Köszönöm az értékes gondolatokat a hozzászólásokban. Több hozzászóló (Csépe, Hadas, Hargittai, Pléh, Lamm*) sokkal tapasztaltabbak a nők tudományos előmenetelének magyarországi megítélésében, mint én vagyok. Örülök, hogy annak ellenére, hogy nem vagyok szakmabeli szociológus vagy pszichológus, írásomban a hozzászólók nem mutattak ki tévedést. Lovász László elnök úrral is megbeszéltem javaslataimat még szeptemberben. Személyes beszélgetésekből tudom, hogy mások is olvasták írásomat, és van véleményük, de vagy nem mernek kiállni vele, vagy nem tartják elég fontosnak a problémát ahhoz, hogy időt töltsenek gondolataik leírásával. Megvallom, több hozzászólót én beszéltem rá, hogy ossza meg a véleményét velünk, akár egyetért javaslataimmal, akár nem. Ha a nők alacsony képviselete az MTA tagságában probléma, s mégis sokan úgy gondolják akadémikustársaim között, hogy nem az, akkor csak úgy tudunk megoldást találni, ha minél többen megosztjuk nézeteinket. Kerülnünk kell a hamis kérdésfeltevést, hogy kell-e pozitív diszkrimináció (Buzsáki, Falus, Kamarás, Lamm). Diszkriminációmentesség kell. A valódi kérdés az, hogy milyen lépéseket tart szükségesnek az Akadémia tagsága ahhoz, hogy a gyakorlatban csökkentsük a nők hátrányát akadémikusi jelölésükben és megválasztásukban (Csépe, Falus, Hargittai, Nagy, Pléh, Soltész). Különösen fontos lenne meghallgatni az Akadémia tiszteleti és külső tagjainak véleményét, hiszen ők talán kevésbé elfogultak a következő forduló levelező tagjainak megválasztásában, s más akadémiák tapasztalataival segíthetik Akadémiánkat.

Válaszomat ténymegállapítással kezdem (1. ábra). Több hozzászóló felhívta a figyelmet az esetleges változás lassúságára (Kamarás, Lamm). Ez eddig így is volt; az elmúlt 25 évi átlagosan 0,17%-os női akadémikusi arány növekedést nem tekinhetjük gyorsnak. Javaslom, hogy ezen változtassunk. Jóslatom, hogy a jelenleg 365-ben maximált levelező és rendes tag plafon, a növekvő életkor és a megválasztható tudományos kutatók számának növekedése együttesen olyan szűk keretet for eredményezni, mely a nők arányának további csökkenésére vezet majd a mostani választási rendszerben. A jelen mechanizmusok szerint, ha tudjuk tartani a nők megválasztásának elmúlt 25 éves ütemét, amire semmi bizonyíték nincs, a nők aránya akkor is csak 2150-re érné el a 30%-ot az MTA-n. De még a 30% sem tükrözné a nők arányát a tudományos haladáshoz való hozzájárulásban. A 2150-es évet egyikünk sem fogja megérni, de remélem, tudunk annyit tenni, hogy a legfiatalabb akadémikustársaink megtapasztaljanak egy olyan, statisztikailag szignifkáns növekedést a nők arányában, amit mi indítottunk el. Mit javasolnak a hozzászólók, hogy ez bekövetkezzék?

Nem ismétlem meg a közgyűlési felszólalásomban elhangzott érveimet vagy a hozzászólók javaslatait. Ez utóbbiak gondolataival gazdagodva, három hipotézist vizsgálok mai Akadémiánk helyzetének magyarázatára:

A női agy biológiai adottságai miatt átlagosan nem versenyképes a férfiak között a magas tudományos teljesítménynek azon a szintjén, mely az MTA-tagsághoz szükséges. Ezt senki nem írta le vagy vállalja fel nyilvánosan, de hallottam ilyen véleményt. Egyik akadémikustársunk szerint a két X kromoszóma az átlagos szellemi teljesítmény kialakulására fejleszti az agyat, míg az egy X sokkal inkább a két véglet, a kiemelkedő vagy a gyenge felé viszi a férfiak agyát. Erre sem irodalmi bizonyítékot nem találtam, sem megerősítést szakértő genetikusoktól. De még ha lenne is bizonyíték, azt politikailag kényes volta miatt kevesen hangoztatnák. A különbség nem lehet szellemi alkat, vagy a mai versenygyakorlatban szükséges kiállás hiánya a férfiakkal összehasonlítva, vagy az önképviseletben levő hátrány stb. Ez ellen a hipotézis ellen szól, hogy a haladónak gondolt Akadémiákon ma évi 30% a megválasztott női akadémikusok aránya.

Nincs elég jelölhető kiemelkedő női tudós (Buzsáki, Kamarás, Lamm), mert olyan a rendszerünk, melyben elfogynak a nők, mire elismerésre alkalmas teljesítményt tudnának felmutatni. Erre sokan hivatkoznak, és sokszor megtárgyalták már és még sokáig fogják tárgyalni, pl. az Akadémia által a közelmúltban létrehozott  bizottságban. Itt felhozzák a gyermekszüléssel és -neveléssel kapcsolatos pszichikai, szellemi és időbeli befektetést, a karrier során tapasztalt versengést, mely a férfiaknak kedvez stb. A nők diszkriminációjának csökkentésére itt sokat lehetne tenni, és sokan tesznek is (Csépe, Hadas, Pléh). A

helyzet hosszú távon javulni fog, de erre nem várhatunk (1. ábra), mert a kiemelkedő női tudósok hiányát hangoztató véleménnyel szemben tény, hogy volt, van és lesz is nemzetközileg elismert és tudományágában vezető női jelölt, csak nekünk, vagyis a 93,4% férfi és 6,6% női akadémikusnak, meg kellene adni nekik az esélyt.

Választási rendszerünk, melyben a kiválóság mellett nagy szerepet játszik a lobbizás és a kölcsönös érdekeken alapuló csoport-támogatottság (titkos szavazás; Hadas, Pléh), pszichológiai okok miatt visszatartó lehet a nők számára, és ilyen rendszerben nem vállalják MTA-levelezőtag jelölésüket. Mivel az akadémikusok 93,4%-a férfi és így elsősorban ők jelölhetnek új női akadémikust; egy női jelölt nemcsak szakmailag hanem mint nő is kiszolgáltatottnak érezheti magát a jelölését támogató férfiaknak, amit kimondva vagy kimondatlanul, nem vállal. Ezt nekem többen elmondták, de nem kívánták leírni, pláne, hogy e véleményük miatt nem akadémikusokként attól is tarthatnak, hogy szakmailag lebecsülik őket mind a nők, mind a férfiak.

A nők diszkriminációja az akadémikus-választásban Magyarországon tükrözi általános diszkriminációjukat közéletünkben, hasonlóan más országokhoz (National Geographic, január 2017). Ebben a cikkben a nemek közötti esélyegyenlőséget és annak 10 év alatt bekövetkező változását vizsgálták 109 országban ami azt mutatja, hogy a legtöbb országban, pl. Izland, Moldova, Namíbia, Kenya, Izrael stb., szemben a 78. helyen lévő Magyarországgal, jelentős javulás történt, és csak kevés ország (pl. Szlovákia, Horvátország) esett vissza. A nők esélyegyenlőségének hiánya kultúráktól független, biológiai okokat sejtet, melyek tudományosan vizsgálhatók. Az állatvilágban szélesen kutatott jelenség, hogy a hímek hogyan próbálják biztosítani a nőstények feletti dominanciájukat génjeik kizárólagos terjesztésére más hímekkel vetélkedve, melynek gyakori változata a nőstények elszigetelése. Az emberi társadalmakban ritualizált mechanizmusok alakultak ki, amelyek a nők elszigetelését biztosítják (nem utolsósorban a többi férfitól) az utódok létrehozására és nevelésére, s ennek előnyei a férfiak génjeinek továbbéléséhez biológiai szempontból nyilvánvalóak. Ebben az értelemben a közéletben való diszkrimináció csak enyhe megjelenése a ritualizált férfidominancia biztosításának, melynek keményebb változatai a lányok iskoláztatásának korlátozása, nők lefátyolozása vagy hárembe zárása.

Végezetül, a hozzászólókkal együtt (Csépe, Hadas, Nagy, Pléh) ismételten javaslom férfi akadémikustársaimnak, hogy mutassunk példát társadalmunknak, ha másért nem, önérdekből, mert a nők felső szinten való elismerése, pl. akadémiai levelező taggá választásuk, javítaná az ország tudományos teljesítményét teljes szellemi kapacitásunk kihasználásával. Volt elég időnk vizsgálódni és elmélkedni, s ezt folytassuk is (Buzsáki, Csépe, Lamm). Negyven évvel ezelőtt Szentágothai János elnöksége alatt az 51/1975. számú elnökségi határozat bizottságot hozott létre Szabolcsi Gertrud akadémikus vezetésével. A határozat kimondta: „A bizottság vizsgálja meg, hogy: 2.1 milyen módon mozdítható elő a nők fokozott bevonása a tudományos életbe, továbbá, 2.2 milyen intézkedések tehetők a nők tudományos fejlődését hátráltató objektív körülmények hatásának csökkentésére; 3. A bizottság tegyen javaslatot, hogy az elnökség … az állásfoglalásáról az 1976. évi közgyűlésen beszámolhasson.” Az eredmény hiányát az 1. ábra mutatja.

Most gyakorlati lépésekre van szükség (Csépe, Nagy). Májusban változtatunk az Akadémia Alapszabályán. Mindnyájan tegyük fel magunknak a kérdést, hogyan fogja az új Alapszabály csökkenteni a nők hátrányos helyzetét? Mikor fogja tükrözni az Akadémia tagsága a nők tényleges hozzájárulását Magyarország tudományos teljesítményéhez? Az adatsor folytatódik (1. ábra) a mi részvételünkkel a 2019-es választáson az új Alapszabály alapján – emlékezzünk felelősségünkre.
 

Hálásan köszönöm Hay Dianának az ábra adatainak önkéntes munkával való összeállítását, Dr. Katona Lindának a gráf elkészítését és Dr. Cs. Pavisa Annának az adminisztrációs segítséget.
 

LÁBJEGYZET

* Itt és a továbbiakban a Magyar Tudományban 2016-17-ben megjelent hozzászólások szerzőinek vezetéknevei. <