Gerard doktor, a brit-indiai határállomás tisztségviselője 1829-ben tett körútja során a világtól távoli Kánami kolostorban meglátogatta Kőrösi Csoma Sándort, aki ott lámájával a tibeti buddhista kánon tanulmányozásán fáradozott. A látogatót magával ragadta Csoma mély tudományos érdeklődése és elszántsága, s élményeit egy meghatott hangvételű beszámolóban tette közzé. Ez a beszámoló hamarosan megjelent több helyen is az akkori indiai sajtóban, majd az európai sajtó is átvette, így szerzett Csoma ismertséget, keltett együttérzést és csodálatot már életében. Tisztelői várakozását öt évvel később valóra is váltotta, ekkor láttak ugyanis napvilágot alapvető munkái, a tibeti–angol szótár és a tibeti nyelvtan, amelyekkel egy akkor még ismeretlen világot tárt fel a művelt nyugati közönség előtt. Világhírnevet szerzett, pedig egészen más tervek vették rá, hogy elhagyja hazáját, hogy vándorbotot fogva, messzi földrészeken át egy ifjúkori cél megvalósítása felé haladjon.

Erre az új tudományágat alapító tudósra és magányos vándorra emlékeztek a kutatók ez év áprilisában, születésének 225. évfordulója alkalmából. Az ünnepségsorozatot a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, a Kőrösi Csoma Társaság és a Tibet Társaság rendezte. A háromnapos ünnepségsorozatot a Magyar Tudományos Akadémián április 21-én tartott emlékülés nyitotta meg, amelynek fő témája Kőrösi Csoma szellemi hagyatéka volt. A másik két nap előadásai tudományos munkásságát, valamint a tibeti buddhizmussal való kapcsolatát elemezték.

Az Akadémián tartott ülésen ünnepi beszédet mondott a rendezvény védnöke, Pálinkás József, az MTA elnöke. Ebbe a kötetbe az ekkor elhangzott előadások alapján készült cikkekből válogattunk egy csokorra valót, elsősorban olyanokat, amelyek nemcsak Kőrösi Csoma Sándor szűkebb szakterületének, a tibetisztika tudományának művelői érdeklődésére tarthatnak számot.

Köszöntőjében Pálinkás József méltatta a sokak példaképévé és a tudományos élet meg­határozó alakjává vált Kőrösi Csoma Sándor munkásságát. Csoma már életében, de még inkább 1842-ben bekövetkezett halála után, szimbólum lett. Mindenki megtalálta alakjában, akit keresett benne: a tudóst, az utazót, a vasakaratú férfit, az állhatatos hazafit, az aszkétát avagy a hőst. Az első szakmai cikk, melynek szerzője Vásáry István, Csoma és a magyar őshazakutatás kapcsolatát kívánja megvilágítani. Bár Csomát a tibetisztika úttörőjeként tartja számon a tudomány, egész életének, utazásának és munkásságának mozgatórugója az a vágy volt, hogy a magyarság eredetkérdésére választ találjon. Ám amikor nagy tervét, a magyar őshazakutatást kénytelen volt felfüggeszteni, tudott új, reális célt találni, amelyet következetesen meg is valósított.

Úgy tűnik, hogy Csoma Kelet-Turkesztán és Mongólia területére akart eljutni, azonban belépett az indiai világba, amely életének színtere lett. Ez a váltás vezet át bennünket a válogatás következő cikkéhez, amelyben Wojtilla Gyula a szanszkrit filológia jelentőségét vizsgálja Csoma munkáiban. Csoma először Indiába érkezésekor kezdett

szanszkritul tanulni. 1823 és 1831 között a tibeti buddhista irodalom tanulmányozása során megismerkedett egy szanszkrit buddhista szakszótárral és a hagyományos szanszkrit nyelvtudomány alapelemeivel. Ebben az időben született meg romantikus érdeklődése a szanszkrit–magyar szóhasonlítás iránt. Amikor 1831 után Kalkuttában dolgozott, nem élt a lehetőségekkel, amelyeket az ott élő indiai tudósokkal való együttműködés felkínált, így nem vált a szanszkrit filológia művelőjévé, de mindenképpen téves az a vélemény, miszerint Csoma azon kesergett, hogy a szanszkrit helyett, annak csak egy „romlott dialektusát” tanulmányozta élete kockáztatásával.

A következő két cikk azokhoz a felbecsülhetetlen értékű, Kőrösi Csomával kapcsolatos kéziratokhoz kapcsolódik, amelyeket az MTA Könyvtárának Keleti Gyűjteménye őriz. Dévényi Kinga leírásából tájékozódhatunk a Csoma-kutatók rendelkezésére álló internetes, illetve kéziratos forrásokról, ez utóbbiak hányatott sorsáról, valamint azokról az erőfeszítésekről, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Keleti Gyűjteménye tett az utóbbi évek során annak érdekében, hogy az ott található, Kőrösi Csomával kapcsolatos dokumentumok méltó módon legyenek megőrizve, illetve a kutatók rendelkezésére bocsátva.

Kelecsényi Ágnes a Keleti Gyűjtemény kéziratos forrásai, illetve más akadémiai dokumentumok alapján vizsgálja Stein Aurél Csomával kapcsolatos megnyilvánulásait, tetteit. Stein Aurél, a világhírű régész-felfedező, Belső-Ázsia kutatásában nagy elődjének tartotta Kőrösi Csoma Sándort. Csoma első életrajzírója, Duka Tivadar pedig Stein közeli barátja volt. Ők ketten, akik Csomához hasonlóan életük jelentős részét Indiában töltötték, együtt munkálkodtak azon, hogy Csoma tudományos munkásságának jelentőségét mind szélesebb körben megismertessék, emlékének fennmaradását biztosítsák.

A záró cikk Orosz Gergely tanulmánya, amelyben azt kutatja, hogy milyen hatással volt Kőrösi Csoma Sándor tibetisztikai munkásságára a buddhista tantrikus irodalomhoz tartozó Kálacsakra-tantra. A műben leírt próféciák forrásul szolgáltak számára a tibeti időszámítás rendszerének megértéséhez. Csoma – legalábbis tanulmányai kezdetén – úgy vélte, hogy azok adalékkal szolgálhatnak az ujgurok történetére és földjére vonatkozóan is. A dolgozat Csomának a szöveggel kapcsolatos publikációit és megjegyzéseit is összefoglalja.

A délutáni előadások mindegyike valamelyik ún. „Alexander-könyv”-höz kapcsolódott, azaz azokhoz a lámák által írt kéziratokhoz, amelyek az MTA könyvtárának féltve őrzött, unikális kéziratai. A lámák kifejezetten Csoma kérésére írták meg e műveiket, és örömmel tájékoztatjuk a téma iránt érdeklődő olvasókat, hogy e könyvek egyike – a tibeti eredeti mellett – magyarul is olvasható az interneten (http://csoma.mtak.hu).

Kulcsszavak: könyvtár, gyűjtemény, tibetisztika, őshazakutatás, buddhizmus, szanszkrit filológia, évforduló, tudományos ülésszak