Magyar Tudomány A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítás éve: 1840

A decemberi szám tartalmából

Az ember általában akkor tud sikeresen tevékenykedni gazdasági szereplôként, ha saját érdekeit követi. Ezért a közgazdaságban könnyû elfogadni az emberi agresszió, irigység és káröröm fontosságát. A gazdasági szereplô azonban akkor is sikeres lehet, ha áldozatkész, igazságos, nagylelkû és bizalommal van mások iránt. A gazdasági életben jelenlevô altruizmust vizsgálja Hámori Balázs, s különös részletességgel annak egyik fajtáját, az ún. reciprok altruizmust: ,,ma én segítek neked, holnap te nekem''. A cikkbôl kiderül, hogy a köztisztelet, a kapcsolati tôke sokszor inkább a siker záloga, mint a másokat legázoló önzés.

Közel háromszáz év távlatából még mindig lehet újat írni a Rákóczi-szabadságharcról. A Benda Kálmán által elkezdett tényfeltáró munkát követve Bartal Csaba A sztambuli kapcsolat c. tanulmányban a korabeli török külpolitika eddig nem vizsgált mozzanatait elemezve bemutatja, hogy a török-magyar kapcsolatokból fakadó lehetôségek közül melyek maradtak kihasználatlanul.

Ha egy kutató munkássága során csak húszegynéhány tudományos közlemény elkészítésében mûködik közre, akkor könnyen rásütik, hogy teljesítménye gyenge-közepes volt. E számszerû mutatót tekintve Szilárd Leó is ebbe a kategóriába tartozott, de ô mégis egyike a huszadik század legnagyobb fizikusainak, sôt a biológusok között is kiemelkedônek számít. Palló Gábor lebilincselô írásában a száz éve született Szilárd Leó sikerének és sikertelenségének titkát tárja fel. A magyar származású tudós ugyanis nem kapott Nobel-díjat, de kevésbé fontos elismeréseket sem. A tanulmányból kiderül, hogy miért nem tartotta egyik szakterület sem igazán magáénak Szilárdot mint tudóst, feltalálót (az atomreaktor és a kemosztát szülôatyját), a közéleti személyiséget (a Pugwash-mozgalom egyik meghatározó alakját), a nagypolitikába is beavatkozó kisembert (Hruscsovval legendás levélváltást folytatott), aki mellesleg kigyógyította sajátmagát a rákból, akinek sehol nem volt otthona, és szállodai szobájában mindig becsomagolva állt menekülés esetére összekészített bôröndje.

A Kitekintésben a posztmodern tudomány égisze alatt tevékenykedô intellektuális imposztorokat mutatja be Sokal és Bricmont most megjelent könyve alapján Bencze Gyula, a jeles fizikus. A könyv, amit máris számos nyelvre lefordítottak, - egyes vélekedésekkel szemben - nem a társadalomtudomány egészét támadja, hanem azt a szemléletmódot, amely a tudományos fogalmakkal visszaélve, érthetetlen és értelmetlen szakzsargonnal körített megfogalmazással kívánja a tudományosság látszatát kelteni. Mellesleg ezt a szemléletet nemcsak a könyvben említett francia posztmodern gondolkodók képviselik.

A tudománypolitikai témájú tanulmányok közül kettô is kiemelésre kívánkozik. Nyíri Pál négy távol-keleti államban (Japán, Dél-Korea, Kínai Népköztársaság, Tajvan) folyó alapkutatások perspektíváit tekinti át, azt vizsgálva, hogy valóban Kelet-Ázsiába vándorol-e a tudományos dinamizmus központja. Ennél szûkebb körû, de korántsem jelentéktelen témával foglalkozik Tóth Pál Péter: írásában a demográfia hazai állapotát összegzi. Mint cseppben a tenger, úgy rajzolódik ki, hogy milyen káros társadalmi következményei lehetnek egy-egy diszciplína elhanyagolásának.

Bár december lévén a külsô hômérséklet olykor kellemetlenül alacsony, a viták hôfoka nem csökken. Az Új magyar nyelvtan c. könyv kapcsán kibontakozó vita mellett újabb hozzászólás érkezett a fizika jövôjérôl folyó vitához, amely megerôsíti, hogy a fizika jövôje nem kétséges, de a jövôkép távolról sem egységes.

A decemberi szám olvasása közben idônként lapozzanak hátra, a Fanyar Tudomány rovathoz, amelyben ezúttal híres tudósok és mûvészek tudománnyal kapcsolatos szellemes és magvas mondásai olvashatók.