Tudomány, technika, irodalom

Manapság pejoratív értelemben használatos, francia eredetű amatőr szavunk eredetileg olyan személyt jelölt, aki nem hivatásszerűen, hanem csupán kedvtelésből, a téma iránti szeretetéből fakadóan műveli – többnyire – a sportot vagy a művészetek valamely ágát. A nemes jelentéshez visszanyúlva vesszük a kezünkbe Rezsabek Nándor ötödik könyvét, amelynek forgatása egyaránt okoz örömet a tudománytörténésznek, az ismeretterjesztő tanárnak és a természettudományos műveltség iránt fogékony, érdeklődő olvasónak. MInt magát a harmadik kategóriába soroló könyvtárosnak jólesik lapozgatni a könyvet, kézbe illik, éppen megfelelő mind a három kiterjedése, hogy akár villamoson is a zsebből kikapva rácsodálkozzunk egy magyar polihisztor érdekes és tanulságos életútjára. Napjainkban kisebb ünnep minden könyv papíron való megjelenése, hiszen a tudományos élet és lassan-lassan az irodalom is a web világába kúszik be, aminek jelentőségét nem vitatva, mégiscsak ágaskodik az egyszerű olvasó önérzete: jó a könyvet megfogni, megszagolni, érezni, akár óvatlanul egy apró kávéfolttal kicsit beszennyezni. Talán most ér véget a mainzi Gutenberg és a rotterdami Erasmus gyönyörű korszaka, históriává válik a humanista műveltségeszmény: az művelt ember, aki minél több nyomtatott könyvet elolvasott.

Sztrókay Kálmán rengeteg könyvet olvashatott el közel hetven év alatt. A Vas megyei evangélikus családból származó tudós felmenői között jogászt, pénzügyőrt és tanárt is találunk. Nemesi címerükben nem véletlenül – vagy fennhéjázásból – szerepel a kivont kardú magyar vitéz, hiszen számtalan őse karddal kereste a család boldogulását. Vagy a becsületét, hiszen apai nagyapja, Sándor bujdosni kényszerült az 1848/49-es szabadságharc után. A címeren szereplő csillag és a félhold később meghatározó szerepet kap könyvünk főszereplőjének életében. Ami – jellegzetes 20. századi magyar sorsként – elég sok izgalommal telt el. Bár iskoláit még Budapesten kezdte, élete meghatározó szakasza volt a szabadkai gimnáziumban eltöltött idő. Itt nemcsak a fölötte járó Kosztolányi Dezsővel ismerkedett meg (aki nem volt rest, ha Sztrókayt kellett politikailag „igazolni”), hanem a matematika-fizika tanár édesapával, Kosztolányi Árpáddal is. Talán ennek is köszönhető, hogy a természettudományokból jeles eredménnyel érettségizett le. 1904-től lett a Pesti Egyetem hallgatója, ahol a kor legkiválóbb tudósai, pedagógusai oktattak. Csak a legismertebbeket említve, tanára volt például Fejér Lipót, Eötvös Loránd, Zemplén Győző, Kövesligethy Radó, Riedl Frigyes, Simonyi Zsigmond és Pauler Ákos. A jó eredményei dacára az alapvizsgáján megbukott, aminek okait a könyv szerzője a következőkben kereste. Egyrészt a Sztrókay-család nehéz anyagi helyzetbe kerülvén a fiatal egyetemista rákényszerült arra, hogy tanítással keressen pénzt. Kevésbé prózai, de annál izgalmasabb ok is felsejlik: egy 1908-as csillagászati esemény. A fordulat kopernikuszi, Sztrókay a tanulás helyett fontosabbnak érezte, hogy a gyűrűs napfogyatkozásról írjon a szélesebb nyilvánosságnak ismeretterjesztő cikket. Így hátrahagyva a kutatást és az oktatást, a tudományos újságírásnak szentelte az életét.

Eközben egyetemi mentora, Kövesligethy Radó közvetítésével Konkoly Thege Miklós Ógyallán alapított csillagdájában, majd a kiskartali magánobszervatóriumban kezdett dolgozni ösztöndíjasként 1907-től. Némi nemzetközi tudományos sikerhez is jutott, hiszen a kor neves csillagásza, Hermann Kobold a legjelentősebb szakfolyóiratban – az Astronomische Nachrichten-ben – hivatkozott a magyar Sztrókayra az ún. 1888-

as üstökössel (C/1888 D1) kapcsolatban. Széles körű ismeretanyagát mégis inkább az ismeretterjesztő újságíráson keresztül tudta sikeresen átadni. Az újságírás gyökerei a szabadkai évekre nyúlnak vissza, amikor Csáth Gézával közösen vicclapot szerkesztettek, amelynek illusztrációit a később szépíróként ismert orvos készítette. Talán innen fakad az irodalmi tárcákhoz fűződő vonzalom: a Budapesti Hírlap, a Tolnai Világlapja, a Vasárnapi Ujság is közölt tőle rövidebb írásokat. Több újságnak is évekig volt belső munkatársa. Mai szemmel nézve egészen elképesztő termelékenységgel ontotta a műveket: negyvenkét kötete jelent meg, némelyik öt kiadást is megélt. Ezek közül talán az egyik legsikeresebb műve A természet titkai nyomában. A többször megjelent könyv a klasszikus és modern fizika minden fontos területét közérthető és mégis izgalmas formában járta be.

Sztrókay feltalálói oldala (több szabadalmát is bejegyezték) mellett legérdekesebb szépírói, színpadi szerzői és műfordítói tevékenysége. Mulatságos a méltatlankodása: „Tudomásul kell vennem, hogy írótársaim általában nem is tartanak írónak. Én szerintem viszont író vagyok. Jól tudok magyarul, jól tudok írni, van mondanivalóm, könyveim máris időtállónak bizonyultak, hát mi a fene lennék?” Itt is kiemelhetjük a szabadkai évek meghatározó voltát. Kosztolányi hatására (aki érettségi előtt már ismert poéta volt): „mindnyájan belegurultunk az írásba” – írta Sztrókay. Majd önironikusan: „Magam büszke voltam arra, hogy soha meg sem próbáltam verselni.” Színpadi szerzőként is kísérletet tett az 1920-as években, ám igazi átütő sikert nem aratott egyik darabja sem. Ugyanakkor ismerte a kor legnevesebb literátorait, találkozott Babits Mihállyal, Nagy Lajossal (Szabadka révén Kosztolányi és Csáth is e körbe tartozott), Karinthy Frigyessel. Kiemelhetjük viszont műfordítói tevékenységét, összesen harminckét fordítása jelent meg, általában angol, német és francia nyelvből. A szerzők között megtalálhatjuk Balzacot, Dumas-t, Hugo-t, Zolát. A recenzens szívéhez talán a legközelebb állót emelhetjük ki a végére: Verne Az aranymeteor című kései regényét. A különleges hangulatú regény mindenki számára hozzáférhető a Magyar Elektronikus Könyvtárból, a Verne-rajongóknak kötelező darab! Végezetül Sztrókay kipróbálta magát a filmes és a rádiós szakmában is. Karinthy Frigyessel egy tudományos-fantasztikus film elkészítésében vettek részt, amelynek címe a Mágia (1917) volt. A filmet a híres Korda Sándor rendezte, s csak sajnálhatjuk, hogy egyetlenegy kópiája sem maradt fenn.

Rezsabek könyve két részből áll. Az elsőből részletesen – talán túlontúl is – megismerhetjük Sztrókay életútját. A másodikból kibomlanak a sokszínű pályafutás egymástól eltérő, majd összefutó szálai: a szeizmológus, az asztronómus, az újságíró, a tudományos ismeretterjesztő, a feltaláló és a szépíró dokumentumai. Láthatjuk a bizonyítványok reprodukcióit, a nevezetes üstökös észlelésére vonatkozó tanulmányt, levelezéseinek másolatait. Rezsabek szemmel láthatóan nagy kedvvel, lelkesedéssel vetette bele magát a munkába, s minden létező adatot kiderített Sztrókayról. Úgy is mondhatnánk: amit tudni kell róla, azt a Tudomány, technika, irodalom című kötetből megtudhatjuk, s ami ebből véletlenül kimaradt – ennek megvan ugyan a matematikai lehetősége, de nagyon meglepődnék –, az úgysem fontos. Jó szívvel ajánljuk a könyvet minden tudománytörténetet kedvelő, a Gutenberg-galaxison maradó olvasónak. (Rezsabek Nándor: Tudomány, technika, irodalom. Sztrókay Kálmán emlékezete. Budapest, Aura Kiadó, 2012)

Farkas Gábor Farkas

könyvtáros