Régi szokásunk, hogy az MTA új levelező tagjait

a Magyar Tudományban körkérdésekre adott válaszaik segítségével mutatjuk be.

Idén négy kérdésre kértünk választ.

1. Hogyan emlékszik vissza, mi volt a döntő mozzanat, pillanat az életében, amikor eldőlt – vagy eldöntötte –, hogy éppen ez a kérdés, probléma, tudományterület érdekli?

2. Mi az Ön eddigi legfontosabb tudományos eredménye?

3. Mi az a kérdés, probléma, ami az Ön tudományos területén ma nemzetközileg foglalkoztatja a kutatókat?

4. Kivel cserélne pályát? Akár egy másik tudományterületre, esetleg művészi pályára is gondolva…

MADAS EDIT (1949)

Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya • Szakterület: medievisztika, a középkori írásbeliség története, irodalomtörténet • Kutatási téma: hagiográfia, homiletika, magyar nyelvemlékek, kódexek és kódextöredékek Magyarországon • paleográfia, kodikológia • Foglalkozás: MTA–OSZK Res Libraria Hungariae Kutatócsoport vezetője, egyetemi tanár

1. Gyerekkoromban a visegrádi királyi palota tőszomszédságában laktunk. Az ásatások minden zegét-zugát jól ismertük, megilletődötten bámészkodtunk a restaurátorműhelyben, emlékszem valamennyi jelentősebb leletre. Az irodalomra gimnazistaként lettem fogékony, kiváló magyartanáromnak, Keresztes Andornak köszönhetően. Másodéves voltam, amikor Mezey László a diákok meghívására középkori irodalom-szemináriumot tartott az Eötvös Kollégiumban. Sokunkat lenyűgözött a középkori európai kultúrára vonatkozó tudása és kutatói tapasztalata egy olyan korban, amely annak értékeit hivatalosan vitatta. A szemináriumból rendszeres graduális és posztgraduális képzés lett, jól felkészült tudományos utánpótlás a nagykönyvtárak kézirat- és régi nyomtatványtárai számára, valamint egy új forrásterület szisztematikus feltárásának programja. A Fragmenta codicum Kutatócsoport létrehozására 1974-ben került sor a tanítványok bevonásával, én 1975-ben lettem itt tudományos segédmunkatárs.

Latin kódexek könyvkötőanyagként felhasznált töredékeivel foglalkoztunk: tartalmi és kormeghatározásukkal, pontos elhelyezésükkel az európai irodalomban és lehetőség szerint a hazai művelődéstörténetben. Milyen különleges esélyt jelentett ez a kutatóhely mindnyájunk számára! A fennállásának 40. évfordulójához közeledő kutatócsoportot Mezey László halála után mintegy húsz éven át Vizkelety András irányította, jelenleg pedig én vezetem. Ő, s az egykori tanítványok közül többen mindmáig együtt dolgozunk.

2. A humán tudományok esetében erre nehéz válaszolni. A kódextöredékek feltárása, katalogizálása sok száz új forrással gazdagította a forrásszegény hazai középkort szinte minden műfajban. Ez nagy, közös munka, melynek érdemében sokan osztozunk. A töredékek kormeghatározásának egyik legfontosabb eszköze maga az írás, ennek hazai történetével önállóan is foglalkozom, ahogy nyelvemlékekkel, irodalomtörténettel, hagiográfiával, könyvtörténettel is. A leíró katalógusok és szövegkiadások kevéssé látványosak, de maradandóak, tartalmaznak mindent, amit egy adott forrásról tudni lehet, és biztos alapot teremtenek a további kutatás számára. A hazai középkori szentkultusz és prédikációs gyakorlat közös dokumentuma az a huszonkét Szent László-beszéd, melyet müncheni, bécsi, heiligenkreuzi, vatikáni és gyulafehérvári kéziratokból összegyűjtve kétnyelvű kiadásban tettem közzé. A középkori prédikációirodalomról írt monográfiám a legtermékenyebb középkori műfajjal foglalkozik, amely fontos szerepet játszott az anyanyelv irodalmivá válásában és a korai nyelvemlékek rögzítésében. A legnagyobb szakmai és közönségsikert a Széchényi Könyvtárban 2009-ben rendezett nyelvemlék-kiállítás hozta, melynek kurátora voltam, de ami szintén sok lelkes, kiváló ember összefogásából született.

3. A kézírás az alapvető szövegrögzítő funkcióján túl egyszerre rendkívül érzékeny pszichés és társadalmi megnyilvánulás is. Az újkorban az írás személyes, pszichés jellemzői lettek érdekesek, ezzel a grafológia foglalkozik. A paleográfust azonban az egyedinél sokkal jobban érdekli az írás általános viselkedése, folyamatos változása a történelem folyamán. A nagy változékonyság következtében harminc-ötven év pontossággal megállapítható egy kéziratról a keletkezési ideje és gyakran a helye is. De magáról a társadalomról is sokat elárul az írás, arról, hogy mennyire játszott fontos szerepet egy adott kor mindennapjaiban. 1953-ban jött létre a Comité International de Paléographie Latine választott tagokkal, ahol jelenleg én képviselem Magyarországot, az idei kongresszus Szent Gallenben volt, és a scriptoriumokról, az íróműhelyekről volt szó. A bizottság patinás folyóiratának is ez a címe. De van egy ebből kinőtt sokkal elevenebb társaság is, az APICES, szabad csatlakozással és internetes kapcsolattartással, amely minden fontos eseményről, publikációról, digitálisan hozzáférhető forrásról folyamatosan tájékoztat, ahol bármely kérdés felvethető, és aki tud, rögtön válaszol is.

4. Én akkor jutottam el az engem érdeklő tudományterületre, amikor erre kicsi volt az esély, a közeli és távoli kollégáim zöméhez barátság fűz, tényleg csak saját magammal lehetek elégedetlen, nem cserélnék mással. Kívánni persze tudnék mit. Nagyon fontos lenne, hogy a humán kultúra, amely sokat veszített presztízséből az elmúlt évtizedekben, képes legyen méltó helyet találni magának a gyorsan változó világban. Ezért mindnyájan felelősek vagyunk.