függően nettó kibocsátó és nettó felvevő is lehet.
A bioszféra dinitrogénoxid-kibocsátása ugyancsak éghajlatfüggő.
Ugyanakkor a bioszféra üvegházgáz-forgalma a légköri üvegházhatáson
keresztül befolyásolja magát az éghajlatot.
A könyv e két része közül az első a méréseket
mutatja be, míg a második a folyamatok matematikai modellezésével
foglalkozik. Mindkét rész felépítése hasonló. A bevezető fejezet az
alkalmazott mérési, illetve modellezési módszereket tárgyalja, míg a
következő fejezetek külön-külön foglalkoznak a gyepek, az erdők és a
mezőgazdasági területek üvegházgáz-forgalmával. A modellező részt
összefoglaló fejezet zárja, amely az előző fejezetekre építve összegzi
Magyarország teljes bioszférikus üvegházgáz-mérlegét.
Az üvegházhatású gázok légköri mennyiségének
változásában meghatározó a közvetlen emberi hozzájárulás. A könyv
utolsó része a kibocsátásbecslés módszertanának ismertetése után
bemutatja a különböző ipari folyamatok (energiatermelés,
hulladékkezelés stb.) és a bioszféra megbolygatásának (mező- és
erdőgazdaság) hatását. A szerzők Magyarország antropogén
üvegházgáz-kibocsátásának tendenciáit is elemzik.
A 393 oldalas könyv felhívja a figyelmet azokra a
regionális folyamatokra, sajátosságokra, amelyek európai, esetenként
globális skálán is hozzájárulnak az üvegházhatású gázok légköri
mennyiségének alakulásához. Bár a szerzők a könyvet elsősorban a
légkör és a bioszféra üvegházgáz-mérlegével foglalkozó kutatóknak
szánták, a fejezetek többsége olyan nyelvezetű, és csak annyi
előismeretet tételez fel, hogy haszonnal forgathatják a légköri
üvegházhatású gázok iránt érdeklődő, földtudományokkal,
környezettudománnyal, ökológiával foglalkozó diákok is. (L. Haszpra
ed.: Atmospheric Greenhouse Gases: The Hungarian Perspective.
Dordrecht–Heidelberg–London–New York: Springer, 2011, 393 p.)
Major György
az MTA rendes tagja
|