A humor nagyítón keresztül

A humor tudományos tanulmányozása és kutatása, bár valószínűtlennek és sokak szerint hihetetlennek tűnik, nem ismer tréfát. A Humor nagyítón keresztül című könyv szerzői és szerkesztői már évek óta foglalkoznak humorkutatással és az ismert, illetve kevésbé ismert területeken szerzett eredményeiket – különböző témák keretein belül – mutatják be az olvasóknak. A kötet Boda-Ujlaky Judit, Barta Zsuzsanna, T. Litovkina Anna és Barta Péter szerkesztésében, a Tinta Könyvkiadó, a Selye János Egyetem és az ELTE Bölcsésztudományi Karának együttműködése eredményeként 2016-ban jelent meg, a Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához sorozat 188. részeként.

A négy tematikus egységbe foglalt, 18 írást tartalmazó, több mint 200 oldalas kötet, a IV. Magyar Interdiszciplináris Humorkonferencián elhangzott előadások egy részét mutatja be, melyet 2014 novemberében rendezett meg a szlovákiai Selye János Egyetem Tanárképző Karának Modern Filológia Tanszéke. A húsz szerző közül öt szlovákiai egyetemen tevékenykedik, ebből négy a Selye János Egyetem Modern Filológia Tanszékének oktatója, egyikük pedig a rózsahegyi (Ružomberok) Katolikus Egyetem adjunktusa. A további szerzők magyarországi felsőoktatási intézményekben töltenek be különböző pozíciókat.

A kötet, mint a humorkonferenciák is, a humor elméleti kérdéseivel foglalkozik különböző megvilágításban, amit már a könyv fejezetcímei is kiválóan tükröznek. Foglalkozik a humor nyelvészeti megközelítésével, elemzi a humor különbségeit a különböző társadalmakban és társadalmi csoportokban, rávilágít a humor szerepére a társas és pszeudotársas viszonyokban, továbbá jellemzi a humor irodalmi és filozófiai aspektusait is.

A kötet írásai szerkezetileg követik a tudományos munkák megszokott formáját. Egy rövid bevezetést követően, melyből megtudhatjuk az adott írás motivációit, illetve célkitűzéseit, a szerzők világos, szemléletes leírást adnak a kutatási eredményeikről, majd azt egy összefoglalóval, illetve az irodalmi források felsorakoztatásával zárják. A leírásokat az ábrák, illusztrációk és példák sokasága még élvezetesebbé, érdekesebbé teszi, és segíti az egyes fejezetekben felbukkanó fogalmak, problémák megértését és könnyítik az ismeretszerzést. A kötet írásai közül szeretnék párat, a teljesség igénye nélkül bemutatni, hogy az olvasók is betekintést nyerjenek a humorkutatás változatos, szerteágazó világába, és megismerjenek párat a rendelkezésre álló kutatási eredményekből.

Az első tematikus egység, melynek írásai nyelvészeti szempontból vizsgálják a humor tárgykörét, öt különböző témájú és terjedelmű tanulmányt foglal magába. Drahota-Szabó Erzsébet A humor fordíthatósága, fordíthatatlansága című írásában arra próbál rámutatni, hogy bizonyos szöveget miért nem lehet vagy miért nem érdemes lefordítani. Három különböző akadályt különböztet meg: nyelvi, kulturális és ezek kombinációját, melyek megértését a felsorakoztatott példák mindegyike elősegíti. Tamás Ildikó írása a halandzsával mint a nyelvi humor eszközével foglalkozik. Egy rövid történeti bevezető után, melyből megtudhatjuk, hogy a halandzsa szó Karinthy Frigyes alkotása, és a nonszensz, illetve badar szavak szinonimája, az írónő rámutat arra, hogy a folklóron és az irodalmon kívül, a hétköznapi kommunikációban is találunk halandzsa elemeket. A halandzsa értelmetlensége, mely természetes vagy elfogadott, komikus hatást kelt a hallgatóban. Géró Györgyi írásában összeveti a népi humoros történetek, illetve a magyar viccek témaköreit, és rávilágít a köztük lévő hasonlóságra. Ezt követően Schirm Anita a stand-up comedy-ben gyakorta szerepet kapó alakzatok szerepét vizsgálja, melybe beletartoznak a metaforák, a metonímiák, az irónia, a hiperbola, a litotész, az oximoron és a tautológia is. Az első rész utolsó munkája T. Litovkina Anna és Barta Péter közös írása, mely a „Tom Swiftyk” szerepét kutatja a 21. század elején, és a magyar nyelven kívül angol, orosz, francia, holland példákkal

mutatják be azok előfordulásait és használatát. A Tom Swiftyk a wellerizmusok folytatásai és továbbfejlesztései. A wellerizmus valójában egy rövid epikus folklórműfaj, melynek tipikus magyar példái között a szerzők megemlítik a „Majd meglátjuk – a vak is azt mondta”, illetve az „Ez a hét is jól kezdődik, mondta a cigány, amikor akasztani vitték” példákat. A szerzők rámutatnak arra a tényre, hogy a Tom Swiftykben szinte minden téma fellelhető: a nők és férfiaktól kezdve a pénz, a szerelem, a házasság, a válás, a foglalkozások, a tudomány, a kaland mind témáját képezheti ezen epikus proverbiumoknak.

A kötetet második részében a szerzők különböző történelmi események és társadalmak kapcsán mutatják be a humor kulcsfontosságú szerepét. Tamás Ágnes írása elemzi az első világháború utáni Párizs környéki békék élclap karikatúráit; Séra László és Boda-Ujlaky Judit pedig kiemeli a humor történelem során lezajlott társadalmi tiltakozásokban betöltött fontos szerepét. Hidas Judit japán egypercesekkel szeretne rávilágítani arra, hogy egy nyelvet nem elég ismerni és beszélni, mert a nyelv tudása mellett elengedhetetlen a szociokulturális, kommunikációs és pragmatikai szabályok ismerete is. Ezekkel a groteszk rövid történetekkel próbálja közelebb hozni az olvasóhoz a japán mindennapokat, életformát, gondolkodást, kommunikációt és kapcsolatokat.

A kötet harmadik része két kvantitatív kutatást mutat be. Ďurka Róbert kérdőíves felméréssel próbálta 221 egyetemi hallgatónál vizsgálni a humorstílus és a D-típusú személyiség kapcsolatát. Maga a kérdőív négy humorstílus azonosítására alkalmas, melyből kettőt a pozitív (kapcsolati humor, énvédő humor) és kettőt a negatív (agresszív humor és énleértékelő humor) típusba sorolnak. Boda-Ujlaky Judit és Séra László a gelatofóbia, tehát a nevetségessé válástól való félelem és a megaláztatás közti kapcsolatot kutatta kérdőíves vizsgálatok során. Az eredményeket mindkét írás statisztikai számításokkal illusztrálja, majd megvitatják, illetve következtetéseket vonnak le ezekből. A fejezetben a stand-up comedyk humorát, az udvariatlanságot középpontba állítva, és a beszédaktusvicceket is nagyító alá helyezik az írók.

A kötet utolsó tematikus egysége irodalmi és filozófiai témákat sorakoztat fel. Puskás Andrea a híres rendező, forgatókönyvíró és nem utolsósorban novellaíró Woody Allen humorával foglalkozik. Írásában a posztmodern humor jellegzetes eszközeit kutatja, Woody Allen Mellékhatások című kötetében. A kötet novelláiban a komoly és gyermekes viselkedés – nyelvet öltenek egymásra a szereplők egy irodaházban – keveredik, ami abszurd, szinte bizarr szituációkat teremt. Alkalmazza továbbá a stand-up comedy elemeit, mivel a történetek narrátorai gyakran humoristákra emlékeztetnek. Riszovanij Mihály Ralf König, korunk egyik híres német karikaturistája és képregényírója két bibliai tárgyú képregényének humoros elemeit tárgyalja, melyben Ádám Éva helyett egy zsiráffal vigasztalódik, Lucifer egy rózsaszín kígyó kis sátánszerű szarvakkal, Noé pedig egy részeges, középkorú, elégedetlen alak, aki el akarja pusztítani a világot. A könyv végén az olvasó fellelheti az IV. Interdiszciplináris Humorkonferencia részletes programját és az esemény keretein belül elhangzott előadások absztraktjait.

Mindent egybevetve a könyv amellett, hogy ismeretekben gazdag, szórakoztató olvasmány is; izgalmas, élvezetes, de mégis tudományos stílusban megírt írások tárháza. A kötetben felsorakoztatott témák változatossága lehetőséget kínál arra, hogy ki-ki a saját érdeklődésének megfelelően mélyedjen el egy-egy témában. Ezt a kötetet nemcsak nyelvészeknek, kutatóknak ajánlom, hanem bárkinek, akik egy kicsit szeretnének elmerülni a humor komplex világában. (Boda-Ujlaky Judit – Barta Zsuzsanna – T. Litovkina Anna – Barta Péter (szerk.): A humor nagyítón keresztül. Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2016)

Mikusová Melinda
PhD-hallgató, ELTE