A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS

 

 A BUDAPESTI BELVÁROSI PLÉBÁNIATEMPLOM

    MUSZLIM IMAFÜLKÉJE ÉS ARAB FELIRATA

X

    Gercsák Gábor
     egyetemi docens, ELTE Térképtudományi és Geoinformatikai Tanszék • gercsak(kukac)ludens.elte.hu

 

A budapesti Március 15. téri Nagyboldogasszony-templom, ismertebb nevén a Belvárosi plébániatemplom (1. kép) zajos és – különösen a közvetlen közeli Erzsébet híd hídfője alatti parkoló – elhanyagolt környezete méltatlan a főváros legrégibb templomához. Bár folyamatos a külső és belső felújítás, a templom az utóbbi években sem kapta meg a kitüntető figyelmet annak ellenére, hogy 2008-ban volt éppen ötszázötven éve annak, hogy az itt tartott királyválasztó országgyűlés Hunyadi Mátyást javasolta a magyar trónra – napra pontosan másfél évvel a nándorfehérvári diadal után. Másnap, 1458. január 24-én pedig a köznemesség és a közelben állomásozó sereg nyomására a főurak a Prágában fogolyként őrzött, tizenötödik életévét még be sem töltő Mátyást királlyá választották.

A fővárosunkat bemutató magyar és külföldi útikönyvek méltán ajánlják megtekintésre a templomot, amely egyúttal a világörökségi helyszín részét is képezi. A kiadványok javaslatának megfelelően az érdeklődők a római katolikus csarnoktemplom belső terének megszemlélése közben a szentélykorlátig sétálnak, amely elzárja a Magyarországon ritka örüljárós szentélyt a látogatók elől. Oldalról, meglehetősen előnytelen perspektívából, a Zsigmond-kori gótikus ülőfülkék között megcsodálhatnak egy falba mélyített, a többinél kissé alacsonyabb és keskenyebb mélyedést: egy török kori mihrábot, azaz muszlim imafülkét (2. kép). A mihráb a 2002 óta Szent Gellért csontereklyéjét rejtő oltártól jobbra, vele éppen egy vonalban van. A félellipszis alaprajzú fülke felső, elkeskenyedő részét egy többsoros arab betűs felirat díszíti, alatta egy vízszintes csík, lejjebb pedig egy nagyobb méretű kalligrafikus ábra. Tájékoztató tábla hiányában a látogató csak találgathat, mit jelent, és honnét való a boltozatlan és igen egyszerű kiképzésű fülke díszes írása.

 

 

2. kép • A mihráb a szentély dél-délkeleti oldalában

(a szerző felvétele)

 

A magyarországi török építészeti emlékekről számos művészettörténeti munka jelent meg, és ezek szinte mindegyike foglalkozik a Belvárosi plébániatemplommal (például: Fekete, 1944; F. Mihály et al., 1955; Gerő Gy., 1976, 1980). A százötven éves török jelenlétre emlékeztető mihráb azonban nagyon ellentmondásosan szerepel az irodalomban: a szerzők tévesen ítélik meg annak tájolását, és hibásan értelmezik különlegességét, a falán látható arab feliratot és díszítést.


Az imafülke szerepe az iszlám templomban


Közismert, hogy az imádság alatt a muszlimok az iszlám szent városában, Mekkában található Kába kő irányába fordulnak. A dzsámikban és a náluk kisebb méretű és egyben kisebb szereppel bíró mecsetekben (imaházakban) a hívek akkor néznek Mekka, illetve a szent kő felé, ha az ún. kiblafallal szemben állnak.1 Az imahelyről a Mekkába mutató irányra merőlegesen épített kiblafal azonosítását a hívek számára úgy könnyítik meg, hogy rendszerint a közepébe egy gazdagon díszített kis helyiséget mélyítenek. Ez a mihráb, amely a belső tér egyetlen sokszögalakú vagy lekerekített oldalú fülkéje. A művészien kiképzett, a török nyelvterületen jellemzően sokszögletes, máshol félköríves vagy patkóíves mihráboknak tehát az a kitüntető szerepük, hogy a többnyire puritán díszítésű iszlám templomokban a kiblafalat megjelöljék. Ez a fülke rendszerint – legalábbis Európában – az északnyugaton nyíló bejárattal pontosan szemben van. Mindez azt segíti, hogy a világtalan hívők is könnyen megtalálják (Gerő L., 1984, 124.). Bár nincs benne semmilyen berendezés, többnyire ez a dzsámi vagy mecset legdíszesebb része. A kiblafal jelentősége a keresztény templom szentélyéhez, a mihrábé pedig az oltáréhoz hasonlítható. (A hagyományok szerint ez a fülke Allah fülkagylóját jelképezi.) A falba mélyített imafülkék kőkeretét vagy közepét a Koránból vett idézet díszíti. A fegyelmező vagy tanító célzatú mondanivalót – az alakok ábrázolásának tilalma miatt – művészi formában írják fel a falra.


A mihrábok tájolása


Az iszlám által meghódított keresztény területeken a középkori templomokat a szertartások és imádságok céljára gyorsan átalakították, és kiképezték bennük a mihrábot. A magyarországi keresztény templomok többségét hagyományosan úgy tájolták, hogy az épület hossztengelye valamely kitüntetett napon a napkelte vagy napnyugta felé irányuljon. Ez magyarázza, hogy a szentélynek jellemzően a déli irányhoz legközelebb eső falában kialakított muszlim imafülke sohasem jelölhette még megközelítően sem pontosan a muszlimok szent városának irányát (Lakits, 1903, 220–227.; Guzsik, 1996, 180–191.). Ezért a mecsetté átalakított templomfalakba utólag mélyített mihrábok jó esetben is csak hellyel-közzel (legalább 4 fokos hibával) mutathattak Mekka felé. A helyi viszonyok (sajátos terepadottságok, egy korábbi kultikus épület megmaradt alapjai) vagy – különösen az iszlám hódítás első századaiban – a tökéletlen mérési eszközök és pontatlan csillagászati helymeghatározási módszerek miatt esetenként nem tudták betartani a kiblafal előírásos tájolását (például a VIII. században alapított világhírű córdobai nagymecsetben). Arra is volt példa, hogy a kiblafalat lebontották, majd újat építettek, hogy a hívek valóban a központi szentélyük felé fordulhassanak (Hoffer, http://). A mecseteknél nagyobb méretű és rangosabb dzsámik építésekor már igyekeztek a kiblafalat sokkal precízebben kijelölni.


A Belvárosi plébániatemplom
török mihrábjának tájolása


A tájolási pontatlanság határozottan kimutatható az 1541-ben a törökök kezére került pesti Belvárosi plébániatemplom török imafülkéjénél is. Az épület középtengelyének futása nem a hagyományosnak gondolt Ny–K-i, hanem sokkal inkább NyDNy–KÉK-i irányú, és így a Duna partjára merőleges. Mérésem szerint a templomhajó tengelye 24,40°-kal tér el a nyugat–keleti iránytól. A templom részletes alaprajzát számos kiadvány közli, de sajnos azok többnyire vagy nem mutatják az északi irányt (pl. Déry, 1998, hátsó belső borító; Györffy 1998, 545.; Rátkai, 2005, hátsó borító), vagy tévesen jelölik (Gerő L., 1956, 47.). E rajzokon a mihráb iránya nem is állapítható meg helyesen (1. ábra).

A török hódítók a gyakorlatuknak megfelelően a templom szentélyének dél-délkelet felé néző oldalát azonosították a kiblafallal. Ennek megjelölésére mihrábot mélyítettek a falba. Gerő László szerint ez az egyetlen az ülőfülkék között, amely a muszlimok szent városa, Mekka felé mutat (Gerő L., 1956, 56.). A templom földrajzi helyén a kiblafal helyes tájolásának azonban NyDNy–KÉK helyett sokkal inkább DNy–ÉK irányúnak kellene lennie. Mivel Pestről dél felé tekintve még majdnem pontosan 40 fokot keletre kell elfordulni Mekka irányába, a mihrábnak nem DDK-re, hanem megközelítőleg DK-re kellene néznie. Az irányt Pest és Mekka földrajzi koordinátáinak ismeretében az általános gömbháromszögre vonatkozó összefüggések alkalmazásával könnyen ki lehet kiszámítani.

A templom földrajzi koordinátája 47,49° É és 19,05° K, míg a mekkai Kába kő földrajzi koordinátája 21,42° É és 39,83° K. Elsőként a két pont szögtávolságát kell megállapítani a gömbi cos-tétel segítségével: cos(90°–47,49°) × cos(90°–21,42°) + sin(90°–47,49°) × sin(90°–21,42°) × cos (39,83°–19,05°), azaz cos42,51° × cos68,58° + sin42,51° × sin68,58° × cos20,78°.

A kifejezés 30,98° értéket ad. Ez a szögtávolság a valóságban (légvonalban) a földgömbön – ahol a főkörön egy fok egyenlő kb. 111 km-rel – több mint 3400 km-nek felel meg. A budapesti Belvárosi plébániatemplom és a mekkai Kába kő közötti iránynak az északtól számított pontos szögét (azaz a geodéziai azimutját) az alábbi eljárással (sin-tétellel) kapjuk meg: sin68,58° × sin20,78° / sin30,98°.

Ennek eredménye 140,09°. Ezt 180 fokból kivonva megkapjuk a déli iránytól való elfordulás szögét: 39,91°.

A kiblafal és így a falfülke tájolási hibája meglehetősen nagy (39,91° – 24,40° = 15,51°), de a többi, Ny–K-i tengelyirányú keresztény templom déli falában kiképzett mihrábok tájolásánál sokkal pontosabb. Igaz, hogy az iszlám vallás és építészet szigorú szabályainak nem felelt meg a templom tájolása, az épületet – addig, amíg a saját dzsámijuk fel nem épült Pesten – mégis elfogadták a hétköznapi imák közös elvégzésére.

A 15,51°-os hiba – amely nem mérési pontatlanságból, hanem kizárólag az épület másodlagos használatából ered – egyben azt jelenti, hogy az igazhívők imádkozás közben nem Mekka felé, hanem az előírtnál jóval délebbre fordultak. A valóságban ez az eredendő tájolási pontatlanság azt eredményezte, hogy az iszlám hívők a kissé átalakított, de lényegében készen talált templomból nem a Kába kő irányába, hanem Mekka földrajzi szélességi körén kb. 900 km-rel nyugatabbra, nagyjából a mai szudáni főváros, Kartúm irányába tekintettek (2. ábra).

Korábban az irodalom nem ismertethette a mihrábot, mert az előző korok az átépítések alkalmával igyekeztek a fülkéket az akkori ízlésnek megfelelően átalakítani (Molnár, 1971, 199–203.). Valószínű, hogy a mihráb és a gótikus fülkék 1889-ben váltak ismertté, ám ekkor Steindl Imre a restaurálási munkák során befalaztatta, elfedte őket (Gerő L., 1956, 12., 35.). A félellipszis alapú fülke – a magyarországi mihrábok típusát követve – szintén sokszögletű lehetett, ugyanis alakja kétségessé teszi, hogy az még eredeti török formáját őrzi jelenleg is. Nagyon valószínű, hogy a mihrábot a barokkban falifülkévé alakították át, és mai alakja ennek további átalakításából származik (Gerő Gy., 1980, 39.). Mindenesetre a mihráb meglehetősen későn, csak a gótikus ülőfülkék Lux Kálmán építész által végzett feltárásakor került elő 1932–1944 között, és ő tette a fülkét láthatóvá.

A Belvárosi plébániatemplomban az imafülke nem a templomhajó dél-délkeleti falának a közepén van, hanem a későbbiekben barokkosított hajónál jóval keskenyebb szentélyben. Mivel a mihrábot szabályosan a kiblafal közepén alakítják ki, bizonyosnak látszik, hogy a török hívők mecset céljára az épületnek csak a gótikus szentély részét használták, míg a templomhajó a mecset előcsarnokaként szolgált.

A szultáni mecsetek felépülése után ez volt az egyetlen megtűrt keresztény templom Pesten (Berza, 1993, 131.). Egyes szerzők a szakirodalomban általánosan elterjedt véleménnyel szemben óvatosabban fogalmaznak, mikor azt írják: „Lehetséges, hogy a korszak végén muszlim templommá alakították át a mai belvárosi templomot, amely sokáig a magyar keresztényeké maradt” (Fekete – Nagy, 1986, 33.). Az imafülke török kori eredetét azonban nem vonják kétségbe.

Szembeötlő, és mérés nélkül is észrevehető, hogy a török imafülke nem azonos távolságra van a szentélyben tőle balra és jobbra lévő, nála magasabb gótikus ülőkéktől (3. kép). A karcsú, 230 cm magas, csak 90–92 cm széles és mindössze 29 cm mély imafülke a bal oldali gótikus elemtől 85, a jobb oldalitól alig 50 cm-re van. A feltűnő aszimmetriának az a magyarázata, hogy a törökök az imádságra használt és kiblafalként azonosított dél-délkeleti szentélyoldalnak a közepét jelölték meg a mihrábbal, és egyáltalán nem törekedtek arra, hogy azt arányosan, a gótikus ülőfülkéktől azonos távolságra helyezzék el.

 

 

3. kép • A mihráb a gótikus ülőfülkék között

(a szerző felvétele)
 

A mihráb felirata


A templom legrészletesebb ismertetését egy immár több mint ötven éves kiadvány adja; szerzője a II. világháború után a helyreállítási munkát többször is irányította (Gerő L., 1956). E könyvecske 23. oldalán látható egy fénykép, amely a szentélykörüljárónak azt a részét ábrázolja, ahol a mihráb is van. A képről egyértelműen kivehető, hogy a fülke falán akkor még nem szerepelt semmilyen felirat, és egyetlen dísze egy vízszintes csík volt a boltozat indításánál. A szerző megjegyzi, hogy a „feltáráskor még látható volt kúpos felső lezárása vállvonalában egy arab írásos keskeny dísz és fölötte stalaktit mennyezet halvány rozsdaszínű ecsetrajza” (Gerő L., 1956, 24.). Ha volt is felirat, nyomtalanul megsemmisült.

 

Egy későbbi tanulmány sem említi, hogy az imafülke díszítése megújult volna, és Lux Kálmán feljegyzéseire hivatkozva csak arról számol be, hogy az 1940-es években a feltáráskor a falfelületen „tüzes színekben pompázó” gránátalmamustra motívumát vélték felfedezni (Molnár, 1971, 200.). Az idézett kiadvány 203. oldalán egy fénykép is mutatja az egyszerű fülkét. Tehát 1971-ben vagy valamivel előtte még lényegében dísztelen, bizonyosan felirat nélküli volt a fülke.

A most látható szöveg meglétére utaló első konkrét adat 1996-ból, Bárdos Ferenctől (1927–2000) származik, aki 1984 és 2000 között volt a templom plébánosa. Ezt írja: „Most a szentély jobb oldalában a Mátyás király korában épült, kápolnasorból megmaradt oratórium pálcaműves kapuzata közelében szemünk bemélyedést és benne arab írást – mégpedig a Korán egy szúráját – veszi észre. Ez egy mihráb! Egyszerű ez a mihráb, de Mekka irányába fordította az itt élő vallásos muzulmánok tekintetét” (Bárdos, 1996, 10.).

A magyar államalapítás ezredik évfordulójára megjelent egy magyar, angol és német nyelvű CD-ROM, amely az ország jelentős templomait, köztük a Belvárosi plébániatemplomot mutatja be korszerű módon (Navratil et al., 2000). A CD-n lévő egyik képet figyelmesen szemlélve szembetűnő a változás: világosan kivehető, hogy a falon olyan arab betűs felirat és díszítés van, amelynek az eddigi kiadványok fényképein nyoma sem volt, és a korábbi leírások sem említettek ilyeneket. Egy másik, a templomot nagy részletességgel ismertető új kiadványban a mihrábbal kapcsolatban az alábbi megállapítás olvasható: „A templom szentélyében 19 gótikus stílusú ülőfülke között – a szentély déli falában – található egy zöld és piros török nyelvű feliratokkal és ábrával díszített, más stílusú fülke, egy mihrabot (sic!). A fülke hátfalán egy felirat található. (Az eredeti szöveg elpusztult, ma látható pótlása egy, a XX. század második felében felfestett Korán-idézet, amely Jézust prófétaként említi.)” (Rátkai, 2005, 31.)


A felirat értelmezése


A templom mihrábjának belső, homokszínű, alul halványsárgára festett falán most látható díszítés két részből áll. Középen lilásvörös betűkkel Allah neve (= isten) olvasható nagy díszes zöld keretben, felül pedig egy háromsoros sötétszürke színnel írt szöveg (4. kép).2 A hagyományos arab írás − az itteni felirattal ellentétben − nem használ idézőjelet. Ez a tény már önmagában kétségessé teszi, hogy a felirat a török korban került volna a mihráb falára. Nagyon furcsa, hogy az idézőjelbe foglalt szöveg nem az első, hanem a 2. sor elején kezdődik, és a 3. sor végén fejeződik be (az arab írás ugyanis jobbról balra halad).

 

 

4. kép • A mihráb felirata (a szerző felvétele)

 

Az arab betűs szöveg nem török nyelven íródott, hanem arabul.3 A török mecsetekben is eredeti nyelven, arabul idézik a Koránt, mert semmilyen fordítás sem képes Allah szavainak pontos visszaadására (Simon, 1987, 530.). Az összefüggéstelennek tűnő szövegről némi vizsgálódás után kiderül, hogy a sorok felcserélődtek. A festő a jelek szerint középen indította az írást, de valószínűleg rájött, hogy a teljes szöveg nem fér el, ezért feljebb folytatta, majd az ív alján fejezte be. A második sor az első, az első sor pedig a második. Így már az is megmagyarázható, hogy az idézőjel közé zárt szöveg miért kezdődik a második sor elején (az arab írás jobbról balra halad). A felirat azonban nyelvileg akkor sem pontos, ha helyes sorrendben olvassuk. Lehetséges, másolták a szöveget valahonnét, és a megbízott festő talán nem is tudott arabul.

Magyar tudományos átírásban és megfelelő sorrendben az arab szöveg − idézőjelek nélkül − a következő:


Inna Allāh fī al-yaum
al-ahīr yu’tī
Yasū’ fī yadihi al-hukm al-ahīr


Az idézet magyar fordítása az alábbi:


Isten az utolsó napon Jézus kezébe adja
a végső döntést.


A török nyelvterületen a mihrábok falán vagy keretén szereplő arab nyelvű, Keresztelő Szent János atyját, Zakariást idéző Korán-citátum hagyományosan így hangzik: „Magasztaljátok (az Urat) reggel és este!” (Hoffer, http://). A Belvárosi plébániatemplom mihrábjának díszes felirata azonban nem hasonlít sem ehhez, sem a magyarországi török templomokban leggyakrabban előforduló Korán-idézetekhez (Gerő, 1980, 48.): „Allahnak az irgalmasnak és a könyörületesnek a nevében”, illetve „Allahhoz menekülünk a megkövezendő sátántól”.

A Koránt és a különböző ún. Korán-konkordanciákat megvizsgálva az is megállapítható, hogy abban a templom feliratával azonosítható szövegrész nem található. A szöveget a szerző fényképfelvételei alapján 2007 decemberében megvizsgálta Ekmeleddin İhsanoğlu tudománytörténész, törökországi professzor is, aki 2005 óta az Iszlám Konferencia Szervezetének (OIC) főtitkára. Határozott szóbeli véleménye az volt, hogy a felirat semmiképpen sem Korán-idézet. Szerinte könnyen elképzelhető, hogy keresztény arab szövegezés olvasható a fülkében. Az iszlámtól nem teljesen idegen, hogy ó- vagy újtestamentumi hivatkozásokat használjon. Azonban a fenti szövegben szereplő Yasū alakot Jézus nevére csak a keresztény arabok használják. Az iszlámban Jézus neve Ísza és a Koránban több helyen is említik, ám ezen előfordulások elemzése sem ad választ az idézet eredetére. A Biblia és a Korán kapcsolatát részletesen taglaló legújabb kiadvány sem ad támpontot ahhoz, vajon lehet-e közös forrása az imafülkében olvasható szövegnek (Gnilka, 2007).

A Biblia egyik, az interneten is fellelhető arab fordításában (Arabic Bible, 1865) van azonban egy rész, amely erősen emlékeztet Pál apostol a rómaiakhoz írt levelének egy részére (Róm 2.16).4 A két szövegben megegyező szavakat aláhúzás jelöli:



 

Az arab szövegrész magyar megfelelői:
„… majd azon a napon, amelyen evangéliumom szerint Isten Krisztus által ítélkezik az emberek rejtett dolgai fölött” (katolikus)

„Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által” (Károli)

„… azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által” (református)

Az újtestamentumi idézet tartalmilag egyértelműen kapcsolható az arab szöveghez. Ám az ótestamentumi próféták is gyakran látják vízióikban a végső ítéletet. Elképzelhető, hogy az imafülke felirata versrészlet vagy a Biblia egy arab nyelvű, nem tökéletes szíriai, libanoni vagy egyiptomi fordításából való.

Ám rejtély, hogy mikor, kinek a kérésére festették az imafülke falára a nem korhű, de hitelesnek tűnő idézetet és a díszes, nagyméretű Allah feliratot. Az Örökségvédelmi Hivatal, illetve az V. kerületi műemlék-felügyelőség illetékes munkatársai egészen a jelentkezésemig nem tudtak a feliratról. Elképzelhetetlennek tartották, hogy egy ilyen rangú és védettségű templom szentélyében a hivatal engedélye nélkül bárki dolgozhatott. Osztie Zoltán, a templom jelenlegi plébánosa úgy véli, a mihráb díszítése valószínűleg az előző, már elhunyt plébános, Bárdos Ferenc idejében készülhetett 1984 és 2000 között.5 Véleményem szerint a felirat és díszítés már korábban, 1976–77-ben is a helyére kerülhetett, amikor a templombelső festését Gerőfi Endre plébános (1965−1984) ideje alatt felújították. Ezt a feltevést látszik erősíteni, hogy Sávoly Ferencné, aki a templom idegenvezetője évtizedek óta, úgy tudja, a sorokat a szomszédos épületben, az ELTE Bölcsészkarán oktató Germanus Gyula (1884–1979), az iszlám kultúra elismert tudósa íratta a mihráb falára az ott előkerült töredékes Korán-idézetet alapján.6 A híres orientalista közvetlen közelben, kb. 200 méterre, egy Petőfi téri házban töltötte életének utolsó két évtizedét, és gyakran felkereste a templomot, hogy a fülke előtt imádkozzon.

Nehéz elképzelni, hogy a neves tudós nyelvileg pontatlan és kevert sorú arab szöveget festetett volna a falra. Feltűnő az is, hogy a felirat nem jelöli az idézet forrását. Mivel nem bibliai vagy Korán-idézetet látunk a falon, elképzelhető – az előbbi, a grammatikára vonatkozó fenntartást félretéve –, hogy a mondat Germanus saját gondolatát, önvallomását, belső bizonytalanságát fejezi ki, és önmaga mozgalmas sorsára utal, aki a zsidó vallástól a kereszténységen át jutott el az iszlám felvételéig. Talán személyes kétségére várja a választ: a három egyistenhitű vallás és felekezetei közül melyik az igazi? Szimbolikusan erre a kételyre utalhat az is, hogy zöld keretben lilásvörös színű betűkkel olvasható Allah neve. A zöld ugyanis a szunnita, a vörös a síita muszlimok színe.


Összefoglalás


Bizonyos, hogy egészen újkori arab nyelvű, sokkal inkább keresztény ihletésű felirat olvasható a Belvárosi plébániatemplom muszlim imafülkéjében. Az irodalomban elterjedt különböző megállapítások jelentős része téves (például a Mekka irányába tekintő fülkében egy középkori, török nyelvű, Jézust prófétaként említő Korán-idézet olvasható), mert a vizsgálódás alapján kimondható (Gercsák, 2008), hogy a mihráb

– nem Mekka felé néz,

– a felirat nem középkori eredetű,

– a szöveg nem török nyelvű,

– az idézet nem nevezi prófétának Jézust,

– a Koránban nem fordul elő ilyen rész.

Véleményem szerint az ellentmondásos helyzet ellenére a jelenlegi formájában látható és már megszokott, idegenforgalmi látványosságot is jelentő és a szemlélődőben a török kort felidéző mihrábdíszítést meg kell őrizni; nem lenne célszerű lefesteni és csak az eredetinek tűnő, 172 cm magasan húzódó vízszintes csíkot, az ún. pálcatagot megtartani. Feltétlen érdemes lenne a templomban megfelelő helyen többnyelvű tájékoztató táblát elhelyezni, amely a látogatókkal nemcsak a különös fülke eredeti rendeltetését közli, hanem feliratának fordítását is megadja.
 



Kulcsszavak: török építészet, tájolás, Korán, Biblia
 


 

IRODALOM

Arabic Bible (1865): Smith és Van Dyke fordítása WEBCÍM >

Bárdos Ferenc (1996): Török emlék a belvárosi plébániatemplomban. Török Füzetek. 3,

Berza László (szerk.) (1993): Budapest lexikon. I. kötet Akadémiai, Budapest

Déry Attila (1998): Budapest. Belvárosi plébániatemplom. TKM Egyesület, Budapest

F. Mihály Ida – Lócsy E. – Holl I. (1955): A középkori Buda és Pest. Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya, Budapest

Fekete Lajos – Nagy Lajos (1986): Budapest története a török korban. Akadémiai, Budapest

Fekete Lajos (1944): Budapest a török korban. In: Szendy Károly (szerk.): Budapest története III. Bp.

Gercsák Gábor (2008): Séta bölcső-helyem körül. Szülőföldünk bennünk élő kincsei. Szerkesztő Rátkai Balázs. Magyar Katolikus Rádió 2008. február 23.

Gerő Győző (1976): Török építészeti emlékek Magyarországon. Corvina, Budapest

Gerő Győző (1980): Az oszmán-török építészet Magyarországon (Dzsámik, türbék, fürdők). Akadémiai, Budapest

Gerő László (1956): A pesti Belvárosi plébániatemplom. Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata, Budapest

Gerő László (1984): Magyar műemléki ABC. Műszaki, Budapest

Gnilka Joachim (2007): Biblia és Korán – ami összeköti és ami elválasztja őket. Szent István Társulat, Bp.

Guzsik Tamás (1996): A középkori keresztény templomok keleteléséről. In: Holl András – Mizser A. – Taracsák G. (szerk.): Meteor Csillagászati Évkönyv 1997. Magyar Csillagászati Egyesület, Budapest

Györffy György (1998): Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. IV. kötet. Akadémiai, Budapest

Hoffer Krisztián: A mihráb. WEBCÍM >Terebess Ázsia E-Tár

Lakits Ferenc (1903): Régi templomok beirányítása. Mathematikai és Physikai Lapok. 5,

Molnár József (1971): A hazai török imafülkék szerkezeti vizsgálata. Műemlékvédelem. 4,

Navratil Ferenc – Lőrincz Zoltán (2000): Ezer év 100 templom. Nautilus Multimédia Group, Veszprém

Rátkai Balázs (2005): A Budapest-Belvárosi főblébánia-templom története. Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, Budapest

Simon Róbert (1987): A Korán világa. Helikon, Bp.

 


 

LÁBJEGYZETEK

1 A ’kibla’ fogalom: a mekkai irány neve. A kiblafal olyan fal, melyet a mekkai irányra (azaz a kiblára) merőlegesen húznak fel. A híveknek ezzel a fallal kell szemben állniuk, hogy Mekka irányába nézzenek. <

2 Ezúton köszönöm Hajnal István (ELTE BTK) fordítását és szakszerű magyarázatát <

3 A törökök évszázadokon át arab betűkkel írtak. 1928-ban törvényt fogadtak el, hogy 1929. január 1-jétől áttérnek a latin betűk használatára. Az európai mintára kidolgozott ábécé kialakításában szerepet játszott Németh Gyula turkológus, a Pázmány Péter Tudományegyetem professzora és 1947–1949 között rektora. <

4 Ezúton köszönöm Kovács Oxána (ELTE BTK) vonatkozó Biblia- és Korán-kutatását. <

5 Ezúton köszönöm Osztie Zoltánnak, a Belvárosi plébániatemplom plébánosának a segítségét <

6 Sávoly Ferencné személyes közlése 2008. május 30-án: „Arab betűkkel a fölírása: Allah nagy, és a végső döntés Allah kezében van.” <

 


 


1. kép • A Belvárosi plébániatemplom Budáról nézve (a szerző felvétele) <

 


 

1. ábra • A templom helyes északi tájolása fekete nyíllal jelölve <

 




 

2. ábra • A mihráb tényleges iránya Budapestről, és Mekka iránya <