ellenségek) kutatása mellett, elsősorban a
növényevő rovarok és tápnövényeik kapcsolata érdekelte. Ennek a
kapcsolatnak magatartási és evolúciós aspektusai nyertek
összefoglalást 1974-ben megvédett, A növényevő rovarok
táplálékspecializációjának etológiája című értekezésében, amellyel
elnyerte a biológiai tudományok doktora címet.
Nemzetközi publikációs tevékenysége is főként a
táplálékválasztást befolyásoló tényezőkre összpontosult. Egyike volt
ezeknek az ún. indukált preferencia kimutatása, egy másik a
táplálkozást gátló anyagokra kiváltható habituáció. A növényevő
rovar és tápnövénye evolúciós kapcsolata már az 1970-es évek
elejétől foglalkoztatta. Az akkoriban uralkodóvá váló koevolúciós
nézet ellenében, amely a rovarokat jelölte meg a virágos növények
evolúciója hajtóerejének azok szelekciós nyomása miatt, kidolgozta a
követő evolúció elméletét. Erről 1984-ben már nemzetközi
folyóiratban is publikált. Gazdag adatkészlettel, több közleményben
támasztotta alá azt a hipotézist, mely szerint a növényevő rovarok
pusztán követték a szárazföldi virágos növények egyéb okból történő
diverzifikációját, de maguk nem váltották ki. Egy korábbi kifejtése
ennek az MTA rendes tagjaként elmondott székfoglaló, a Gondolatok a
koevolúcióról. Ökológiai és evolúciós nézeteinek legjobb
összefoglalója társszerzőkkel írott könyve, amely 1998-ban jelent
meg Londonban.
1969-től, az NKI igazgatójaként, új kísérletes
rovartani kutatásokat indított el fiatal munkatársak bevonásával, a
növényvédelmi alkalmazás igényével. Ezek témái a rovarok ivari
kommunikációját szabályozó feromonok és az egyedfejlődést
befolyásoló hormonok területei voltak. Az óriási méretű, homogén
növénykultúrákkal végzett mezőgazdasági tömegtermelés új
növényvédelmi igényeket jelentett. Ezeket a célokat szolgálták az
általa kezdeményezett ún. agroökoszisztéma-kutatások, amelyek két
fontos növényfajon (kukorica és alma) a kártevő rovarok
populációdinamikáját és trofikus kapcsolatait vizsgálták. Az új
kutatási irányok a kezdeményezésére épült és 1973-ban megnyílt
Julianna-majori intézet-részlegben kaptak otthont. Az
alapkutatásokhoz szükséges légkör jelentősen javult, amikor az NKI
az MTA felügyelete alá került.
Az MTA Biológiai Osztályának elnökhelyettese, majd
1987–1990 között annak elnöke volt. Számtalan bizottság és társaság
elnökének funkcióját töltötte be. Tudományszervezőként törekedett a
kutatók adminisztrációs terhének csökkentésére, a kutatói gárda
fiatalítására, a nemzetközi kapcsolatok kiszélesítésére és a hasznos
külföldi tapasztalatok alkalmazására.
Ford-ösztöndíjas volt 1966-ban, és az amerikai mezőgazdasági
minisztérium (USDA) meghívott kutatója 1978-ban. Tiszteleti tagja
lett a British Ecological Societynek és tagja az American
Philosophical Societynek. Hazai elismerésekként az Akadémiai
Aranyérmet, a Munka Érdemrend Arany Fokozatát, a megosztott Állami
Díjat és a Pannon Mezőgazdasági Egyedem díszdoktori címét vehette
át.
Munkássága és emberi nagysága örök érték marad
kollégái és a magyar tudomány számára.
Szentesi Árpád
ELTE Állatrendszertani és Ökológiai
Tanszék
Tóth Miklós
MTA Agrártudományi Kutatóközpont
Növényvédelmi Intézet Alkalmazott Kémiai Ökológiai Osztály
Samu Ferenc felvétele
|