|
|
RENDES TAGSÁGRA AJÁNLOTTAK
Bárány Imre
Mátyásföldön született 1947-ben. A matematikai
tudomány doktora 1993 óta, 2010 óta az MTA levelező tagja.
Matematikus, munkahelye az MTA Rényi Alfréd Matematikai Intézete,
szűkebb szakterülete a konvexitás, a kombinatorikus geometria és
ezek alkalmazásai az operációkutatásban, a számítógép-tudományban, a
játékelméletben.
Nagy bizonyítóerővel rendelkező, széles látókörű,
nagy hatású matematikus. Szakterületének, a kombinatorikus
geometriának, a konvexitás vizsgálatának egyik világviszonylatban
elismert vezető kutatója, amit nagyszámú meghívás, hivatkozás és egy
sikeres ERC (European Research Council) pályázat is igazol.
Eredményei, melyekben mély topológiai és valószínűségszámítási
eszközöket használ, számos monográfiába bekerültek. Eredményei
alapvetőek a véletlen politopok pontos leírásában. Újabb
kutatásaiból megemlítendő az 1926-ból származó legkisebb kerületű
konvex rácspoligonokra vonatkozó Jarník-tétel tetszőleges normált
térre való általánosítása, és az általánosított Csebisev-rendszerek
klasszifikálása.
Ajánlók: Babai László, Füredi Zoltán,
Katona Gyula, Laczkovich Miklós,
Simonovits Miklós, Szemerédi Endre
•
Komjáth Péter
Budapesten született 1953-ban. 2010 óta az MTA
levelező tagja. Az ELTE Számítógéptudományi Tanszékének egyetemi
tanára. Szűkebb szakterülete: halmazelmélet, kombinatorika, valós
függvénytan
2010-es megválasztása óta 13 jelentős, új
eredményeket tartalmazó tudományos dolgozata jelent meg nemzetközi
szakmai folyóiratokban, és további 10 van sajtó alatt. Az Erdős Pál,
Fodor Géza és Hajnal András nevével fémjelzett, nemzetközi hírű
magyar kombinatorikus halmazelméleti iskola vitathatatlan tekintélyű
vezető alakja. Az MTA Matematikai Doktori Bizottságának immár
második periódusában elnöke, a Bolyai János Matematikai Társulatnak
aktív tagja. Legjelentősebb új publikációi: The list-chromatic
number of infinite graphs, Israel Journal of Mathematics, 196
(2013), 67-94. A problem in combinatorial set theory raised by
Laczkovich, Proc. Logic Coll ’12, benyújtva; A note on
uncountable chordal graphs, Disc. Math., 338 (2015), 1565-1566.
Ajánlók: Füredi Zoltán, Hajnal András,
Juhász István, Laczkovich Miklós,
Simonovits Miklós, T. Sós Vera, Totik Vilmos
•
Pethő Attila
Sátoraljaújhelyen született 1950-ben. 2010 óta az
MTA levelező tagja. A Debreceni Egyetem Számítógéptudományi
Tanszékének egyetemi tanára. Szakterülete a számelmélet és a
kriptográfia.
Az algoritmikus számelmélet első hazai művelői közé
tartozik. 2010 óta 25 tudományos dolgozatot írt, hivatkozásainak
száma 700-zal nőtt. Akiyamával bebizonyították, hogy pontok
forgatása a diszkrét síkon végtelen sok kezdőérték mellett
periodikus. Pohsttal és Bertókkal mindig periodikus algoritmust
adtak algebrai számtestek bázisainak szimultán approximációjára,
ezzel általánosítva Lagrange lánctörtekre vonatkozó klasszikus
eredményét. Husztival kriptográfiai szempontból is biztonságos
vizsgáztató rendszert dolgoztak ki.
A Matematikai Tudományok Osztályának
osztályelnök-helyettese és a DE Informatikai Tudományok Doktori
Iskolájának vezetője. Öt tanítványa szerzett 2010 óta PhD tudományos
fokozatot.
Ajánlók: Daróczy Zoltán, Fritz József,
Győry Kálmán, Halász Gábor, Ruzsa Imre, Sárközy
András, Szász Domokos,
Szemerédi Endre, T. Sós Vera
•
Szűcs András
Budapesten született 1950-ben. 1999 óta a
matematikai tudományok doktora, 2007 óta az MTA levelező tagja. Az
ELTE TTK Analízis Tanszékének egyetemi tanára. Szakterülete a
topológia.
A sokaságok sima leképezéseinek globális
elméletében ért el alapvető eredményeket, a globális
szingularitáselmélet úttörője. Újabb kutatásai közül kiemeljük Thom
egy híres eredményének ellenpontját homológia osztályok sokaságokkal
való reprezentációjáról; szinguláris leképezések klasszifikáló
tereinek effektív konstrukcióját; Kazarian egy e terekre vonatkozó
sejtésének igazolását; sztrátumok egymás körüli csavarodásának
fogalmi tisztázását és homotopikus jellemzését. Szűcsnek a hazai
matematikára gyakorolt hatása egyedülálló: olyan területen
(differenciáltopológia) teremtett nemzetközi rangú iskolát, amely
korábban a hazai matematika nagy, más területeket is hátráltató
fehér foltja volt.
Ajánlók: Babai László, Juhász István,
Major Péter, Szász Domokos
LEVELEZŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA
Frank András
Budapesten született 1949-ben. 1990 óta a MTA
doktora. Az ELTE egyetemi tanára, az MTA–ELTE Egerváry Kutatócsoport
vezetője. Kutatási területe a kombinatorikus optimalizálás és
gráfelmélet. Elismertségét mutatják a Bolyai Farkas-díj (2001),
Szele-díj (2002), Szent-Györgyi Albert-díj (2009), Széchenyi-díj
(2015), és hogy az 1998-as Nemzetközi Matematika Kongresszuson
meghívott előadó volt.
Elsők között ismerte fel, hogy a szubmoduláris
fügvények alkalmazása sok egymástól távol álló kombinatorikus és
gráfelméleti eredmény közös gyökerére derít fényt. Frank nevéhez
fűződik az első algoritmus láncok és -antiláncok pakolására. Úttörő
módon oldotta meg a VLSI-tervezésben fontos problémát a
négyzetrácson adott pontpárok élfüggetlen utakkal való
összekötéséről. Alapvető Tardos Évával közös eredménye: minden
polinomiális időben megoldható kombinatorikus optimalizálási feladat
erősen polinomiális időben is megoldható. Teljesen új utat nyitottak
minimax tételei és algoritmusai NP-nehéz optimalizálási feladatok
súlyozatlan esetére. Tanítványaival közös szupermoduláris fedési
tételeiből több nehéz növelési probléma megoldása adódik ki.
Közel 100 tudományos dolgozatára mintegy 900
dolgozatban több mint 2300 hivatkozás történik. Az egyik
legsikeresebb hazai iskolateremtő matematikus. Kutatócsoportja a
terület egyik nemzetközi központja.
Ajánlók: Komjáth Péter, Pintz János,
Pyber László, Sárközy András,
Simonovits Miklós, T. Sós Vera, Tardos Éva
•
Győri Ervin
Kaposváron született 1954-ben. 1994 óta a
matematikai tudomány doktora. A Rényi Alfréd Matematikai
Kutatóintézet tudományos tanácsadója. Szűkebb szakterülete:
gráfelmélet, kombinatorika.
A diszkrét matematika nemzetközileg elismert,
vezető kutatója, 80 tudományos dolgozatot írt, öt konferenciakötetet
szerkesztett. Extremális gráfelméletben számos több évtizedes
sejtést sikerült bebizonyítania, illetve áttörést hozó eredményekkel
a holtpontról kimozdítania. Sikerült megoldania egy negyed
évszázados problémát adott élszámú gráfok éldiszjunkt háromszögek
számára vonatkozóan (Combinatorics (1987) 267-276.), majd
általánosítania is tetszőleges méretű klikkekre (Combinatorica
11(1991) 231-243.). Egy másik kiemelkedő eredménye
háromszögmentes gráfok ötszögeinek számára vonatkozó, évtizedek óta
támadhatatlan sejtés három százalékos hibával történő elegáns
bizonyítása (Combinatorica 9(1989) 101-102.). Az utóbbi
években új módszerek kidolgozásával egy továbbra is bővülő
cikksorozatban kiemelkedő eredményeket ért el extremális
hipergráfelméletben. Először sikerült bebizonyítania Erdős, Sárközy
és T. Sós egy gráfelméleti megfogalmazású, de számelméleti hátterű
sejtését, majd a módszer továbbfejlesztve és újabbakkal kiegészítve
hipergráfok elméletében szolgáltat szokatlanul pontos eredményeket
háromszögmentes, illetve adott hosszúságú köröket nem tartalmazó
hipergráfokra (Discrete Math. 163(1997) 279-284., Comb.
Prob. Comp. 15(2006) 185-191., Discrete Math. 308 (2008)
4332-4336., Combinatorica, 32(2012), 187-203., Discrete
Math., 312(2012), 1518-1520., Comb. Prob. Comp.,
21(2012), 193-201.). Kitüntetései: Rényi Kató-díj (1976), Grünwald
Géza-díj (1983), Rényi Alfréd-díj (1993).
Ajánlók: Bollobás Béla, Demetrovics János,
Frankl Péter, Füredi Zoltán,
Katona Gyula, Ruzsa Imre
•
Némethi András
Erdőszentgyörgyön (Románia) született 1959-ben. Az
MTA doktora, tudományos tanácsadó és osztályvezető az MTA Rényi
Alfréd Matematikai Kutatóintézetben. Szűkebb szakterülete:
matematika, algebrai geometria, szingularitáselmélet.
A világ vezető kutatói közé tartozik a
szingularitások elméletében. Ez az algebrai geometria egy ága,
melynek alapítói Arnold, Milnor, Hironaka. Némethinek a témában 102
publikációja jelent meg, például olyan folyóiratokban, mint:
Annals of Mathematics (1996), az Inventiones (1999,
2015), Advances in Math (2012), Duke (1995, 1996,
2001), Compositio Math (8 cikk). Némethi nemzetközi hírnevét
demonstrálja, hogy a Springer Verlag őt kérte fel egy
szingularitáselméleti monográfia megírására az Ergebnisse der
Mathematik sorozat számára. Munkáit legalább 8 monográfia idézi.
Több mint 20 nemzetközi konferenciának, köztük két oberwolfachinak
volt szervezője. Számos nemzetközi pályázatban volt a magyar fő
kutató, így pl. 3 japán, 1 spanyol és 1 belga pályázatban, mindegyik
5-6 éves volt. Több mint 70 konferencián volt meghívott – sok
esetben plenáris – előadó.
Kutatásainak mottója: Mennyire határozza meg egy
komplex szingularitás analitikus invariánsait a topológiája? Új
fogalmakat, új homológiaelméletet fejlesztett ki, ezek segítségével
évtizedekre beragadt témákban ért el látványos áttöréseket. Artin,
Zariski, Atiyah, Durfee sejtéseit cáfolta, ill. módosította, majd
ezeket sok esetben bizonyította.
Ajánlók: Pyber László, Rónyai Lajos,
Szűcs András, Lempert László, Kollár János,
•
Pach János
Budapesten született 1954-ben. 1995 óta a
matematikai tudományok doktora. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai
Kutatóintézet tudományos tanácsadója. Szűkebb szakterület:
kombinatorikus és algoritmikus geometria, geometriai gráfelmélet.
Pach János a kombinatorikus és algoritmikus
geometria egyik legtekintélyesebb kutatója a világon. 280
dolgozatot, 3 nagy hatású monográfiát írt, melyeket kínai, japán és
orosz nyelvre is lefordítottak. Szerkesztésében 10 cikkgyűjtemény
látott napvilágot. Vezető szerepet játszott a gráf- és
hipergráfelméleti módszerek alkalmazásában az algoritmikus geometria
és a robotika területén (Pach–Sharir: Combinat. Geom. & Alg. Appls,
AMS, 2009). A megengedett sorozatok módszerének
általánosításával megoldotta Scott régi sejtését
(Pach–Pinchasi-Sharir, JCT A, 2004). Tardossal pontot tett az
epszilon-hálók elméletének egyik alapkérdésére (SoCG, 2011). A
regularitási lemma kiterjesztésével bebizonyított egy nevezetes
geometriai szelekciós tételt (Comput. Geom., 1998),
DeFraysseix-vel és Pollack-kal közösen felfedezte a
síkgráf-reprezentáció egyik alaptételét (STOC, 1988). Az utóbbi 20
évben az ő vezetésével körvonalazódott egy új tudományág, a
geometriai gráfok elmélete (Handbook of Discr. Comput. Geom.
2004). Tucatnyi tanítványa közül ma többen nemzetközi hírű kutatók.
Témaköre vezető folyóiratának (Discrete Comput. Geom.)
társfőszerkesztője és 11 további nemzetközi folyóirat
szerkesztőbizottsági tagja. Plenáris előadást tartott az Amerikai,
Német és Svájci Matematikai Társaságok éves közgyűlésén (1996, 2003,
2011), meghívott előadó volt a Brit Kombinatorikai Konferencián
(1999), az EuroComb-on (2009) és a Matematikusok Világkongresszusán
(2014). 2004-ben a jeruzsálemi Héber Egyetemen ő tartotta az
Erdős-emlékelőadásokat. 1990-ben elnyerte a Mathematical Association
of America Ford-díját, 1993-ban Rényi-díjat, 1998-ban pedig
Akadémiai Díjat kapott. ACM Fellow, az Academia Europaea tagja.
Ajánlók: Bárány Imre, Császár Ákos,
Füredi Zoltán, Győry Kálmán,
Hajnal András, Juhász István,
Katona Gyula, Komjáth Péter,
Laczkovich Miklós, Pintz János,
Ruzsa Imre, Szemerédi Endre
•
Páles Zsolt
Sátoraljaújhelyen született 1956-ban. 2001 óta az
MTA doktora. A Debreceni Egyetem Analízis Tanszékének tanszékvezető
egyetemi tanára és a Matematika- és Számítástudományok Doktori
Iskolájának vezetője. Szűkebb szakterülete: matematikai analízis és
operációkutatás.
205 dolgozatában nemzetközi visszhangot kiváltó
eredményeket ért el. 1 könyvet, 3 konferenciakötetet szerkesztett,
több rangos konferenciát szervezett. Munkáira eddig több mint 1500
független hivatkozást kapott. Vezetése mellett 7-en szereztek
PhD-fokozatot. Megoldotta több fontos középértékosztály
összehasonlítási, homogenitási és jellemzési problémáját [Acta
Math. Hungar. 40 (1982), 243-260; Aequationes Math. 32
(1987), 171-194], ezzel általánosítva Kolmogorov, Nagumo és de
Finetti eredményeit. A lineáris kétváltozós függvényegyenletekre
olyan általános eljárást talált, amely az ismeretlen függvényekre
közönséges
|
|
|
differenciálegyenleteket szolgáltat [Aequationes
Math. 43 (1992), 236-247]. A függvényiterációt is tartalmazó
függvényegyenletek elméletében gyökeresen új, valós függvénytani
meggondolásokon alapuló módszereket dolgozott ki az ismeretlen
függvények regularitásának bizonyítására [Publ. Math. Debrecen
61 (2002), 157-218]. A véges dimenziós terek közötti lokálisan
Lipschitz-függvények Clarke-féle általánosított deriváltját és ennek
kalkulusát kiterjesztette Banach-terek leképezéseire [Set-Valued
Anal. 15 (2007), 331-375]. Jellemezte az olyan valós
függvényeket, amelyek egy konvex függvény korlátos és
Lipschitz-függvénnyel való perturbációjaként állnak elő [Proc.
Amer. Math. Soc. 131 (2003), 243-252]. Alapvető eredményeket ért
el a konvexitás stabilitásának vizsgálatában is, amelyhez Korovkin
típusú tételeket fejlesztett ki [J. Approx. Theory 164
(2012), 1111-1142.]
Ajánlók: Daróczy Zoltán, Demetrovics János,
Győry Kálmán, Hatvani László, Kátai Imre,
Krisztin Tibor, Laczkovich Miklós,
Leindler László, Major Péter, Pethő Attila,
Prékopa András, Rónyai Lajos, Totik Vilmos
•
Stipsicz András
Budapesten született 1966-ban. 2006 óta az MTA
doktora. Jelenleg az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének
tudományos tanácsadója. Főbb kutatási területe a topológia.
A világ vezető kutatói közé tartozik az alacsony
dimenziós topológia és a szimplektikus geometria területén.
Kimagasló érdeme, hogy hazánkat ezen központi, az utóbbi három
évtizedben számos Fields-éremmel jutalmazott, de nálunk korábban
hiányzó terület egyik nemzetközi központjává tette. Meghívott előadó
volt a Nemzetközi Matematikai Unió 2010-es kongresszusán és a 2.
Európai Matematikai Kongresszuson. Társszerzője három könyvnek,
melyeket az AMS, ill. a Springer jelentetett meg. R. Gompffal közös
4-Manifolds and Kirby Calculus (AMS) c., 1999-ben publikált
540 oldalas könyvére 400-nál több hivatkozást, 95 cikkére 1100-nál
több hivatkozást kapott. Stipsicz támogatást nyert az MTA Lendület
programja keretében, és elnyerte az EU ERC Advanced Grant-ját
(LDTBud 2012-2017, 1,2 millió euró). Két eredményét emeljük ki: (1)
P. Liscával meghatározták feszes kontakt struktúrák létezését
Seifert fibrált 3-sokaságokon; ebben az általuk kifejlesztett
kontakt műtéti eljárást kombinálták Ozsváth és Szabó elméletével.
(On the existence of tight contact structures on Seifert fibered
3-manifolds, Duke Math. J. 148, 2009). (2) M. Bhupallal
osztályozta azon felületszingularitásokat, melyek kisimításának
homológiacsoportjai torziók. (Weighted homogeneous singularities and
rational homology disk smoothings, Amer. J. Math. 133, 2011)
Az AMS kiadásában most megjelenő 414 oldalas könyvükben Ozsváthtal
és Szabóval közösen csomók Heegaard–Floer-invariánsaira dolgozott ki
egy kombinatorikus eljárást, ami a csomók vizsgálatának jelenleg
legerősebb eszköze.
Ajánlók: Babai László, Hajnal András,
Juhász István, Kollár János, Lempert László,
Pálfy Péter Pál, Sárközy András, Szűcs András
•
Tardos Gábor
Budapesten született 1964-ben. 2005 óta az MTA
doktora. Az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet tudományos
tanácsadója, a „Kriptográfia” Lendület kutatócsoport vezetője.
Kutatási területei a kombinatorika, a számítógép-tudomány, a
kriptográfia.
Dolgozatai a matematika és a számítógép-tudomány
legkiemelkedőbb folyóirataiban (Invent. Math., J. Amer. Math.
Soc., J. ACM stb.) és vezető konferenciáinak (STOC, FOCS)
kiadványaiban jelentek meg. A kriptográfia területén áttörő
eredményt ért el egy olyan ujjlenyomatkód megalkotásával, amely
ellenáll olyan támadásnak is, amikor több példány összevetésével
próbálják megkeresni és megváltoztatni a dokumentumba rejtett egyedi
kódot. Ez a munka óriási hatást váltott ki, a Tardos fingerprinting
kifejezésre a Google több ezer találatot mutat. Az extremális
kombinatorikában A. Marcusszal közös cikkében (J. Comb. Theory,
2004) olyan 0–1 mátrixokat vizsgáltak, amelyek bizonyos megadott
0–1 mátrixokat nem tartalmaznak részmátrixként, és ennek
segítségével megoldották az algebrai kombinatorika egy rég nyitott
problémáját, a Stanley–Wilf-sejtést. R. Moserral közösen konstruktív
bizonyítást adtak a Lovász Lokális Lemmára (Journal of the ACM,
2010). Pach Jánossal (Journal of the AMS, 2013) az
epszilon-hálók sokat vizsgált kérdéskörében adtak pontos alsó
becslést. Tardos Gábor munkái élvezetes olvasmányok. Szellemes
alapötletből kiindulva bámulatosan virtuóz konstrukciókkal valósítja
meg a kitűzött célját.
Ajánlók: Pálfy Péter Pál, Pethő Attila,
Szemerédi Endre
•
Tóth Bálint
Kolozsvárott született 1955-ben. Akadémiai doktori
címét 1999-ben nyerte el. Jelenleg a BME Sztochasztika Tanszék és a
Bristol University egyetemi tanára. Elsősorban a
valószínűségszámítás és a fizikai matematika területén folytat
eredményes kutatómunkát.
A perkolációk, a Brown-mozgás dinamikai
elméletében, a bolyongások, a kvantumfizika és a hidrodinamikai
határátmenet elméletében bizonyított jelentős, nagy visszhangot
kiváltó eredményeket. Kvantum spin rendszerek
Bose–Einstein-statisztikáját írja le a (Phase transition in an
interacting Bose system. An application of the theory of Vents’el
and Freidlin. J. Stat. Phys. 61: 748–764) dolgozat. A
fizikailag motivált, hosszú memóriájú, nem Markov-bolyongások
matematikai leírását kezdte nem standard határeloszlás-tétel
bizonyításával [(True self-avoiding walk with bond repulsion on Z.
Ann. Probab. 23: 1523–1556 (1995)]. Módszerei számos
kapcsolódó nevezetes probléma megoldásához is elvezettek,
kiteljesítésük a (The true self-repelling motion. Probab. Theory
Rel. Fields 111: 375–452 (1998), W. Wernerrel) dolgozat, ez
sztochasztikus folyamatok merőben új osztályát írja le, ami azóta
Brownian Web néven ismert. C. M. Newman Werner Fields-érmének
méltatásában ezt a munkát az első helyen emeli ki. A hidrodinamika
mikroszkopikus elméletében érdekesek az általa bevezetett bricklayer
típusú modellek (Perturbation of singular equilibria of hyperbolic
two-component systems, Comm. in Math. Phys, 256 (2005) pp.
111-157, with Benedek Valkó). Elsőként vezette le kétkomponensű
rendszer Euler-egyenleteit a lökéshullámok tartományában (Derivation
of the Leroux system as the hydrodynamic limit of a two-component
lattice gas. Comm. Math. Phys. 249: 1-27 (2004), társszerző:
J. Fritz).
Ajánlók: Babai László, Bárány Imre, Csiszár
Imre, Domokos Gábor, Fritz József, Györfi László,
Major Péter, Révész Pál, Simonovits Miklós,
Szász Domokos, T. Sós Vera, Tusnády Gábor
KÜLSŐ TAGSÁGRA AJÁNLJA
Boros Endre
Budapesten született 1953-ban. PhD New Jersey
állami egyetemén a Management Science and Information Systems
tanszék „distinguished’’ professzora, és a RUTCOR, Rutgers Center
for Operations Research igazgatója. Szűkebb szakterülete: az
operációkutatás diszkrét módszerei és alkalmazásuk.
Kiváló eredményeket ért el az elméletben,
alkalmazásokban és számítástechnikai módszerekben. Eredményei a
perfekt gráfokkal, poliéderek csúcsainak meghatározásával,
valószínűségi korlátokkal, sztochasztikus játékokkal és
Boole-függvényekkel kapcsolatosak. Hosszú ideig nyitott sejtésekre
adott választ, virágzó nemzetközi tudományos iskolákat hozott létre.
Alkalmazási szempontból nagy jelentőségű eredményei a Logical
Analysis of Data módszer továbbfejlesztése, a kvadratikus 0-1
optimalizáció alkalmazása a képfeldolgozásban, valószínűségi
korlátok alkalmazása megbízhatósági számításokban. Főszerkesztője
két nemzetközi folyóiratnak, munkáira több mint 5000 hivatkozást
kapott, h-indexe 37.
Ajánlók: Prékopa András, Katona Gyula,
Füredi Zoltán, Szemerédi Endre
•
Erdős László
Budapesten született 1960-ban. 1990-től külföldön
él, német–magyar állampolgár. 1994-ben szerzett PhD-fokozatot
matematikából a Princeton Egyetemen, jelenleg az osztrák Institute
of Science and Technology vezető professzora (Erdős group), az
Osztrák Tudományos Akadémia levelező tagja. Kutatási területe a
matematikai fizika és a valószínűségszámítás.
Erdős szenzációs eredménye a véletlen mátrixok
Wigner-elmélete fő sejtésének igazolása. Belátta, hogy a
sajátértékek lokális statisztikája (pl. a szomszédosak távolságának
eloszlása) univerzális: független a mátrix elemeinek eloszlásától,
csupán a mátrix alapvető szimmetriaosztályától függ. Más kiemelkedő
munkáiban matematikailag szigorú módon levezeti a kvantumdiffúziót,
ill. a Bose–Einstein-kondenzátum dinamikáját leíró
Gross–Pitaevskii-egyenletet a kvantummechanikában alapvető
Schrödinger-egyenletből. Számos fiatal matematikus útját egyengette,
volt posztdoktorai Zürichben, Wisconsinban, Jénában, New Yorkban
dolgoznak. A hazai statfizikai iskolával 1990 óta is szerves
kapcsolatot ápol.
Ajánlók: Csiszár Imre, Fritz József,
Győry Kálmán, Hatvani László,
Laczkovich Miklós, Major Péter, Révész Pál,
Szász Domokos, T. Sós Vera, Totik Vilmos
•
Kassay Gábor
Székelyudvarhelyen (Románia) született 1956-ban. A
matematikai tudományok doktora (romániai rendszerben = PhD), a
kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika
Karának professzora. Szakterülete a nemlineáris analízis és
alkalmazásai az optimalizálásban.
71 dolgozatot publikált, ezekből 43-at ISI
folyóiratokban, jelentősen hozzájárulva az egyensúlyfeladatok,
variációs egyenlőtlenségek és az optimalizálási feladatok
elméletéhez. Három monográfiája és öt könyvfejezete jelent meg, négy
a Springer Kiadónál. Eredményeinek nemzetközi elismertségét jelzi az
509 WOS-idézés és az ehhez kapcsolódó 13-as Hirsch-index. Hat
kontinens 21 egyetemén tartott tudományos értekezleteket, 17
országból 34 társszerzője van. Magyarországi társszerzőkkel 9 cikket
írt. Számos tanítványa vált kutatóvá neves külföldi egyetemeken.
Tagja a Magyar Operációkutatási Társaságnak. Az MTA külső
köztestületi tagja, 2008 és 2011 között szakosztályi elnök.
Ajánlók: Daróczy Zoltán, Kolumbán József,
Németh Sándor, Prékopa András
•
Komornik Vilmos
Budapesten született 1954-ben. 1991-ben szerezte
meg a matematikai tudomány doktora címet. Université de Strasbourg,
Franciaország, „kivételes osztályú” professzora. Szakterülete a
matematika, analízis, kombinatorikus számelmélet.
162 cikket és 10 könyvet publikált. Munkáira több
mint 1500 hivatkozást kapott. A parciális differenciálegyenletek
irányítási idejére adott becsléseit, az energiabecslésre kidolgozott
Ljapunov típusú módszereit, a „Komornik–feedback” konstrukciót,
valamint monográfiáit a terület szinte minden kutatója alkalmazza.
Kiemelkedő eredményeket ért el a nem egész alapú számrendszerek
vizsgálatában is. Feltárta az »egyértelműségi« halmazok
kombinatorikai és topológiai szerkezetét és jellemezte a diszkrét
spektrumú számokat. A „Komornik–Loreti-konstans” számos területen
alapvető szerepet játszik. 1981-ben Grünwald Géza-emlékdíjat és Sub
auspiciis rei publicae popularis kitüntetéses doktori címet kapott.
Ajánlók: Daróczi Zoltán, Győry Kálmán,
Hatvani László, Kátai Imre, Krisztin Tibor,
Leindler László, Pethő Attila, Sárközy András,
Totik Vilmos, T. Sós Vera
•
Ozsváth Péter
Dallasban (Texas, USA) született 1967-ben. A
Princeton Egyetem professzora. Szűkebb szakterülete a matematikán
belül a topológia, ezen belül a 3- és 4-dimenziós sokaságok
elmélete.
Az alacsony dimenziós topológia meghatározó alakja.
A Szabóval közösen bebizonyított Thom-sejtés a témakör egyik
legáltalánosabb eredménye. Szabóval kifejlesztett elméletük az
utóbbi néhány év legnagyobb hatású topológiai munkája. A konstrukció
3- és 4-dimenziós sokaságok, csomók invariánsait adja. Több mint 50
cikke a téma neves folyóirataiban jelent meg, az Annals of Math 5
cikkét publikálta (több mint 300 oldalnyi terjedelemben).
Ajánlók: Babai László, Kollár János,
Lempert László, Rónyai Lajos, Szűcs András
TISZTELETI TAGSÁGRA AJÁNLJA
Gil Kalai
Tel Avivban (Izrael) született 1955-ben. A
Jeruzsálemi Héber Egyetem és a Yale Egyetem professzora. Szűkebb
szakterülete: geometria, topológia, kombinatorika.
A világ egyik legjelentősebb matematikusa, akinek
munkássága a matematika számos területén alapvető. Páratlanul
sokoldalú: a konvex halmazok es politópok elméletének vezető
szakértője, a számítástudományban fontos Poole-függvények
vizsgálatának kiemelkedő kutatója, a harmonikus analízis
kombinatorikai alkalmazásának egyik úttörője. Kérdései újabb és
újabb kutatási irányokat indítottak el. A diszkrét matematika, a
topológia es a geometria kölcsönhatásának felismerése és
hasznosítása nagy részben az ő érdeme.
Ajánlók: Bárány Imre, Füredi Zoltán,
Hajnal András, Juhász István, Katona Gyula,
Komjáth Péter, Laczkovich Miklós,
Pálfy Péter Pál, Pintz János, Pyber László
|
|
