Kronológia

1947-ben kezdődött Magyarországon a terepi uránkutatás magyar szakemberek irányításával.

1953 júliusában a Mecsek-hegység Jakab-hegy D-i előterében, Kővágószőlős község K-i határán T. Csuprova és L. Cs. Puhalszkij geofizikusok jelentős aktivitásokat észleltek a permi időszaki homokkő összletben: A „Mecseki lelőhely” földtani kutatásának története ez időponttól számítható.

1955 végére három ipari feltárásra alkalmas területet jelölnek ki – Dél-Szőlős, Bakonya és Tótvár – a későbbi I. II. és III. sz. bányaüzemek területét.

1955. július 1-i hatállyal a Minisztertanács 00-1/1955. sz. határozatával „Bauxitbánya Vállalat” elnevezéssel új állami vállalat alapítását rendelte az uránérc kitermelésére.

1957-től a már csak magyar szakemberekből álló vállalat új neve: Pécsi Uránércbánya Vállalat.

1958-ban indul az első ércszállítmány a Szovjetunióba (Észtországba).

1964-ben a Pécsi Uránércbánya Vállalat tevékenységének záró aktusaként az elkészült Vegyi Dúsítóműben előállították az első vegyi dúsítmányt. Ezzel egy időben a vállalat neve Mecseki Ércbányászati Vállalatra (továbbiakban MÉV) változik.

1971-ben a IV. üzemben, 1983-ban az V. üzemben is megindult a termelés.

1989-re gazdaságtalanná válik a bányászat, ekkor már 2300 M Ft-ra nő a veszteség, kormánydöntés születik a bányabezárásról.

1991-ben megalakul a Mecsekurán leányvállalat, majd Kft. mint az uránbányászat folytatója, a MÉV rekultivációs és vagyonkezelési feladatokat kap.

1994-ben kormánydöntés születik, hogy az uránbányászatot 1997-ben be kell fejezni, a Mecsekurán Kft.-t jogutód nélkül fel kell számolni.

1997-ben bezár az uránbánya, kormányhatározat rendelkezik a rekultivációs programról.

1998-ban a MECSEKÉRC Zrt., mint a MÉV jogutódja megkezdi a rekultivációs program végrehajtását.

2001-ben kormányhatározat rendelkezik az uránbányászat hosszú távú kármentesítéséről, finanszírozónak az akkori Gazdasági Minisztériumot és mindenkori jogutódját jelöli ki (jelenleg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium).

2004-ben a MECSEKÉRC Zrt.-ből az uránbányászat jogutódjaként kiválik a MECSEK-ÖKO Zrt. mint a kármentesítés felelőse, a bányatelkek tulajdonosa.

2008-ban lezárul az uránbányászatot felszámoló rekultivációs program, ezt követően hosszú távú kármentesítés címen folyik a környezeti károk felszámolása.

2012-ben a MECSEK-ÖKO Zrt., nemzetközi tapasztalatokra építve, elkészíti a hosszú távú kármentesítés harmincéves Stratégiai Tervét.

2012-ben kormányhatározat születik a mecseki uránbányászat újraindíthatóságának vizsgálatáról a WILDHORSE Ltd., a MECSEK-ÖKO Zrt. és a MECSEKÉRC Zrt. előkészítésében.

A múlt

A régmúlt mecseki uránbányászata világszínvonalú eredményeket ért el (Konrád – Barabás, 2001; Németh 2001). Az uránérc-feltáráshoz, annak szeszélyes földtani megjelenése miatt rendkívül nagy volumenű mélyfúrási tevékenységre volt szükség (1. ábra).

A bányaművelés tervezését, a fejtések kivitelezését azonban jelentős mennyiségű bányabeli fúrás (6 715 781 fm), és azok geofizikai szelvényezése segítette, azaz 1000 t nyersérc feltárásához 261 fm bányafúrásra volt szükség. A fejtés-előkészítést többek között 1 196 091 fm vágat kihajtása tette lehetővé. A többszintes, lencseszerű ércesedés művelése nehezen volt gépesíthető. A vékony ércesedés alacsony üregmagasságot kívánt, amelyet a kor akkori színvonalát képező gépi berendezések nem mindig tudtak teljesíteni. A 80-as években ún. tömegtermelő fejtésmódot is kidolgoztak, ez azonban csak a lelőhely északi részén található kedvező érc/meddő arányú részen és magas meddő keveredési arány („elszegényedés”) mellett volt alkalmazható (Csővári, 1998). A szállításban, vágathajtásban viszont korszerű gumikerekes, önjáró berendezések is dolgoztak. A legveszélyesebb munkafolyamatban, a feltörés-hajtásban, megfelelő hossz esetén, korszerű géplánc segítette a kockázatmentesebb munkavégzést. A szellőztetési rendszer fokozatos korszerűsítésével és a védőeszközök használatának megkövetelésével az uránbányászokat érő átlagos radonexpozíció a kezdeti (50-es évek) 40 WLM/év-

ről már a 70-es évek második felétől 3–4 WLM/év-re, majd a 90-es évekre 2 WLM/év alá csökkent (1 WLM=5 mSv (1,3×10⁵ MeV)). A létszám és termelés alakulása a 2. ábrán látható.

A múlt örökségét hordozó jelen

A mecseki uránérclelőhely földtani kutatásának megindulásával egyidejűleg sor került a környezet állapotfelmérésére. Kiemelkedő jelentőséget tulajdonítottak a települések bel- és külterületein az ásott kutak és források hidrogeológiai adatainak vizsgálatára, különös tekintettel a víz radontartalmára vonatkozóan. Ez, a kor szellemét meghaladó előrelátás is nagyban segítette a rekultiváció megtervezését, amely a 3. ábrán került összefoglalásra (Berta et al. 2008; Berta 2009).

Folyó áron (eltekintve az ár- és értékváltozásoktól) a rekultiváció teljes költsége az összárbevétel kb. 10 %-a. A múltban a bányászat fogalmát szinte kizárólag a kitermelésre értették. Jelenleg ez olyan ciklust jelent, amelynek a kutatás és a rekultiváció is szerves része, a Bányatörvény erre garanciát nyújt.

Az uránércbányászat ma a hosszú távú kármentesítés „szakaszában” van (4. ábra). A MECSEK-ÖKO Zrt. a költséghatékonyság érdekében felhasználva a német WISMUT GmbH-val közös munka során szerzett tapasztalatokat és figyelembe véve a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) helyszíni észleléseken alapuló ajánlásait – 30 éves stratégiai tervet készített (5. ábra). A poszt remediáció éves, majd hosszú távú kármentesítés ötéves ciklusaiban megtervezte a feladatokat, és kalkulálta azok költségeit (a rekultivációs összköltségben ezek az adatok is szerepelnek). E hosszú távú tevékenység a pécsi ivóvízbázisok védelmét (a bányavíz uránmentesítése és a zagytárazók környezetéből visszanyert víz sótalanítása), a rekultivált objektumok utógondozását (zagytározók, meddőhányók stb.) és mindezen munkálatok eredményességét igazoló monitoring tevékenységet jelenti.

A jövő

A gazdasági kényszer szülte bányabezárást követően a mecseki lelőhelyen még jelentős uránérckészletek szunnyadnak a föld alatt. Mélyfúrásos kutatás alapján a MECSEK-ÖKO Zrt. bányatelkein és a 80-as években megkutatott Pécs-Nyugat területen (a bányabezárási döntés miatt itt már nem történt bányatelek-fektetés) még az eddig kibányászott uránfém-vagyon másfélszerese található, de a korábbi bányászati tapasztalatok alapján ez az ércvagyon a bányabeli kutatás során megduplázódhat (Benkovics – Erős, 2001). A Wildhorse Energy Hungary Kft. ausztrál cég (WHE) 2006 óta folytat kutatásokat és készít elemzéseket a bányászat újraindítása érdekében. A Kronológia fejezetben jelzett kormányhatározat értelmében a WHE vezetésével előtanulmány készült, amely még nem került publikálásra. Most, e közös munkából, csak a teljesség igénye nélkül kerül felhasználásra néhány megállapítás (1. táblázat). A bányászati és ércfeldolgozási technológia, valamint a környezetvédelmi követelmények fejlődése miatt új kihívásokkal egészül ki a bányászattal szemben támasztott követelményrendszer.
A mai korszerű bányászatban lehetőség nyílik a legveszélyesebb és a költségesebb munkafolyama-tok gépesítésre (6. és 7. ábra).
 

Kulcsszavak: mecseki uránbányászat, rekultiváció, bányanyitás, kormányhatározat
 

IRODALOM

Benkovics István – Erős György (2001): A hazai uránbányászat megszüntetése és a társaság jövőbeli lehetőségei. Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat. 134, 206–211.

Berta Zsolt – Földing G. – Szreda G. – Gorjánácz Z. – Várhegyi A. (2008): Az uránbányászati rekultiváció hosszú távú monitoring rendszere. Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 141, 7–12.

Berta Zsolt et al. (2009): A magyar uránipar rekultivációja a nemzetközi tapasztalatok függvényében. Nemzetközi Konferencia, Pécs

Csővári Mihály (1998): A mecseki uránércbányászat és -feldolgozás legfontosabb anyagmérleg adatai. ETO: 622.7.012:622.349.5(439.127)

Konrád Gyula – Barabás András (2001): Zárójelentés a mecseki uránlelőhelyről. Mecsekérc Zrt., (Adattár), Pécs

Németh J. et al. (2001): Az uránbányászat története. Mecsekérc Zrt., Pécs

korlátozott felszíni kutatási lehetőségek

a korábbi fúrási pontok használata

jelentős ércvagyon, nagy települési mélység

minimális felszíni fúrás, vágatokból történő részletező kutatás

a felhagyott szomszédos bányaüregek

védőpillér hagyása

részben nagy mélységbe nyúló formáció,
magas kőzethőmérséklet

megfelelő feltárás, művelési sorrend, tervszerű szellőztetés

vékony, lencsés ércesedés

korszerű, kis magasságú gépek alkalmazása

szigorú környezetvédelmi előírások

zárt technológiák alkalmazása,
föld alatti osztályozás, tömedékelés

külszíni bányalétesítmények
lakott területen kívüli elhelyezése

lejtaknával történő feltárás és szállítás

korlátozott felszíni
területhasználati lehetőségek

föld alatti, külszíni tevékenységek optimalizálása,
a meglévő infrastruktúra minél jobb kihasználása

szűkös szakemberháttér

szisztematikus felkészülés, képzés,
magasfokú gépesítés

vegyes társadalmi fogadtatás

következetes ismeretterjesztés,
együttműködés, nyitottság