A környezetvédelem hazai palettájának különleges színfoltjai a Magyarországi Klímacsúcsok, melyeket 2009 óta minden évben megrendez a Klíma Klub. A sorozatnak elsősorban az kölcsönöz különös jelleget, hogy ez a „zöld szervezet” kezdettől fogva szövetkezik az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó természet- és társadalomtudományok hazai képviselőivel. Ez a kapcsolat egyszerre biztosítja az események szakmai színvonalát és a gazdálkodói szféra érdeklődő jelenlétét.

Az eddigi konferenciák témái az éghajlatváltozás mellett átfogták a fenntartható fejlődés más kérdéseit, így például az energetika, a közlekedés, a mezőgazdaság, valamint a politika, a tudomány és a civil társadalom szerepét is a fejlődés fenntarthatóságának biztosításában. Az idei, kis jubileumi Klímacsúcs témáját Jövőnk a víz alcímmel a klímaváltozás és a vízgazdálkodás kapcsolódásai szolgáltatták, nem véletlenül.

Az okok egyike az, hogy a Klímacsúcs kísérő rendezvénye lett a Víz Világkonferenciájának. De ugyanilyen fontos, hogy – amint ezt Molnár Sándor egyetemi tanár, az idei Klímacsúcs levezető elnöke is hangsúlyozta – az utóbbi években sokféle szélsőséget tapasztaltunk a túl sok víztől a túl kevés vízig, nemritkán ugyanabban az évben is. (A szervezés kezdetén még nem sejthettük, hogy a nyár rekordárvízzel érkezik, és súlyos aszályt hagy maga után…)

Az esemény szeptember 13-án, pénteken (!) Németh Tamás, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára megnyitó beszédével kezdődött, amelyben kiemelte, hogy a haladásban mindenütt fontos szerep jut a természeti erőforrások védelmének, az oktatásnak és a tudománynak. Az Akadémia a vízzel kapcsolatos információkat rendszeresen összegyűjti, konferenciákat szervez, hogy ébren tartsa a téma iránti figyelmet.

Már ez a beszéd is utalt a konferencia ünnepi eseményére: A Klíma Klub Tanácsadó Testülete Életműdíjat adományozott Somlyódy László vízépítő mérnök, gépészmérnök, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja részére.

A testület nevében Jolánkai Márton egyetemi tanár köszöntötte az ünnepeltet, akinek életműve jól ismert az érdeklődő olvasók előtt. Ehelyütt ezért csak a következő megállapítást idézzük a laudációból: „Életművének ismert és dokumentált teljesítményén és eredményein túlmenően három olyan tulajdonságát is szükséges kiemelni, amely lényegében munkásságának alapját képezi. Első a szinte hihetetlen mértékű, mind hazai, mind nemzetközi szinten elismert szaktudása. A második szervezési és vezetési képessége, amellyel életpályája során a szűkebb és tágabb szakmai közösség munkáját irányította. A harmadik a kapcsolatteremtési elegancia, amely nemcsak tisztelői, de ellenfelei elismerését is kivívta.” A díjat Farkas Andrea, a Klíma Klub elnöke adta át Somlyódy Lászlónak. Rövid levélben köszöntötte az ünnepeltet Láng István akadémikus, az Életműdíj első kitüntetettje (2012), a korábbi VAHAVA-program vezetője is.

„A klímaváltozással összefüggő szélsőséges időjárási jelenségek, természeti katasztrófák egyre inkább társadalmi üggyé teszik a környezettudatos gondolkodást. Ám ez önmagában nem elég. Figyelnünk és hallgatnunk kell azok szavára, akik már régóta és nem az aktuális ökodivat miatt foglalkoznak olyan stratégiai kérdésekkel, mint a vízzel való felelős gazdálkodás ügye.” – írta Áder János köztársasági elnök úr személyes köszöntő üzenetében, amit Baranyai Gábor, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára, a Víz Világtalálkozót előkészítő tárcaközi bizottság elnöke olvasott fel a mintegy nyolcvanfős hallgatóságnak.

Válaszbeszédében Somlyódy László rámutatott arra, hogy globális szinten sokasodnak a vízhez kapcsolódó problémák. A Föld népességének növekedésével a víz iránti kereslet és a vízgazdálkodás jelentősége is egyre nő, ezért szerinte célszerű lenne 2050-ig kitekintést adó elemzést végezni arról, hogy Magyarországon hogyan alakulnak az időjárás-változással összefüggő szélsőségek, hatásuk a folyókra, a vizekre, a mezőgazdaságra.

A Klímacsúcs szakmai programját a délelőtt további részében nyolc előadás alkotta. Elsőként Józsa János akadémikus, egyetemi tanár mutatott rá – szintén az ünnepelt munkásságához kapcsolódva – magyarországi példákkal, hogy milyen fontos az egzakt hidrodinamikai modellezés a korszerű hidrológiában és az árvízvédelemben.

Angol nyelvű előadásában az EuCham képviselője, Michele Orzan arról a sikeres kezdeményezésről szólt, hogy egy gazdálkodó vállalatban miként lehet a környezet védelmét is szolgáló, belső érdekeltségi rendszert kialakítani.

Herczog Edit EU-képviselő előadásában áttekintette az Unió környezetminőségi céljait és ennek kirajzolódó eszköztárát. Rámutatott, hogy az ismert pénzügyi és gazdasági nehézségek ellenére az Unió kitart például a klímaváltozás folyamatának következetes lassítása mellett.

Molnár Sándor a vízgazdálkodás és a kibocsátásmérséklés kapcsolatát elemezte, rámutatva, hogy a fenntarthatóság szempontjából talán legkritikusabb két terület, az energia és a víz milyen sok ponton kapcsolódik egymáshoz, feltételezve egyben a két terület megoldásainak összehangolását és mindebben az éghajlatváltozás szempontjainak figyelembevételét is.

Tisztán földtudományi előadásában Mika János egyetemi tanár azt érzékeltette, hogy milyen sugárzásátviteli és dinamikai folyamatok játszanak szerepet Földünk éghajlati rendszerében, rámutatva, hogy a víz jelenléte a légkörben összességében fokozza az éghajlat érzékenységét az emberi hatásokkal szemben.

„Megtelt a Föld”, érzékeltette előadásában Kerekes Sándor egyetemi tanár. Tanulságos példák sorával mutatott rá, hogy nemcsak a természettudományok, a műszaki tudományok, de a társadalomtudományok is egyre inkább átnyúlnak egymás korábban vélt határain. Például, mert a közös gondok megoldásának a kulcsa sok tekintetben az egyének és társas közösségek viselkedésének megismerésében rejlik.

A víz a mezőgazdasági termelés egyik legfontosabb tényezője, fogalmazta meg és illusztrálta Jolánkai Márton. A nagyívű áttekintés friss kutatási eredményeket is tartalmazott, majd megfogalmazta, hogy melyek a fenntartható mezőgazdasági művelés gazdasági, biológiai és műszaki feltételei hazánkban.

A délelőtt zárásaként Nádasi Tamás, az AQUAPROFIT ZRt. elnöke, c. egyetemi docens ismertette a Carpathcc Projekt céljait és eddigi eredményeit, amelynek célja a megfelelő alkalmazkodási stratégiák kidolgozása, elsősorban a vízkészletek és a vízigények várható változásai kapcsán.

A délután kerekasztal jellegű beszélgetésein négy-négy PhD-hallgató ismertette kutatásait és gondolatait a klímaváltozás és a víz kapcsolatairól. Elsőként Kerekes Sándor tanítványai saját kutatásaik alapján rámutattak, hogy mi Az ifjúság szerepe a vizek védelmében. Jolánkai Márton valódi kerekasztal-beszélgetésen arról faggatta a hallgatóit, hogy mi A víz- és időjárástrendek hatása a jövő mezőgazdaságára. Klímaváltozás és vízbiztonság volt a címe annak a beszélgetésnek, amelyben meteorológus doktoranduszok válaszoltak Mika János kérdéseire. Végül Molnár Sándor meghívására érkezett kutatók exponálták az Árvíz, belvíz, vízkészlet átfogó témakör egy-egy kutatási aspektusát, friss kezdeti eredményeit.

Zárszavában a nap levezető elnöke, Molnár Sándor hangsúlyozta, hogy az V. Klímacsúcs sok tanulsága közül az egyik legfontosabb, hogy bár a víz problémakörét legtöbbször önállóan, esetleg más természet- vagy műszaki tudományokkal szoros kapcsolatban vizsgáljuk, a jelen és a közeljövő problémái legjobb esetben is csak szélesebb látásmóddal, például a népességi, az energetikai- és a társadalomtudományokkal összefogva lesznek megoldhatók.
 

Kulcsszavak: klímacsúcs, klímaváltozás, víz, vízgazdálkodás