyon fog hiányozni.

Ambrus Gyula

az MTA külső tagja, ny. egyetemi tanár

New York-i Állami Egyetem, Buffalo, USA