A Magyar Tudományos Akadémia folyóirata. Alapítva: 1840
 

KEZDŐLAP    ARCHÍVUM    IMPRESSZUM    KERESÉS


 KÖNYVSZEMLE

X

Sipos Júlia gondozásában

 

Emberi játszmák –

egy bestseller hiánypótló szaklektorálása


Az emberi kommunikációval és pszichológiával kapcsolatos könyvek megjelentetését évtizedek óta támogató Háttér Kiadó azzal az elhatározással nyúlt vissza minden idők egyik legnépszerűbb pszichológiai kiadványához, az Emberi játszmákhoz (Games People Play. The Psychology of Human Relationships), hogy huszonkilenc évvel az első magyar fordítás megjelenése után szakmailag korszerűsítse a mű nyelvezetét. Eric Berne könyve már megjelenését követően óriási hatást gyakorolt a világra, és lefektette egy új irányzat, a tranzakcióanalízis (TA) alapjait. A szaklektorálást, a tranzakcionalizmus elmúlt évtizedek során kialakult fogalomkészletét figyelembe véve, Juhász Erzsébet pszichoterapeuta-szakpszichológus és F. Várkonyi Zsuzsa pszichológus végezte. De miért volt szükség arra, hogy közel ötven évvel az Emberi játszmák megjelenése után a szöveget átnézzék és újra kiadják?

Berne ötvenéves volt, amikor megírta a Tranzakcionális elemzés a pszichoterápiában (1961) című könyvét, és kicsivel több, amikor az őt világhíressé tevő Emberi játszmákat (1964). A sorozat harmadik részét – amely a témában írt könyveire kiváltott reakciók feldolgozását is magába foglalja –, a Sorskönyvet (1972) hatvanéves korában fejezte be. Főművét húsz nyelvre fordították le, Európába 1968-ban ért el, míg magyarul 1984-ben jelent meg először Hankiss Ágnes fordításában, dr. Buda Béla pszichiáter szakmai lektorálása mellett. Berne kollégáinak, tanítványainak és betegeinek szánta könyvét, azzal a céllal, hogy rámutasson, az egyoldalú kommunikáció hosszú távon nem hatékony, helyette együttműködésen alapuló terápiás kapcsolatra van szükség, amely TA-s terápiában a tevékenység és a felelősség egyenlő arányú megosztását jelenti. „Gyógyítani, mindig csak gyógyítani” – idézi a szerzőt Ian Stewart Eric Berne-ről szóló könyvében (Stewart: Eric Berne, 1992). Stewart szerint a gyógyítás volt Berne legfőbb célja, és az, hogy megértesse a szakmával; a pszichoterápiának kétoldalú, kooperatív folyamatnak kell lennie. Minden bizonnyal ez az új, tudósokra kevésbé jellemző magatartás emelte be az interdiszciplináris kánonba művének elméletét, amely nemcsak a pszichoterápiát és a fejlődéslélektant, de a kommunikáció elméletét és a szociálpszichológia tanait is komplexebb kontextusba helyezte.

Járó Katalin – aki pszichológusként a TA szakértője, valamint több TA-irodalmat összefogó gyűjteményes kötet szerkesztője – mindezt úgy fogalmazta meg a Játszmák nélkül című kötetben, hogy „Berne az emberi játszmákról szóló tanítással fókuszba emelte az intrapszichikus folyamatok mellé az emberek között zajló kommunikációs történések, a tranzakciók mélyreható és strukturális elemzését”. Járó rámutat továbbá, hogy a játszmák olyan kommunikációs zavarok, amelyek képesek végzetesen megmérgezni az emberi kapcsolatokat.
Annak idején az írót is meglepte a hatalmas érdeklődés, hiszen a könyv a laikusok körében is bestsellerré vált. Ezen tények visszaigazolták Berne azon törekvését, miszerint egy lélekgyógyásznak képesnek kell lennie arra, hogy a mindennapok nyelvén értesse meg magát pácienseivel. Feltehetően Berne ezen ambíciója indukálta a könyv nyelvezetének és stílusának rendkívüli szokatlanságát, és ezzel egyben indokot adott arra, hogy a szerző céltáblája legyen az ortodox beállítottságú szakembereknek. Ami azonban irányukból hátránynak, az olvasók szemszögéből előnynek bizonyult. A szöveg olvasmányossága, a

 

 

lelki problémák izgalmas, közérthető és átélhető nyelven való leírása, továbbá az, hogy Berne az új fogalmakat a természetes nyelv segítségével alkotta meg, sokat jelentett a széles értelemben vett közönségnek, és kivívta elismerését. Bár ezt maga Berne már nem érte meg, iskolája begyűrűzött Európába is, és az 1964-ben nemzetközi szervezetté vált (ITAA) mozgalom nyomán 1976-ban létrejött az Európai Tranzakcióanalitikus Egyesület (EATA), amely jelentős terapeutaképzést generált Európa-szerte. Magyarországon viszonylag későn – de annál nagyobb sikerrel –, 1990-ben indult el az első képzés, és alig egy évre rá, 1991-ben jött létre a Magyar Tranzakcióanalitikus Egyesület (HATA).

A szerzőpáros hiánypótló feladatot vitt véghez az idehaza is számos kiadást megélt, rendkívül népszerű könyv szaklektorálásával. Hangsúlyozni kell azonban, hogy az első fordítóknak, Hankiss Ágnesnek és Buda Bélának sem volt könnyű feladatuk. Vegyük észre, hogy 1984-ben még nem léteztek átgondolt, a szaknyelvi kánonban meghonosodott magyar TA-kifejezések, ráadásul akkoriban még az angol fogalmak sem nyerték el végső formájukat. A konzekvens fogalmi rendszer megalkotásán azóta is dolgoznak a tranzakcionalizmus követői és fejlesztői, ám egyes kifejezések használata ma is vitatott, illetve meghatározásuk, szóhasználatuk nem egészen pontos és egységes. Juhász és Várkonyi problémaérzékenységét és éleslátását dicséri, ahogyan a terminológiai kommentárokat beszúrták a textusba, ezen túl pedig szerkesztői jegyzettel láttak el számos fogalmat, amelyek átalakulása ezt szükségessé tette. „Az emberi kapcsolatokból érkező ingert Berne stroke-nak nevezi” – írják, ám míg korábban simogatásnak, addig az új kiadásban érintésnek fordították, mivel a TA mai tudása szerint nemcsak a kellemes, hanem a fájdalmas, akár brutális kapcsolati ingerek is stroke-ok.

Aki értékelte a könyv korábbi kiadásait, számos új felismerésre tehet szert olvasás közben, amellett, hogy megelégedéssel konstatálja majd; a mű semmit nem változott szerkezetében. Az Emberi játszmák tág értelemben a társas érintkezést vizsgálja és kategorizálja, úgy, hogy ezek megértését a gyermekkor, tehát az első öt-hat év tapasztalataiból eredő döntések és/vagy hatások meghatározta életsorskönyvekben keresi, és ide törekszik visszavezetni az egyéneket. A három nagyobb egységre tagolt írásban az első rész a játszmák elemzéséhez és világos megértéséhez szükséges elméletet összegzi; majd a második részben az egyes játszmákról, azok szabályairól és lefolyásáról olvashatunk élethű szituációk szemléltetésében; míg a harmadik rész Berne korszakalkotó új elméletét, azaz a játszmák jelentőségét és a játszmamentesség lehetséges útjait mutatja be.

Kevés olyan alkotásról tudunk, amely ennyire eleven maradt évtizedeken át, és ekkora hatást fejtett ki maga körül. Eric Berne életművének legnagyobb ereje abban áll, hogy alaptételei és elmélete dinamikusan tudott fejlődni, sőt ez a folyamat a mai napig tart. Az elmúlt két évtizedben sorra jelentek meg a magyar szakemberek TA-témában jegyzett könyvei, a Háttér Kiadó honlapjáról pedig egy kibővített TA fogalmi szótár is letölthető, amely a tranzakcióanalízis szakkifejezéseit gyűjti össze a Játszmák nélkül sorozat tranzakcióanalitikus témájú köteteinek kiegészítéseként. (Eric Berne: Emberi játszmák. Nyolcadik, javított kiadás. Budapest. Háttér Kiadó, 2013)

Grünczeisz Kata

PhD-hallgató, BME, Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori Iskola