A távközlés, az információk továbbítása egyik helyről a másikra, alapvető szerepet játszott és játszik ma is az emberi civilizáció fejlődésében. Az első, ember alkotta mesterséges égitest pályára állításával az emberi civilizáció kiterjesztette létezésének határait a Föld közvetlen környezetébe. Mai mércével mérve az első műhold nagyon egyszerű, mondhatni primitív szerkezet volt. Igazából egyetlen feladata volt csupán, „bip-bip” jelek formájában információt küldeni a földi megfigyelőknek arról, hogy sikeresen pályára állt és működik. Mind a mai napig, a legmodernebb, adott esetben több százmillió euró értékű műholdaknak vagy bolygóközi szondáknak is a legfontosabb részegységei a kommunikációt biztosító berendezések. Amennyiben a kommunikáció nem működik, a legfejlettebb műhold is csak egy darab vas, amely céltalanul bolyong a világűrben.

Cégünk, a BHE Bonn Hungary Kft. rádiófrekvenciás és mikrohullámú technológiával, ezen belül is távközléssel foglalkozik. Ez igen széles paletta, magában foglalja a mobil távközlést, a földi mikrohullámú adatátvitelt, de a repülőgépekkel és természetesen a műholdakkal és űrszondákkal történő kommunikációt is. Furcsa módon a radartechnika is kommunikáció, hiszen a radarok alkalmazásának elsődleges célja, hogy információt szerezzünk bizonyos objektumok méretéről, távolságáról, sebességéről, irányáról és egyéb fontos tulajdonságáról. A cég fennállásának huszonnégy éve alatt magas szintre fejlesztette azokat a kulcstechnológiákat, amelyek a modern kommunikáció alapját képezik. Ennek eredményeként cégünk termékei és szolgáltatásai közel harminc országban ismertek.

A műholdas kommunikációban használatos alkatrészekkel, részegységekkel és berendezésekkel közel húsz évvel ezelőtt, az indiai űrkutatási ügynökség (ISRO) földi követőhálózatában jelentünk meg. A földi követőállomások szinte összes mikrohullámú részegységét kifejlesztettük és sok év óta gyártjuk. Ezek a legmagasabb minőségi szintet képviselik, a világ több űrügynökségénél is használatban vannak.
Az Európai Űrügynökséghez (ESA) való csatlakozás igénye már nagyon régi vágya a hazai űrszakmának. A döntés nagyon sokáig váratott magára. Üzleti megfontolásokból az űrtávközlési képességeink és termékeink kifejlesztését nem tehettük függővé az ESA-csatlakozástól. Leginkább azért, mert érzékeltük a piaci igényeket, és láttuk, hogy megfelelő szívós munkával komoly esélyünk lehet elfogadtatni magunkat a világ talán legmagasabb igényeket támasztó távközlési piacán.

A kitartó munka meghozta eredményét, és ma már elmondhatjuk, hogy az űrtávközlési célra kifejlesztett speciális berendezéseink több ország mélyűri űrtávközlési hálózatában (DSN) is megtalálhatók. Ennek egyik legjobb példája az ISRO Mars-programja. A Mars körül keringő indiai űrszonda 400 millió kilométer távolságból érkező igen gyenge jeleit az S- és Ku-sávú ún. 3 csatornás fáziskoherens vevőberendezésünkkel veszik a 32 méter átmérőjű földi követőállomások. Ez a távolság tízezerszer nagyobb, mint a Föld egyenlítőnél mért kerülete!

Tulajdonképpen ezek a berendezések és technológiák már jóval az ESA-csatlakozásunk előtt kifejlesztésre kerültek, és jelen vannak az űripari „szabadpiacon”. Ezáltal Magyarország komoly technológiai hozománnyal léphet be az űrügynökségbe. Erre jó példaként szolgálnak azok az ESA DSN-állomásaira szállított kommunikációs modulok, melyek az új fejlesztésű szélessávú digitális vevőberendezések fontos részegységei.

Az űrtávközlés számos más területén is komoly sikereket értünk el. A műholdakkal való kommunikáció kétirányú. Nem elég csak a műhold szenzorai által lesugárzott adatokat venni és kiértékelni, a műholdaknak különféle utasításokat, parancsokat is kell adni, hogy úgy működjenek, ahogy az üzemeltetők szeretnék. Erre a feladatra szolgálnak az ún. telekommand rendszerek. Ezek olyan digitális mikrohullámú adóberendezések, amelyekkel kódolt üzeneteket lehet felküldeni a műholdra. A műhold fedélzeti parancsvevő rendszere veszi, értelmezi és végrehajtja a kapott utasításokat. A BHE többfajta műholdvezérlő adót fejlesztett ki az évek során. Erre láthatunk példát az alábbi képeken. A legtöbb ilyen berendezést a DLR-nek, a német űrügynökségnek adtuk el. Többségük a DLR oberpfaffenhofeni állomásán van használatban.

Vannak alkalmazások, ahol többfajta űrtávközlési feladatot kell egy berendezéssel megoldani. Ilyen feladat az, amikor egyetlen berendezéssel kell venni a műhold által sugárzott telemetria jeleket, ami általában az ún. „S” sávban történik. A nagy adatsebességű átvitelt kívánó távérzékelő szenzorok, például optikai kamerák vagy az apertúraszintézis elvén működő térképező radarok által produkált nagy mennyiségű adatot itt már nem lehet lesugározni. A nagyobb sávszélesség igénye miatt ez a feladat csak az ún. „X” sávban vagy magasabb sávokban valósítható meg. Több cég gyárt olyan berendezést, amelyekkel ez a két feladat egyidejűleg megoldható. Mi ennél tovább mentünk. A kétsávos vevőberendezésbe beleintegráltunk még egy harmadik sávot is, az ún. „L” sávot. Ezen a frekvenciasávon lehet venni a nagyfelbontású meteorológiai műholdak által sugárzott (HRPT) képeket. A műszaki megoldás egyedi, mivel az a különlegessége, hogy mindhárom antennaelem ugyanabba a pontba fókuszálja a különböző sávokon vett jeleket. Ez azzal az előnnyel jár, hogy sávváltásnál nem kell újrapozícionálni az

antennaelemeket. Jelenleg ez a piacon található egyetlen ilyen berendezés. Több éve hibátlanul működik az ELTE északi tömbjének tetején található műholdas vevőállomáson.

A műholdas távközlésben a legfejlettebb technológiát jelenleg az ún. fázisvezérelt antennatechnológia jelenti. Ez egy olyan megoldás, amelyben az antenna sugárzási karakterisztikájának beállítása és az antennanyaláb mozgatása elektronikus vezérléssel, szoftveres úton történik, és nem igényli az antenna fizikai mozgatását. A BHE ezen a területen is az élvonalban van. 2014. július 19-én űrséta keretében szerelték fel és helyezték üzembe a Nemzetközi Űrállomás (ISS) Zvezda moduljának külső felületére azt a fázisvezérelt mikrohullámú kommunikációs berendezést, amelynek a legfontosabb részeit cégünk tervezte és gyártotta. A működő berendezés messze meghaladta az eredetileg vele szemben támasztott elvárásokat. Ennek eredményeként megrendelést kaptunk egy hasonló funkcióval rendelkező, de műszaki paramétereiben még fejlettebb berendezés kifejlesztésére és gyártására.

Nagy sikerként könyvelhetjük el a négy évvel ezelőtt pályára állított VesselSat–1 és VesselSat–2 amerikai üzemeltetésű műholdak fedélzetén hibátlanul működő digitális modulátorunkat is. Ezeken a holdakon próbáltuk ki először űrbéli körülmények között a szoftverrádiós (SDR) technológiánkat, melynek lényege, hogy a különleges, torzítástűrő modulációt és kódolást matematikai algoritmusok használatával, szoftveresen állítjuk elő. Ezáltal a berendezés tetszőlegesen átkonfigurálható, azaz bármely működési paramétere megváltoztatható. Az alkalmazott megoldások megfelelőségét a több mint hétéves folyamatos űrbéli működés igazolta, ami jó referenciaként szolgált az ESA-munkáinkban is.

Nagyon fontosnak tartjuk, hogy aktívan részt vegyünk az ESA űrtávközlési programjaiban. A korábban kifejlesztett és az űrben sikeresen kipróbált technológiánkra alapozva szerződést kötöttünk egy korszerű műholdfedélzeti telemetriaadó kifejlesztésére, amelyet az ESA tudományos és kommunikációs célú, kisméretű műholdjain fognak majd használni. Alapvető előírás volt az ESA összes vonatkozó szabványának való megfelelés. A fejlesztés már az utolsó fázisában, a repülő példány (FM) áramköri tesztelésénél tart. Röviden bemutatjuk a berendezést.

A telemetriaadó (TM) rendkívül tiszta modulációs spektrumot állít elő, és alkalmas különböző modulációk és a hozzájuk tartozó hibajavító kódolások előállítására. A kívánt teljesítményt speciális beállítású gallium-nitrid (GaN) mikrohullámú FET-eszközök biztosítják. Az általunk használt kapcsolás nagy előnye, hogy a hatásfoka a szokásos 35–40% helyett elérheti a 80%-ot is. A telemetriaadó-rendszer diagramja a 1. ábrán látható.

A TM-adó a fedélzeti számítógéphez az ESA ECSS-E-ST-50-15C szabványában meghatározott módon, MIL-STD-1553 interfészen keresztül csatlakozik. Az összes digitális funkció egyetlen FPGA-chipben lett implementálva. Ebben egy Cortex processzor és egy programozható logika található. Az eszköznek két fontos feladata van: az ESA ECSS-E-ST-50-01C szabvány szerinti kódolás, randomizáció és szinkronizáció. A fedélzeti számítógép (OBC) konfigurálja az eszközt, amely tetszőleges kombinációban támogatja a Reed Solomon, randomizer, konvolúciós és turbo kódoló algoritmusokat.

A modulációs szekció a BHE egyedi megoldása. Az alkalmazott egyedi algoritmusok miatt nincsen szükség a szűrő paramétereinek intenzív újraszámolására, és ennek eredményeként megvalósítható egy tetszőleges szűrőfunkció. PCM/FM-, GMSK-, BPSK-, QPSK-, OQPSK-, SOQPSK-, 8PSK- és 16PSK-modulációkkal teszteltük az eredeti berendezést a 9600 kbps és 20 Mbps közötti adatsebesség-tartományban.

Az alkalmazott módszer előnyeinek érzékeltetésére az előző oldalpáron bemutatunk néhány modulációs spektrumképet. Látható, hogy az általunk előállított modulált jelek lényegesen kisebb helyet foglalnak el az adási frekvenciatartományban. Ez nagyon nagy előny, és sokkal jobb minőségű kommunikációt tesz lehetővé, mivel a műholdas csatorna annál kisebb zajú, minél kisebb sávot foglal el. Ez a vételi érzékenység jelentős javulását eredményezi.

Ebben a fedélzeti telemetriaadóban integrált módon megtalálhatók a jelenleg legkorszerűbbnek tekinthető technológiák. Mind architektúrájában, mind pedig az alkalmazott áramköri megoldások tekintetében nagyon korszerű és minden bizonnyal még évekig az is marad. A BHE Kft. ezzel a berendezéssel is erősíteni kívánja a hazai űripar nemzetközi elfogadottságát.
 

Kulcsszavak: műholdas kommunikáció, űrtávközlés, telemetria, ESA, Nemzetközi Űrállomás, szoftverrádió, apertúra szintézis, fázisvezérelt antenna, űrtechnológia, moduláció,
 

REFERENCIÁK

Telemetry Standards, IRIG Standard 106-11 (Part 1), Appendix A, June 2011

ECSS-E-ST-50-01C, Space engineering, Space data links – Telemetry synchronization and channel coding, 31 July 2008

ECSS-E-50-12A, Space engineering, SpaceWire - Links, nodes, routers and networks. 24 January 2003

1. kép • Ku-sávú 3 csatornás

fáziskoherens vevő

2. kép • 32 m-es bolygóközi

kommunikációs követőantenna

3. kép • Az ESA mélyűri földi állomásai számára kifejlesztett kommunikációs modulok

4. kép • Műholdas digitális adó

5. kép • Redundáns 2×100W-os

mikrohullámú erősítő

6. kép • Háromsávos műholdvevő

1. ábra • A TM-adó rendszer architektúrája

2. ábra • BHE 20 Mbps SOQPSK spektrum pulzus

3. ábra • A hagyományos és a BHE-módszer spektrumképének összehasonlítása

4. ábra • Szűrt FM-modulációs spektrum

5. ábra • Kétvivős, külön-külön modulált, szűrt FM-spektrum

7. kép • Az SDR-kártya

8. kép • A frekvenciakonverter kártya

9. kép • A megszerelt mérnöki kvalifikációs (EQM) példány