Marshall McLuhan 1962-es megfogalmazása óta az 1440 óta megjelenő nyomtatott írások világát Gutenberg-galaxisként ismerjük. Alig tíz év múlva, 1971-ben Michael S. Hart megfogalmazta a Gutenberg-galaxis digitalizálásának alapgondolatát. Mindez akkor történt, amikor az internetnek még a csírája sem volt meg. A munka konkrét célját Hart abban jelölte meg, hogy létre kell hozni a lehető legtöbb könyv és egyéb kulturális dokumentum ingyenes, nyílt formátumú digitális könyvtárát. A tervet Gutenberg Projektnek nevezte, és negyven éven át vezette, egészen 2011-ben bekövetkezett haláláig. Valójában Hart neve nemcsak a digitális tartalommal, hanem az elektronikus könyv, az e-könyv feltalálásával is kapcsolatba hozható. Az e-könyvek elterjedésének két fő feltétele azonban a kitalálás pillanatában még nem állt rendelkezésre: sem az internet nem létezett, ahonnan ma már viszonylag egyszerűen és gyorsan be lehet szerezni a digitális tartalmakat, sem megfelelő méretű és minőségű kijelzővel rendelkező hordozható eszközök nem léteztek. A célnak leginkább megfelelő olvasó eszköznek az ún. e-papír kijelzővel ellátott e-könyv-olvasó látszott, így már 1974-ben a Xerox PARC-ban elindult az e-papír kifejlesztése. Az e-papíron a megjelenő tartalom látványa ugyanazt a fizikai elvet követi, mint az igazi papíron megjelenő kép, azaz a felületről visszaverődő fény teszi láthatóvá a tartalmat, nem pedig az aktívan világító képpontok – amint a legtöbb számítógép esetében ‒, így megtartásához sem kell komoly tápellátás. Hátránya viszont, hogy viszonylag lassú, sötétben nem működik és igen drága a színes változat létrehozása. Az e-papír az aktív kutatások ellenére sem tűnt megfelelőnek majdnem harminc évig, de az időről időre újrainduló kutatások végül meghozták a kívánt eredményt, és 2004-ben a Sony a kereskedelmi forgalomban is megjelentette az első e-könyv-olvasót.

Egy másik fontos lépés, de nem a technológiai, hanem a tartalmi oldalon, hogy ugyanebben az évben a Google bejelentette, hogy elindítja a Google Books Projektet, egy évtized alatt tizenötmillió könyv digitalizálását és az interneten történő közzétételét ígérte. Az eredmény gyorsabban jött, mint gondolták: 2007-ben feldolgozzák az egymilliomodik könyvet, 2008-ra pedig az addigra beszkennelt hétmillió könyvből egymilliót teljes egészében ingyenesen olvashatóvá tettek. Fontos jel az is, hogy ez idő tájt a Google és már mintegy húszezer kiadói partner között létezett szerződéses együttműködés. A tízmilliomodik könyvet 2009-ben, a húszmilliomodikat 2012-ben, a harmincmilliomodikat 2013-ban jelentették be. Ebből a mennyiségből ma már több mint kétmillió kötet bárki számára teljes egészében ingyenesen elérhető; a többi részlegesen, illetve előfizetéssel. Egyébként nem a Google Books az egyetlen digitáliskönyv-projekt a világon (URL1), és a Google-lal együttműködő partnerek is hoznak létre olyan internetes felületeket, ahol az általuk meghatározott szempontok szerint publikálják a digitalizált anyagot (URL2, URL3).

A magyar nyelvű könyvek világa is folyamatosan digitalizálódik: 1994-ben elindult a Magyar Elektronikus Könyvtár, a MEK, melyben 2002-re már mintegy négyezer könyv volt elérhető teljes egészében ingyenesen, és ez a szám mára meghaladja a tizenháromezret. 1998-ban elindult a Digitális Irodalmi Akadémia, melynek küldetése a legújabb kori és kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotásainak átmentése a digitális korba. Magyar anyagok egyébként szép számmal lelhetők fel a Google Books által feldolgozott könyvek között is: bár pontos adat nincs erről, de a keresések mintegy kétmillió olyan találatot adnak, mely dokumentumok nagy biztonsággal magyarnak mondhatók.¹

A Google becslése szerint egyébként 2010-ig mintegy 130 millió különféle könyv (cím) jelent meg eddig a világon,² és ez a szám évente egyre jobban növekszik, hiszen 2014-ben eddig³ 2 107 480 nyomtatott könyv jelent meg. (Magyarország ezekhez a számokhoz az utóbbi években átlagosan évi tizenegy-tizenkétezer címmel járul hozzá.) A digitálisan elérhető könyvek eladásai eközben hatalmas sebességgel nőnek. 2012-ben például már közel félmilliárd e-könyvet adtak el, ami csak százmillióval kevesebb, mint az eladott nyomtatott könyvek száma (URL1). Ám a fő kérdés nem az, hogy melyik típusú könyvből érhető el több a piacon, hanem, hogy mit csinálnak a digitális könyvvel az emberek azon túl, hogy megveszik vagy letöltik őket. Egy másik fontos kérdés, hogy melyik könyvtípus esetén melyik hordozó a szerencsésebb ahhoz, hogy az adott tartalom jobban betöltse a funkcióját. A felmérésekből könnyen látható, hogy az e-könyv terjedése gyorsabb a szakkönyvpiacon, és lassabb a nem szakkönyvek piacán. Azt is hamar észrevehetjük az eladási adatok elemzéséből, hogy az e-könyv terjedése gyorsabb az Egyesült Államokban, mint Európában. A digitális könyvek olvasására szolgáló eszközök eladási számai is különbözőséget mutatnak az Atlanti-óceán két partján: az immár akár könyvtartalmakat is kezelni képes okostelefonok és táblagépek európai elterjedtsége átlagosan a fele a tengerentúlinak, de a célzottan az e-könyvek olvasására szolgáló eszközök már nagyságrendileg vannak kevesebben az öreg kontinensen (Wilson, 2014). Az eszközök használóinak kordiagramja pedig azzal ez egyáltalán nem meglepő információval szolgál, hogy minden országban a huszonöt-harmincnégy évesek a legaktívabbak, és a kor növekedtével csökken az e-könyv-vásárlási kedv (URL2).

Az igazán érdekes adat az, hogy táblagéphasználók által megvásárolt/előfizetett digitális tartalmak megoszlása nagyon eltér a ténylegesen használt szolgáltatások tartalmának megoszlásától. A táblagép-tulajdonosoknak ugyanis több mint egyharmada fizet elő digitális könyvekre, ugyanakkor maga a könyvolvasás mint tevékenység nincs benne a tizenkét legkedveltebb olyan szolgáltatásban (például: videónézés, időjárás-lekérés, magazinnézegetés), amit táblagép-tulajdonosok az eszközeikkel könnyedén igénybe tudnak venni (URL3). Arról is készült felmérés (URL4), hogy az emberek a könyvvel kapcsolatos mely tipikus tevékenységre használják inkább a nyomtatott, illetve melyre a digitális változatot (1. ábra).

A digitális könyvvilág sajátos tulajdonságai ott számítanak előnynek, ahol a hagyományos nyomtatott világ nem tud versenyezni. Nem mindegy, hogy valaki, tegyük fel, esténként két könyvet szeretne elolvasni az elkövetkező hetekben (nyomtatott könyv), vagy pedig tizenöt-húsz könyvvel akarna repülőgépen elutazni egy relatíve nem hosszú kutatási időszakra (digitális könyv).

A digitális tartalom azonban rendelkezik olyan jellemzőkkel is, amelyek korábban elképzelhetetlen technikai eszközök forrásaivá válhatnak: meg lehet ismerni segítségükkel például az olvasási szokásokat (az olyanokat, hogy átugorjuk-e a bevezető részeket, vagy hogy milyen könyveket olvasunk lassan és melyeket gyorsan), hiszen az elektronikus könyvet nemcsak mi olvassuk, hanem valamilyen furcsa értelemben a könyv is képes „olvasni” minket. A digitális könyv tipikus tulajdonsága, hogy ma már általában letölthető az internetről (pénzért vagy ingyen), de azok, akik letöltik, nem az interneten használják őket, mindössze onnan szerzik be. Az e-könyvek olvasására használható eszközök piaci szegmensének fő szereplője ma három világcég: az Amazon (a Kindle e-könyvolvasókkal), az Apple (elsősorban az iPaddel) és a Microsoft, amely 2012-ben háromszázmillió dollárért megvásárolta a Barnes & Noble céget, azt remélve, hogy az így megszerzett Nook nevű eszköz versenyben marad az előző két, igencsak elterjedt technológiával.

Az eredeti célhoz, azaz a könyvvilág szélesebb tömegek számára való közelebb hozásának vágyához képest mellékesnek tűnhet, hogy a digitális könyvvilág lektorált tartalmai nagy segítséget jelentenek a nyelvi normákra épülő nyelvtechnológiai eszközök készítőinek számára is, hiszen a web nyelvezete más, lektorált szövegek pedig egyre kisebb számban érhetők el, jóllehet az ilyen anyagok a statisztikai alapon működő nyelvtechnológiai eszközök számára felbecsülhetetlen értéket jelentenek (URL5).

A felmérések azt az egyébként sejthető ismeretet is megerősítik, hogy a digitális könyvek hasznossága akkor jelentkezik igazán, ha például a szépirodalom olvasását megkülönböztetjük a szakkönyvek használatától. Az irodalom még mindig sokkal jellemzőbben a nyomtatott világhoz kötődik, ám a szakkönyvek egyre kevésbé. Ennek az is az oka, hogy a szakkönyveket eleve nem ugyanarra használjuk, hiszen nem ugyanúgy olvasgatjuk őket, mint az irodalmi műveket, hanem legtöbbjük referenciaanyagként, az éppen megkeresendő információ gyors megtalálásának ígéretével áll könyvespolcunkon. Ezt a kereső tevékenységet ‒ fölösleges hangsúlyozni ‒ lényegesen jobban segítik az elektronikus eszközök, mint a hagyományos könyvformátum. Ráadásul, a szakkönyvek el is tudnak avulni: nem érdemes egy húsz évvel ezelőtti informatikai szakkönyvet könyvespolcunk fő helyén tartanunk, hacsak nem a számítástechnika történetét dolgozzuk fel, míg egy húsz évvel ezelőtt megjelent irodalmi alkotással kapcsolatban nem feltétlen érzünk így. A szakkönyvvilágon belül az egyes tudományterületek is különböznek: a filozófiai ismeretek egészen biztosan lassabban „avulnak”, mint például az atomfizikaiak vagy a genetikaiak. Információt megkeresni tehát egyértelműen jobban lehet a digitális tartalomban ‒ viszont, ha megtaláltuk a forrást, akkor ez után már mindenki maga döntheti el, hogy azt nyomtatott formában vagy elektronikusan szeretné használni.

Ezzel a kis áttekintéssel arra szerettünk volna rávilágítani, hogy a digitális fordulat a könyvek világában jól láthatóan nem olyan éles, mint a „gyorsan változó irományok világában”, ám az is igaz, hogy ha nem is gyorsulva, de fokozatosan „kanyarodunk”…
 

Kulcsszavak: könyvdigitalizálás, e-papír, e-könyv, olvasási szokások, nyelvtechnológia
 

IRODALOM

Wilson, Thomas D. (2014): The E-book Phenomenon: A Disruptive Technology. Information Research. 19, 2, •   WEBCÍM

LÁBJEGYZETEK

1 Az egy a az van nem és vagy hogy de szavak egyazon Google Books-beli dokumentumban való együttes előfordulására a keresőprogram 2 220 000 találatot jelez. <

2 Bár ezt a számot sokan és jogosan nagyon bizonytalannak érzik, és inkább csak „alsó határnak” gondolják. (Király Péter, személyes kommunikáció) <

3 Az előadás 2014. november 6-án hangzott el. <