Az én molekulám…

A szerző, Sándor Judit, aki nemzetközileg elismert, jogvégzett egyetemi tanár, könyve bevezetőjében említi, hogy több évtizede multidiszciplináris megközelítésben foglalkozik a biotechnológia jogi kérdéseivel, amely érthetően széles körűen épít bioetikai aspektusokra. Ugyan még nem az említett kifejezéseket használták, az emberiséget a kezdetektől fogva foglalkoztatja az emberi jogok és a bioetika, mint például az élet és halál kérdései. Gondoljunk csak az ősi rítusokra, a sámánhitekre és a vallások kialakulására. A nagy történelmi vallások mindegyike kivétel nélkül foglalkozik a test és lélek kapcsolatával vagy az élet utáni lét kérdéseivel. Mindezek az emberi jogok alapvető kérdéseivel együtt párhuzamosan alakították világnézetünket.

Egyre mélyülő természettudományos ismereteink, az új összefüggések felismerése, az orvostudomány középkori vitái az egyházi dogmákkal egyre nagyobb teret adtak az emberi jogok és az etika kérdéseinek összevetésére. A XX. század közepétől a biológia vette át a vezető szerepet az előző századokban rohamosan fejlődő fizika, majd kémia után. A biológiai felismeréseken alapuló technológiák alapvetően új helyzetet teremtettek, amely jelentős mértékben formálja az emberi jogok és az etika egyes kérdéseit. Figyelemre méltó annak megfogalmazása, hogy amíg a jog paragrafusai évezredek óta kőbe voltak vésve, mint Mózes parancsolatai, addig ez a biológia terén csak a múlt század közepén történt meg, a DNS-szerkezet megismerésével vált lehetővé az ún. biológiai ábécé olvasása. Napjainkban már szinte minden fontos élő szervezet genetikai állományát tudjuk olvasni.

A szerző tanulmánykötetében rámutat arra, hogy míg korábban a jogalkotás utolérő volt, addigra ma már párhuzamosan alakul a felfedező kutatásokkal, azok eredményeinek alkalmazását a jog jelentős mértékben – szinte menet közben – szabályozza, mely cselekmény Janus-arcával ellentmondásokat

próbál feloldani, esetleg korlátozni. Ennek jó példája a humán embriókkal végzett kísérletekkel vagy a humán genommal kapcsolatos etikai kérdések, amelyek megvitatása egyben a könyv igen értékes fejezetei. A humán szaporodásbiológiához kapcsolódó jogi-etikai problámák alkotják napjaink egyik legnagyobb társadalmi vitáinak terepét.

A szerző olyan etikai kérdéseket boncolgat nagy hozzáértéssel és empátiával, mint például, hogy milyen mértékben lehet egy humán embrióban genetikai beavatkozást végezni, egyáltalán lehet-e, és ha igen, a beavatkozás milyen jogi kérdéseket vet fel. Ezáltal az az igen fontos dilemma is felszínre kerül, vajon szabad-e egy olyan technológia alkalmazását, mint amellyel a GM-növényeket állítják elő, a mezőgazdaságban megtiltani, mely technológia segítségével éhezőket menthetünk meg a biztos éhhaláltól vagy súlyos hiánybetegségek okozta szenvedésektől.

Sándor Judit, aki számos nemzetközi fórumon dolgozott jogtudósként, bioetikai tudásanyaggal felvértezve, bepillantást ad a nemzetközi szervezetek által évek sora alatt egyeztetett tárgyalások menetébe, ahol sok esetben a hegyek egeret szültek, amint az UNESCO Egyetemes Nyilatkozata esetében is történt, köszönhetően az egyes nemzetek kulturális sokféleségének.

A könyv helyzetképet ad az emberi jogok és a bioetika kérdésköréről a biológiai és orvosi tudományok exponenciális növekedésű ismeretanyagának tengerében, mondhatnánk, hogy pillanatkép egy folyamatban, melynek továbbgondo-lása példátlanul sok feladatot ad napjaink jogtudósainak, bioetikusainak és technokratáinak. A kötet egyes fejezetei kiváló tárházai a téma iránt érdeklődőknek, naprakész információkkal és problémafelvetésekkel, mely utóbbiakra a jövőben választ kell adni. (Sándor Judit: Az én molekulám, Bioetika és emberi jogok a XXI. század elején. Budapest: L’Harmattan Kiadó, 2016)

Balázs Ervin
biológus, az MTA levelező tagja