Szentágothai János születésének (1912. október 31.) 100. évfordulója alkalmából az UNESCO 2012-t a tudós tiszteletére Szentágothai-emlékévvé nyilvánította. Az elmúlt hónapokban a Magyar Tudományban olvashatták a professzor néhány tanítványának visszaemlékezéseit. Hámori József, Székely György, Halász Béla, Mezey Éva, Csanda Endre és Záborszky László meséltek arról, hogy életükben mit jelentett Szentágothai, mit tanultak tőle, melyek a legkedvesebb emlékeik.

Mostani összeállításunkban szellemi hagyatéká-nak egy-egy szeletével ismertetjük meg az olvasót.

Elsőként Szentághotai János rendhagyó önélet-írását adjuk közre, amelyet először 1994-ben a Ter-mészet Világa folyóirat közölt három részben Ulys-sesként az agy körül címmel. Csillag Andrással, az egykor a professzor által vezetett intézet jelenlegi

igazgatójával Szentágothainak az anatómiai oktatására gyakorolt hatásáról készült interjú, négy agykutató – Buzsáki György, Freund Tamás, Gulyás Balázs, Palkovits Miklós –, illetve az idegsebész Dóczi Tamás pedig arról beszél, hogy a tudós hogyan járult hozzá az idegtudományok fejlődéséhez, melyek azok a területek, amelyek kutatását ő indította el, illetve amelyeken különleges szemléletével, egyedülálló intuíciójával, reneszánsz világlátásával maradandót alkotott. Összeállításunkat az ő nevéhez is köthető témákkal foglalkozó szakmai cikkekkel zárjuk. Somogyi Péter az agykéreg kutatásának egyes eredményeit mutatja be, Halász Béla a Szentágothai által önálló diszciplínaként életre hívott neuroendokrinológia, míg Hámori József a kisagy kutatásával kapcsolatos eredményeket foglalja össze.