1. Örülök, hogy közleményem felkeltette Horváth Attila érdeklődését, aki a kérdés interdiszciplinaritását további tudományokkal bővítette: „teljesség igénye nélkül – politológia, biztonsági tanulmányok, kriminalisztika, földrajz-, had-, jog- stb.”-vel. A terrorizmust elsősorban biztonsági és hadtudományok szempontjából közelíti meg, s ezzel is gazdagítja a probléma megértését.

2. Egy ilyen bonyolult kérdést természetesen más oldalról szemlél a pszichiáter, pszichológus, pszichoanalitikus szerző a nemzetközi gyakorlatnak és hatalmas szakirodalomnak megfelelően. Közleményemnek nem csupán a szakmai hozzáállás szab határokat, hanem a terjedelmi lehetőségek is. Mint minden közleményhez, itt is „mi mindent hozzá lehetne még tenni”. Ezért is választottam – „a teljesség igénye nélkül” A terrorizmusról címet. Vonatkozik ez Horváth Attila helyesen felvetett, igen fontos „terrorizmussal való fenyegetettség” kérdésére is. Valóban kimaradt a definícióból – de ez nehéz feladat, mert a legtöbb definíció főként a téma súlypontjára vonatkozik, s nem képes a kérdés egészét átfogni.¹ A megadott terjedelem itt is önmérsékletre készteti a szerzőt.

3. Örülök, hogy Horváth Attila kritikailag sok olyan részlettel utal egyes merényletekre, melyekről a közleményben nem volt szó. Azt, hogy egy merényletben mi volt az „ok”, a „cél”, a „következmény” – s köztük a diszkrepancia – sokszor még utólag is igen nehéz megállapítani. Ugyancsak problematikus, hogy „mit üzentek” az elkövetők (ha egyáltalán az üzenők azonos körből valók), a tartalmat, a szándékot és a motivációt illetően. (A célokat illetően a közleményben egy-egy merényletre több helyen tettem utalást.)

4. A hazai közvéleményben a pszichológiai-pszichopatológiai jelenségeknek nincs meg a megérdemelt helyük, miként már 1967-től közöltem a pszichológiai kulturáltság hiánya kapcsán.² Ez az agresszió kérdésében sincs másképp, s a mindennapi életben az emberek nagyon gyakran

sok mindenre találnak okot, de a pszichikus tényezőket sommásan intézik el vagy sehogy – egyszerűen nem veszik figyelembe (szakszóval élve: tagadják). Amíg a sztálinista világban a pszichológiai ismeretek háttérben voltak, (a tudat mindenhatóságát hirdetve), a mai szabad világunkban, amikor kiterjedten foglalkozunk a tudattalan, az affektív és személyiségi tényezőkkel – velük szemben a pszichoanalízisből ismert ellenállással találkozunk. Be kellett mutatni, hogy e kérdésben is a pszichikumnak milyen nagy a jelentősége. A sokféle tudományban leírt tényezők és okok végezetül a „kivitelező” (terrorista) személyiségében csapódnak le. Ez pedig munkámban alapvető szempont, „kiből lesz terrorista?” – mert erre nem mindenki „alkalmas”…
Írásom egyik célja az volt, hogy a világban – így sajnos hazánkban is terjedő agresszió – pszichológiai oldalát ezen a – szerencsére – távolabbi kérdésen keresztül mutassam be. Hogy az agresszió pszichológiai-pszichopatológiai ismeretterjesztésére milyen szükség van, arra a szomorú, tragikus kimenetelű pécsi egyetemi lövöldözés is utal. Itt is a megelőzésnek, a lelki egészségvédelemnek – idegen szóval a mentálhigiénének – a korai felismerésnek és rendszeres kezelésnek lett volna fontos szerepe. Közleményemben e téren is a megelőzést kívántam szolgálni.

Hárdi István

LÁBJEGYZETEK

1 Az agresszió világa (2000) általam szerkesztett kötet első kiadásának bevezető fejezetében már utaltam a „fenyegetés, fenyegetettség” agresszióbeli fontosságára (18–19.). A sajtó alatt lévő 2. kiadásban erről, valamint a hiányolt számítógépes agresszióról is szó van. <

2 Pszichológiai kultúra és emberi kapcsolatok. In: Réti E. (szerk.) (1967): A higiénés magatartás nevelési kérdései. Eü. Felvilágosítás Tanácsa, Budapest, 29-39. <