Az MTA főtitkára, Erdei Ferenc 1960. január 13-án a következő feljegyzést küldte az Akadémia elnökének, Rusznyák Istvánnak: „Értesítést kaptunk, hogy Liszenko akadémikus január 18.-án országunkba érkezik. Ez különleges esemény, mert még nem volt a Szovjetunión kívül… a vendéglátó Magyari és Somos elvtársakkal egyetértve alakítottuk ki azt a tervet, hogy Liszenko akadémikus egy napját az Akadémia vendégeként töltse…”¹ A látogatás nagy-nagy esemény volt, felforgatta a hazai tudományos világot. Trofim Gyenyiszovics Liszenko (1898–1976) 1960. január 18-án érkezett Budapestre. A repülőtéren volt tanítványa Magyari András földművelésügyi miniszterhelyettes és Manninger Rezső akadémikus fogadta. Liszenkóval kis szovjet mezőgazdasági küldöttség is érkezett, köztük Nyikolaj Ivanovics Nuzsgyin (1904–1972), Liszenko közeli munkatársa. A küldöttség részt vett egy kétnapos országos kukoricatermesztési tanácskozáson, és meglátogatott számos egyetemet és mezőgazdasági intézményt. Liszenko több elődást és konzultációt tartott.² Magyarországi látogatásának legfontosabb és legtanulságosabb eseménye a Magyar Tudományos Akadémián, január 23-án A micsurini biológia időszerű kérdései címmel tartott előadása volt. Az Akadémia díszterme és összes szomszédos termei zsúfolásig tele voltak, mindenki látni és hallani szerette volna a világhíres (vagy -hírhedt), sokszorosan kitüntetett szovjet agronómust, a Szovjet Tudományos Akadémia tagját és Genetikai Intézetének igazgatóját, a Lenin Mezőgazdasági Akadémia elnökét. E sorok írója is jelen volt. A Népszabadság 1960. január 26-i számában megjelent hír megemlítette, hogy a párt és a kormány vezetői is jelen voltak az előadáson, és rész vettek az előadást követő fogadáson. Rusznyák István, az MTA elnöke elnökölt az előadáson és ő volt a fogadás házigazdája is. A lap január 30-i számában kivonatokat közölt az előadásból. Rövid ismertetést közöltt az Akadémiai Értesítő is (anon, 1960).

Liszenko a Magyar Tudományos Akadémián

(fotó: Fehérvári Ferenc, MTI)

Ki is volt Liszenko, és minek volt köszönhető ez a hatalmas érdeklődés? A látogatás idején hazánkban Liszenko neve ismert volt nemcsak a biológusok körében, hanem a nagyközönség elött is. Tanításai szerepeltek az iskolai és egyetemi tankönyvekben. Anélkül, hogy részletekbe tudnánk menni, csak röviden jelezzük: Liszenko és munkatársai voluntarista tanításukban, az alkotó szovjet darwinizmusban, tagadták a modern biológia, elsősorban a modern örökléstan eredményeit, bizonyítottnak vették a szerzett tulajdonságok öröklődését, és tagadták a gének szerepét az öröklődésben (lásd például Turbin, 1952). Előfutáruknak a növénynemesítő Ivan Vladimirovics Micsurint (1855–1935) választották, igy tanításukat micsurini biológiának is nevezték. Az alkotó szovjet darwinizmus élvezte a bolsevik párt és Sztálin támogatását, és a Lenin Agrártudományi Akadémia 1948. augusztusi ülésén pártdoktrínává vált (Liszenko, 1959). Ezzel a szovjet biológia teljesen elszakadt a modern biológiától és agrártudománytól, azt reakciósnak, imperialistának minősítve.³ Magyarországon is nagy hatása volt az új irányzatnak, de ennek történetével itt nem foglalkozhatunk.

Liszenko látogatása azonban már arra az időszakra esik, amikor tanításait egyre hangosabban támadták nemcsak a nyugati világban, hanem a Szovjetunióban és érdekszférájában is. Érthető tehát, hogy követői a legilletékesebbtől várták hitük megerősítését, bírálói pedig szerették volna látni és hallani a bírált személyt. Nagy a kísértés, hogy részletesen bemutassuk az elhangzott előadás szövegét, amely orosz eredetiben és az elhangzott magyar változatban is megmaradt. E cikk terjedelme erre nem ad módot, így csak rövid részleteket közlünk, melyek betekintést engednek Liszenko gondolatmenetébe.

Őszintén hangzanak az előadás bevezető szavai. Valószínűleg ez lehetett az első olyan alkalom, amikor Liszenko olyan hallgatósággal szembesült, amelyik nem csak fegyelmezetten követte a hivatalos doktrínát, hanem kritikus szellemben várta a válaszokat. Érdemes idézni szavait: „Magyarországon már nem egy ízben mondottam, hogy egész életemben igyekeztem tanulni, és úgy érzem, nagyon keveset tudok… Mindenestre abban biztos vagyok, hogy az itt ülők közül sokan tudnak sok olyant, amit én nem tudok. Megígérem Önöknek, hogy minden erőmet megfeszítem annak érdekében, hogy válaszoljak a Tudományos Akadémia részéről feltett nagyszámú kérdésre… a szó szoros értelmében egész éjjel készültem erre a felszólalásra, és egy kicsit most is remegek, most is félek.” (Magyar gépelt változat, 1–2. old.)

Az előre beküldött, több mint kétszáz kérdés az alkotó szovjet darvinizmus majdnem minden fontosabb állítására kitért. Az egyik központi kérdés várhatóan a micsurini genetikára és az öröklődés anyagi alapjaira irányult. „Összeegyeztethető-e a korpuszkuláris genetikai felfogás a micsurini genetikával, az úgynevezett nyugati genetika a keletivel?” (Magyar gépelt változat, 22–41. old.)

„Mindenekelőtt a legutóbbira válaszolok. Mindnyájunk számára világos, hogy a természettudományban semmiféle nyugati vagy keleti tudomány nem lehet. Keleten is és Nyugaton is egyetlen szobában két különböző ember a tényeket különféleképpen értelmezheti. Vagyis nem Keletről vagy Nyugatról van szó, hanem a jelenségek értelmezéséről, felfogásáról és a hozzájuk fűzött magyarázatról. A jelenség felfogása pedig sokoldalú lehet. Lehet olyan, amikor lehetőleg minden körülményt és minden realitást figyelembe veszünk. A jelenségnek ezt a felfogását dialektikusnak nevezzük. Lehet egyazon jelenségnek a felfogása más is. Például úgy nézni a csirkére vagy a növényre, mint megkövesedett valamire, ami nem változik, nem módosul. Ez egyoldalú felfogás, metafizikus felfogás.

A régi, klasszikus biológia az örökletesség alatt anyagot értett, véleményem szerint azonban az anyag elválasztva az élőtől, pontosabban

megfogalmazva még csak nem is elválasztva, nem az élő testben letéteményezve, lehelyezve – nem materialista értelmezése a világnak. Miért? Az élő világ, a szervezetek önmaguk fejlődnek, senki sem irányítja őket. A szervezetben vannak reguláló szervek, rendelkező szervek, nincsenek a fejlődést irányító szervek. Éppen ezért semmiféle örökletes anyag nem lehet, és bármennyit keresik is, nem tudják megtalálni: örökletesség pedig van.” És tovább: „…a DNS mint az öröklődés anyagi alapja. A materializmus mint tudomány azt állítja, hogy a világon minden keletkezik és elpusztul, újrakeletkezik. Miért pont a sejtek, a kromoszómák és génjeik ne lennének alárendelve ennek az általános törvénynek? Hiszen a biokémikusok mind több és több ténnyel támasztják alá, hogy a dezoxiribonukleinsav ugyancsak képződik. Vannak a sejtfejlődésnek olyan stádiumai, amikor nincs dezoxiribonukleinsav…

Ezzel egyszersmint válaszoltam arra a második kérdésre, amely azzal volt kapcsolatos, hogy a szervezetben vannak olyan anyagok, amelyek képesek képződni, és olyanok, amelyek nem képesek másból képződni. Éppen ezért a dezoxiribonukleinsavat az örökletesség anyagának nevezi, mondván, hogy ez a dezoxiribonukleinsav mint az örökletesség hordozója irányítja a test, a szóma öröklődési tevékenységét. Mi viszont tudjuk azt, hogy az élő szervezet, az élő test önmagából kiindulva mozog és nincs benne semmi irányító. Ilyen irányítókat nem tudok elismerni.” (Magyar gépelt változat, 22. old.)

„Felmerült egy akkorra már a Szovjetunióban is teljesen visszautasított sejttani irányzatnak a kérdése is, „Lepesinszkaja új, szovjet sejttana. Lepesinszkaja professzor megállapította, hogy sejtek létrejöhetnek nem-sejtből is. A szervezetek fejlődése során sejtek keletkezhetnek nem-sejtes-szerkezetű szerves anyagból is. Ezzel az elvi kérdéssel, amit Lepesinszkaja elmondott, egyetértettem és egyetértek most is. Egyetértésemnek oka nem tisztán metodológiai megfontolásokban keresendő, hanem a tényszerű adatanyagban. Azonkívül tisztán biológiai megfontolások szintén ennek elfogadásához vezettek engem. Én magam is megfigyeltem egyes eseteket, amikor sejtek nem sejtes szerkezetekből [struktúrákból – M. M.] keletkezhettek. Például egy kajszi-ágra szilvát oltottak (kb. húsz éve). A fa összes többi ágai kajszi-ágak és hirtelen, három-négy évvel ezelőtt… az egyik kajszi ágon kis szilva-hajtás jelent meg a forradásos callusnál. Milyen módon jött létre, hogyan keletkezett a kajszi-ágon a szilvahajtás? Én ezt csak egyféleképpen tudom megérteni, mégpedig úgy, hogy a kajszira oltott szilvaágból plasztikus tápanyagok jutottak a kajszi ágba. A plasztikus anyagokból létrejöttek a szilva-sejt képződmények és ezek hozták létre, fejlődtek ki tovább szilvára jellemző hajtásban.” (Magyar gépelt változat, 11–12. old)

Ezek a rövid kivonatok ékesszólóan mutatják, hogy Liszenko semmit sem vett tudomásul a biológia múltjából és rohamos fejlődéséből, csak saját meggyőződését tudta ismételgetni. A többi beérkezett kérdésre adott válaszai sem különböztek érdemben a fentebb bemutatottaktól. Az előadás egy szünet közbeiktatásával az egész délutánt betöltötte. Rusznyák akadémikus szívélyesen megköszönte az előadást és megkérte Liszenkót, hogy többször látogasson el hozzánk. A hallgatóság pedig döbbenten távozott. Egy kompetens genetikus így emlékszik az eseményre: „A várt hatás […] visszájára fordult. A hallgatóság kínosan feszengve hallgatta az ismert frazeológiát, s amikor az előadó a mintegy kétszáz beérkezett kérdésre azok bonyolult csoportosítása után sem tudott érdemben válaszolni, a kudarc egyértelmű lett. A sors iróniája, hogy Liszenko önmaga ábrándította ki a magyar értelmiséget, de még követőinek egy részét is véglegesen a liszenkoizmusból, s tana hamarosan a feledés homályába süllyedt.” (Igali, 2002, 48)

Liszenko tanait a nyugati világban sohasem fogadták el. A Szovjetunióban a tudományos örökléstan lassú rehabilitációja már az 1950-es évek közepén megindult, és az 1960-as években teljessé vált. Liszenko azonban haláláig ragaszkodott igazságához. Azt hihetnők, hogy ez a tévtan teljesen eltűnt a színpadról, hiszen minden tétele ellentétben áll a modern biológia eredményeivel. Mégis érdemes emlékünkben tartani, mert újra és újra hallani hangokat, hogy Liszenko alkotó szovjet darwinizmusa igazi tudomány volt; és Liszenkót mint nagy, példamutató tudóst kell rehabilitálni (például Mironyin, 2008).
 

Kulcsszavak: örökléstan, szovjet biológia, magyar biológia, áltudomány, Liszenko, Lepesinszkaja
 

IRODALOM

Anon (1960): T. D. Liszenko előadása Magyar Tudomány. 3, 169–171..

Frolov, I[van] T[yimofejevics] (1971): Genetika és dialektika. Gondolat, Budapest

Igali Sándor (2002): A liszenkoizmus Magyarországon. Valóság. 3, 40–59. • WEBCÍM >

Joravsky, David (1970): The Lysenko Affair. Harvard, Cambridge, MA  WEBCÍM >

Liszenko, T[rofim] D[eniszovics] (1949): A biológiai tudomány állásáról. (Ford. Hahn Géza) Szikra, Bp.

Mironyin, Szigizmund (2008): Gyelo genetikov [A genetikusok ügye]. Algoritm, Moszkva

Roll-Hansen, Nils (2005): The Lysenko Effect. The Politics of Science. Humanity Books, Amherst, NY

Soyfer, Valery N. (1994): Lysenko and the Tragedy of Soviet Science. Rutgers University Press, New Brunswick, NJ

Turbin, N[yikolaj] V[asziljevics] (1952): Az örökléstan és a nemesítés alapjai. (fordította Mészáros Lajos – Tétényi Péter) Mezőgazdasági, Budapest
 

LÁBJEGYZETEK

1 Erdei levele és Liszenko előadásának gépírásos magyar szövege a Magyar Tudományos Akadémia Levéltárában található (Elnökségi Iratok, 226/4 doboz). Az előadás orosz változata az Orosz Tudományos Akadémia Archívumában (Arkhiv Rosszijszkoj Akagyemii Nauk, Fond 1521, opis’1, gyelo 72, liszti 1–164.) található. Az Akadémián készült riportfényképek is az Akadémia Levéltárában kerültek megőrzésre. A magyar szöveg rövidebb, az eredeti orosz változat világnézeti bevezetőjét Liszenko kihagyta előadásából. Az idézeteket a magyar szövegből vettem, amely híven követi az orosz eredetit. A szöveg naivitása nem a fordítás hibája. A levéltári anyagért Háy Diánának (MTA Levéltára) és Vagyim Vagyimovics Volobujevnek (Orosz Tudományos Akadémia Szlavisztikai Intézete), hasznos megjegyzéseiért Palló Gábornak fejezem ki köszönetemet. <

2 A napisajtó rendszeresen beszámolt a látogatás eseményeiről. Hírek a Népszabadságban: Szovjet küldöttség érkezett a kukoricatermesztési tanácskozásra. jan. 19. 1. p.; Liszenko akadémikus látogatása a Gödöllői Agártudományi Egyetemen. jan. 21. 3. p.; Liszenko akadémikus felszólalása a kukoricatermesztők tanácskozásán. január 22, 7. p., Liszenko akadémikus előadása a micsurini biológiáról a Magyar Tudományos Akadémián. jan. 30. 6–7. p. <

3 Liszenkónak és tanainak nagy nemzetközi irodalma van (lásd pl.: Joravsky, 1970; Soyfer, 1994; Roll-Hansen, 2004). A kisszámú magyar nyelvű írás közül figyelemreméltó Igali Sándor kiváló összefoglalása (2002) és Ivan Tyimofejevics Frolov (1971) korai filozófiai elemzése. Tudománytörténészek szakadatlanul foglalkoznak a témával. New Yorkban 2009 decemberében konferenciát tartottak széles nemzetközi részvétellel. A konferencia szórólapját Liszenko budapesti akadémiai látogatásának fényképei illusztrálták. Itt William deJong-Lambert szervezésében [William.deJong-Lambert@bcc.cuny.edu] állandó munkacsoport alakult. <