|
|
A miltoni kozmosz – itthon
Shakespeare-rel ellentétben, John Milton sohasem épült be szervesen
a magyar irodalmi köztudatba. Természetesen a nálunk használatos
világirodalmi kánonban magasan jegyzik, de a magyar anglisztika és
modern filológia viszonylag keveset foglalkozott vele, és művei is
csak részben hozzáférhetőek nyelvünkön. Az elveszett Paradicsom-nak
három fordítása is készült, a Jánosy István-féle utolsó teljesen
rendben van, A küzdő Sámson is hozzáférhető modern átköltésben, de A
visszanyert Paradicsom csak Bessenyei Sándor 18. századi, franciából
készült prózafordításában áll rendelkezésre. Abban az időben
egyébként inkább Milton, a teológus és politikus jelent meg a magyar
szellemi horizonton, és Madách nemzedékéig kellett várni, hogy Az
elveszett Paradicsom költői nagyságát felismerjék.
A hazai filológia lassan kezdi behozni hátrányát;
az elmúlt évtizedben több doktori disszertáció is született Milton
költészetéről (a kötetet szerkesztő Itzés Gáboré és Péti Miklósé,
illetve a kötetben ugyancsak szereplő Zámbóné Kocic Larisáé). A
hazai Milton-recepció csúcsát minden bizonnyal az a nagyszabású
konferencia jelenti, melyet 2008-ban a Károli Gáspár Református
Egyetem Angol Tanszéke a Magyar Anglisztikai Társaság és az
Iparművészeti Múzeum közreműködésével rendezett a költő születésének
400. évfordulója alkalmából. Ezen a nemzetközi Milton-kutatás számos
élvonalbeli reprezentánsa megjelent, ugyanakkor felvonult a magyar
anglisztika is, a szenioroktól a legfiatalabb Milton-kutatókig. A
konferencia reprezentatív válogatása az itt ismertetendő angol
nyelvű kötet, amely kétségtelenül fontos hozzájárulás a nemzetközi
Milton-szakirodalomhoz, és elhelyezi a magyar tudósokat is ezen az
illusztris térképen, ugyanakkor kérdés, hogy a magyar világirodalmi
közgondolkodáshoz mennyiben tud hozzájárulni, lévén idegen nyelvű és
kis példányszámban kiadott.
De most inkább a kötet erényeiről, mert hibáit
gyakorlatilag nem is találni. A huszonöt válogatott tanulmányt két
nagy egységbe rendezték a szerkesztők: Milton és Through the
Centuries. Az első részben szöveginterpretációk, értelmezések,
összehasonlító elemzések vannak, melyek új szempontokat vetnek fel
az ismert művekkel kapcsolatban, és ráirányítják a figyelmet a
kevéssé vitatott munkákra. A második részben a Milton-befogadás
különböző aspektusainak feltárását találjuk, európai horizonton,
szétterülve az időben egészen napjainkig, illetve a miltoni
költészet és a képzőművészet egymásra hatásában.
A kötet tanulmányait Marshall Grossman, az azóta
tragikus hirtelenséggel elhunyt szaktekintély írása nyitja – a
viszonylag keveset elemzett – A visszanyert Paradicsom és A küzdő
Sámson teológiai és eszmetörténeti kontextusának feltárásával. Egy
másik jól ismert Milton-kutató, Joseph A. Wittreich (New York)
ugyancsak A visszanyert Paradicsom elemzésével bizonyítja, hogy ez a
mű mit sem vesztett aktualitásából, sőt… Ebben a részben a legtöbb
tanulmány Az elveszett Paradicsom-mal foglalkozik. Itzés Gábor
(Semmelweis, Budapest) a miltoni kozmosz struktúrájáról és
természetéről értekezik, a tajvani Chia-Yin-Huang ugyancsak Az
elveszett Paradicsom geográfiájáról és helyeiről. Palatinus
|
|
|
Dávid Levente (Piliscsaba/Ružomberok) a test, a
nyelv és az érzékelés szerepét vizsgálja az eposzban, Gilles Sambras
(Reims) Isten monarchiájának természetéről értekezik, Mary Fenton
(Western Carolina, Cullowhee, USA) pedig Sátán bosszújának
motivációit kutatja. Vladimir Brljak (Warwick/Zágráb) a nagy eposz
lehetséges allegorikus olvasatait veszi számba, Robert Barham (North
Carolina, Chapel Hill) pedig a meggyőzés retorikáját. Két tanulmány
foglalkozik műfaji/strukturális kérdésekkel: Emma Annette Wilson
(Pittsburgh, USA) az egyes énekek előtti summázatokat elemzi, Fabiny
Tibor (KGRE, Bp.) pedig a műben előforduló imákat. E rész zárásaként
Richard Rambuss (Brown, Providence,) Milton „elhibázott” sorait és
megoldásait magyarázza.
A második rész szerzőgárdája még inkább nemzetközi.
Péter Ágnes (ELTE, Budapest) a magyar Milton-recepcióból választott
ki két esettanulmányt: a katolizált-zsidó Szerb Antal és a
protestáns Ravasz László olvasatát, ám eközben elegánsan
végigtekinti a magyar Milton-befogadás teljes történetét. Angelica
Duran (Stanford, USA) a spanyolok Milton-élményét foglalja össze,
Joan Blythe (Kentucky, Lexington, USA) Napóleon és Chateaubriand
Miltonhoz való viszonyát értelmezi, Paul Richard Blum (Loyola U.
Maryland, Baltimore, USA) pedig René Girard Sátán-értelmezését
mutatja be.
Az összehasonlító irodalomtörténet műfajába
tartozik Péti Miklós (KGRE, Budapest) cikke, aki Homérosz Miltonra
tett hatásával foglalkozik, illetve Petrőczi Éva (KGRE, Budapest),
aki egy Milton-elégia puritán feldolgozását mutatja be. További
összehasonlító elemzéseket vonultat fel Warren Chernaik (London,
UK), aki a Milton-kortárs misztikus költő, Thomas Traherne
költészetét vizsgálja, illetve Marlene R. Edelstein (Koppenhága,
Dánia), aki a Comus (Milton lírai maszkajátéka) 18. századi
recepciójával foglalkozik.
A miltoni költészet és különböző korok vizuális
művészetét vetik össze a kötet utolsó tanulmányai. Charles Moseley
(Cambridge, UK) a tájképfestés és a művészeti ideológia felől
közelít az elvesztett Édenhez, Stuart Sillars (Bergen, Norvégia)
pedig Milton természetfestését értelmezi John Baptist Medina 17.
századi festő, illetve a preromantikus William Blake szemszögéből.
Két fiatal magyar kutató tanulmánya zárja a kötetet: Kocic Larisa az
angyalok reprezentációját tipologizálja a korabeli művészet
segítségével; Kovács Anna Zsófia impozáns szemlében tekinti át a
romantikában oly népszerű toposz, „Milton eposzát diktálja
lányainak” megjelenítéseit a svájci–angol Füsslitől (Fuseli) a
magyar Munkácsyig.
A kötet egésze minden szempontból imponáló. A
tanulmányok magas színvonalúak, a szerkesztés példaszerű. A kötet
apparátusa is tiszteletet ébreszt: pontos irodalomjegyzékek,
rövidítésjegyzékek s jó minőségben reprodukált, az olvasást nagyban
segítő illusztrációk. A színes táblák e műfajban külön bónuszt
jelentenek. Index már nem került a könyvbe, de ez
tanulmánygyűjteménynél megbocsátható. (Gábor Itzés – Miklós Péti
eds.: Milton Through the Centuries. Budapest: Károli Books /
L’Harmattan, 2012. 337 p., 12 ff illusztráció és 22 színes tábla)
Szőnyi György Endre
Szegedi Tudományegyetem, Szeged,
Közép-európai Egyetem, Budapest)
|
|
