Tudományos újságírás
Napjainkban a médiatechnológia fejlődésével ugrásszerűen megnőtt a
kommunikáció társadalmi szerepe, így a modern tudománymenedzsmentet
is alapvetően határozza meg a nyilvánosság és kutatók közti
kétirányú, proaktív és korszerű információátadás. Ennek ellenére az
újságírás módszertanáról magyar szerző tollából Havasi János,
Bernáth László és Tóth-Szabolcs Töhötöm munkái óta nem jelent meg
komoly összefoglalás, tudományos kommunikációról pedig nemhogy
tankönyv, de tanulmánykötet sem látott eddig napvilágot. Úttörő és
hiánypótló vállalkozásnak gyürkőztek tehát neki e kötet szerzői,
akik a média különböző területén szerzett évtizedes tapasztalataikat
összegzik az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kar
Tudománykommunikáció a természettudományban MSc-képzés hallgatói
számára. A könyv páratlan ismeretanyaga, közérthető nyelvezete,
hasznos tanácsai és nemzetközi szempontrendszere azonban messze
túlmutat az egyetem falain: a XXI. századi átlagembernek is
segítséget nyújt a legújabb tudományos-technikai ismeretek
befogadásához.
Bár az elmúlt húsz évben a publikus
tudományfelfogás egyre kiterjedtebb szakirodalma tökéletesen
integrálta a tudománykommunikációt a társadalomtudomány és
szociológia teljes jogú kutatási területei közé, a tudományos
újságírásnak Magyarországon mégsem született igazán alapos empirikus
háttere. E tankönyv készítésekor a szerzők két, a
tudománykommunikáció speciális területeinek kutatásában és
oktatásában nagy hagyományokkal rendelkező német egyetem
munkatársainak segítségére, s amerikai tapasztalatokra is
támaszkodtak, hogy a fenti két diszciplína közös határán mutassák be
a tudást mint speciális kommunikációs terméket, s tipologizálhassák
a tudományos újságírást. Az eltérő forrásanyag, az esetenként
különböző megközelítési módok, a némileg mozaikos szerkezet azonban
előnyére válik a kiadványnak, mely a legújabb médiapiaci trendek
fényében mutatja be a technológiai szempontból dinamikusan változó,
ám értékrendjében időtálló munkakör kihívásait.
A tudományos újságírói tevékenység az általános
újságírói ismeretekhez képest jelentős többlettudást és sajátos
képességeket kíván, ami erős kritikai érzékkel párosulva komoly
hatást gyakorolhat a társadalom fejlődésére is. A Tudományos
Újságírók Klubjának gondozásában megjelent kötet szerzői szándéka is
hasonló: az anyaggyűjtési jártasságok bemutatása mellett komoly
hangsúlyt fektetnek a kutatói interjúk kérdésére, a tudományos
újságírás tartalmi és formai jellemzőire, a hibaforrásokra, valamint
a szkeptikus hozzáállás és médiaetika
|
|
kapcsolatára. A szerkesztés során mintegy húsz
szakember hozzáértését összefoglaló kötet tankönyvszerűen veszi
végig a terület műveléséhez szükséges ismereteket és készségeket,
kiemelt hangsúlyt fektetve a közérthető, de mégis szórakoztató
nyelvezet és a kiegyensúlyozott tájékoztatás kérdéseire. Az uniós
összehasonlításban is korszerű ismeretanyagnak számító mű
egyedülálló módon összegzi a tudománykommunikáció ágait
Magyarországon, s rendszerezi a tudomány intézményrendszerét és a
fontosabb tudományos újságíró szervezeteket a világban.
A szerzők alapos forrás- és műfajismerete, szakmai
felkészültsége, nyelvi igényessége, oktatói készségei és a könyv
hasábjain megjelenő részletgazdagság egyaránt hozzájárulnak ahhoz,
hogy az olvasókban egységes kép alakuljon ki arról, milyen
eszköztárral dolgozik a közvéleményt tájékoztató szakember. A
tanulmányok külön-külön is megállják a helyüket, miközben gyakran
kitekintve szűken vett területükről, nemcsak a kommunikációs ágak
heterogenitását szemléltetik, de betekintést engednek a tudományos
újságírás gazdag kapcsolatrendszerébe a videómegosztókkal kezdve a
public relations-ön át a felhasználók generálta tartalmakig jutva. A
szerkesztők szándéka világos: a technika témakörével foglalkozó, a
fejlesztés világáról, az új eredményekről, a kutatói munka
érdekességeiről írók szerepét hangsúlyozni a tudománymenedzsmenten
belül, s felhívni a figyelmet arra a felelősségre is, ahogy az
egyetemes tudás beszédmódját, a róla alkotott társadalmi képet, sőt
magát a tudás fogalmát is aktívan alakítják.
Hogy mennyit köszönhet a világ pro és kontra a
tudománynak, éppúgy felmérhetetlen, mint a média befolyása
mindennapi rutinunkra, vásárlási szokásainkra vagy
identitásképünkre. A Tudományos újságírás című kötet példái
kikerülhetetlenül ráirányítják a figyelmünket egy olyan szakma
nehézségeire, mely minden korábbinál jobban ki van téve a megújulás
kényszere nyomán fellépő káosznak, miközben társadalmi hatása
ijesztően magas: hétköznapi megoldásokat, konkrét javaslatokat kínál
a szelektív hulladékgyűjtéssel kezdve az egészségügyi kérdéseken át
a pénzügyi tranzakciókig jutva életünk minden területére. A szerzők
érzik vállukon e felelősség súlyát, s magas szintű tudatossággal,
precizitással, kritikai érzékkel és alázattal mutatják be a szakma
legapróbb fortélyait, nem csak a jövő tollforgatói számára!
(Palugyai István – Wormer, Holger – Lehmkuhl, Markus – Bán László –
Neumann Viktor: Tudományos újságírás. Budapest: Tudományos Újságírók
Klubja, 2011, 297 p.)
Pintér Dániel Gergő
MA, MTA Számítástechnikai
és Automatizálási Kutatóintézet
|
|