Tudományos újságírás

Napjainkban a médiatechnológia fejlődésével ugrásszerűen megnőtt a kommunikáció társadalmi szerepe, így a modern tudománymenedzsmentet is alapvetően határozza meg a nyilvánosság és kutatók közti kétirányú, proaktív és korszerű információátadás. Ennek ellenére az újságírás módszertanáról magyar szerző tollából Havasi János, Bernáth László és Tóth-Szabolcs Töhötöm munkái óta nem jelent meg komoly összefoglalás, tudományos kommunikációról pedig nemhogy tankönyv, de tanulmánykötet sem látott eddig napvilágot. Úttörő és hiánypótló vállalkozásnak gyürkőztek tehát neki e kötet szerzői, akik a média különböző területén szerzett évtizedes tapasztalataikat összegzik az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar Tudománykommunikáció a természettudományban MSc-képzés hallgatói számára. A könyv páratlan ismeretanyaga, közérthető nyelvezete, hasznos tanácsai és nemzetközi szempontrendszere azonban messze túlmutat az egyetem falain: a XXI. századi átlagembernek is segítséget nyújt a legújabb tudományos-technikai ismeretek befogadásához.

Bár az elmúlt húsz évben a publikus tudományfelfogás egyre kiterjedtebb szakirodalma tökéletesen integrálta a tudománykommunikációt a társadalomtudomány és szociológia teljes jogú kutatási területei közé, a tudományos újságírásnak Magyarországon mégsem született igazán alapos empirikus háttere. E tankönyv készítésekor a szerzők két, a tudománykommunikáció speciális területeinek kutatásában és oktatásában nagy hagyományokkal rendelkező német egyetem munkatársainak segítségére, s amerikai tapasztalatokra is támaszkodtak, hogy a fenti két diszciplína közös határán mutassák be a tudást mint speciális kommunikációs terméket, s tipologizálhassák a tudományos újságírást. Az eltérő forrásanyag, az esetenként különböző megközelítési módok, a némileg mozaikos szerkezet azonban előnyére válik a kiadványnak, mely a legújabb médiapiaci trendek fényében mutatja be a technológiai szempontból dinamikusan változó, ám értékrendjében időtálló munkakör kihívásait.

A tudományos újságírói tevékenység az általános újságírói ismeretekhez képest jelentős többlettudást és sajátos képességeket kíván, ami erős kritikai érzékkel párosulva komoly hatást gyakorolhat a társadalom fejlődésére is. A Tudományos Újságírók Klubjának gondozásában megjelent kötet szerzői szándéka is hasonló: az anyaggyűjtési jártasságok bemutatása mellett komoly hangsúlyt fektetnek a kutatói interjúk kérdésére, a tudományos újságírás tartalmi és formai jellemzőire, a hibaforrásokra, valamint a szkeptikus hozzáállás és médiaetika

kapcsolatára. A szerkesztés során mintegy húsz szakember hozzáértését összefoglaló kötet tankönyvszerűen veszi végig a terület műveléséhez szükséges ismereteket és készségeket, kiemelt hangsúlyt fektetve a közérthető, de mégis szórakoztató nyelvezet és a kiegyensúlyozott tájékoztatás kérdéseire. Az uniós összehasonlításban is korszerű ismeretanyagnak számító mű egyedülálló módon összegzi a tudománykommunikáció ágait Magyarországon, s rendszerezi a tudomány intézményrendszerét és a fontosabb tudományos újságíró szervezeteket a világban.

A szerzők alapos forrás- és műfajismerete, szakmai felkészültsége, nyelvi igényessége, oktatói készségei és a könyv hasábjain megjelenő részletgazdagság egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy az olvasókban egységes kép alakuljon ki arról, milyen eszköztárral dolgozik a közvéleményt tájékoztató szakember. A tanulmányok külön-külön is megállják a helyüket, miközben gyakran kitekintve szűken vett területükről, nemcsak a kommunikációs ágak heterogenitását szemléltetik, de betekintést engednek a tudományos újságírás gazdag kapcsolatrendszerébe a videómegosztókkal kezdve a public relations-ön át a felhasználók generálta tartalmakig jutva. A szerkesztők szándéka világos: a technika témakörével foglalkozó, a fejlesztés világáról, az új eredményekről, a kutatói munka érdekességeiről írók szerepét hangsúlyozni a tudománymenedzsmenten belül, s felhívni a figyelmet arra a felelősségre is, ahogy az egyetemes tudás beszédmódját, a róla alkotott társadalmi képet, sőt magát a tudás fogalmát is aktívan alakítják.

Hogy mennyit köszönhet a világ pro és kontra a tudománynak, éppúgy felmérhetetlen, mint a média befolyása mindennapi rutinunkra, vásárlási szokásainkra vagy identitásképünkre. A Tudományos újságírás című kötet példái kikerülhetetlenül ráirányítják a figyelmünket egy olyan szakma nehézségeire, mely minden korábbinál jobban ki van téve a megújulás kényszere nyomán fellépő káosznak, miközben társadalmi hatása ijesztően magas: hétköznapi megoldásokat, konkrét javaslatokat kínál a szelektív hulladékgyűjtéssel kezdve az egészségügyi kérdéseken át a pénzügyi tranzakciókig jutva életünk minden területére. A szerzők érzik vállukon e felelősség súlyát, s magas szintű tudatossággal, precizitással, kritikai érzékkel és alázattal mutatják be a szakma legapróbb fortélyait, nem csak a jövő tollforgatói számára! (Palugyai István – Wormer, Holger – Lehmkuhl, Markus – Bán László – Neumann Viktor: Tudományos újságírás. Budapest: Tudományos Újságírók Klubja, 2011, 297 p.)

Pintér Dániel Gergő

MA, MTA Számítástechnikai
és Automatizálási Kutatóintézet