Mágneses térrel a kokainfüggőség ellen
Koponyán keresztüli mágneses ingerléssel sikeresen kezeltek
kokainfüggő betegeket amerikai és olasz neurológusok, pszichiáterek.
Az emberi vizsgálatokat megelőzően kokainfüggő állatoknál egyrészt
azt találták, hogy a kényszer drogkereső magatartás csökkenti az
agykéreg bizonyos részének aktivitását, másrészt, hogy a megfelelő
terület ún. optogenetikai módszerrel történő ingerlésének
eredményeként az állatok kevesebb kokaint fogyasztanak. (Az
optogenetika lényege, hogy bizonyos idegsejteket genetikai
beavatkozással fényérzékennyé alakítanak. Így tetszőleges
idegrendszeri struktúrák fénnyel ki- és bekapcsolhatóvá válnak, és a
működésük nyomon követhető lesz.)
Ezek az eredmények adták az ötletet annak
vizsgálatához, hogy vajon az agy megfelelő területének mágneses
ingerlése hatékony lehet-e embernél.
A huszonkilenc napig tartó kísérletben harminckét
kokainfüggő beteg vett részt, akiket véletlenszerűen két csoportra
osztottak. Az egyik tagjainál az agyban a bal elülső homloklebenyt
ismétlődően transzkraniális mágneses stimulációval (TMS) ingerelték,
míg a kontrollcsoport tagjai nem kaptak ilyen kezelést. A kutatás a
páciensek két hónapon át történő követésével folytatódott, amelynek
során a kontrollcsoport tagjai is kérhettek mágneses stimulációt.
A kezelések alatti időszakban a mágnessel kezelt
személyek közül szignifikánsan többen produkáltak negatív
drogtesztet, és körükben a kokain iránti sóvárgás is alacsonyabb
szintet mutatott. Ugyanakkor a kontrollcsoport azon tíz tagjánál,
akik a követéses periódusban igényelték a TMS-terápiát, szintén
jelentős javulás következett be.
A kutatók a koponyán keresztüli mágneses ingerlést
biztonságosnak találták, mellékhatásokat nem tapasztaltak. Ezért,
valamint a hatékonysággal kapcsolatos pozitív eredmények miatt a
módszert ígéretesnek tartják, és felvetik egy jóval több beteggel
történő, placebokontrollált vizsgálat szükségességét.
A kokainfüggőségnek jelenleg nincsen hatékony
gyógyszere.
Terraneo, Alberto – Leggio, Lorenzo –
Saladini, Marina et al.: Transcranial Magnetic Stimulation of
Dorsolateral Prefrontal Cortex Reduces Cocaine Use: A Pilot Study.
European Neuropsychopharmacology.
DOI: 10.1016/j.euroneuro.2015.11.011
Számítógépesített kognitív viselkedésterápia
Az utóbbi időben a pszichológiai gyakorlatban, például a depresszió
kezelésében, egyre népszerűbbé vált a kognitív viselkedésterápia
számítógépesített formája. Ennek lényege, hogy a páciens egy
computerprogram segítségével ismerhet fel, értékelhet át és
korrigálhat olyan gondolkodási mechanizmusokat, sémákat, például a
negatív gondolkodás rendszerét, amelyek tünetei a betegségnek.
Egy brit tanulmány, amelynek szerzői tudományos
igénnyel vizsgálták e módszer hatékonyságát, figyelmeztet:
semmiképpen nem szabad feltételezni, hogy a számítógépes önsegítő
eszköz pótolhatja a szakember által nyújtott személyes terápiát.
A kutatásban hétszáz depressziós beteg vett részt,
akiknél a sztenderd depressziós kezelést kétféle komputerizált
viselkedésterápia egyikével, randomizált módon egészítették ki. A
kontrollcsoport tagjai csak a hagyományos kezelésben részesültek,
semmilyen számítógépes programot nem használtak. A „komputereseket”
telefonon rendszeresen bátorították az eszköz használatára.
Négy hónap elteltével a kutatók nem találtak
bizonyítékot arra, hogy a számítógépes önsegítő eszköz valóban
segíti a gyógyulást. Az egyik szoftver esetén a pácienseknek
mindössze 18 százaléka járta végig a rendelkezésre álló nyolc
egységet, míg a másiknál csak 16 százalék a létező hatot. A
résztvevők 25 százaléka végig sem csinálta a programot.
Simon Gilbody, a New York-i Egyetem professzora
szerint tanulmányuk rávilágít arra, hogy a depressziós betegek
számára nehézséget jelent egy számítógépes program melletti
elköteleződés és az, hogy újra és újra csatlakozzanak egy
rendszerhez.
Gilbody, Simon – Littlewood, Elizabeth –
Hewitt, Catherine et al.: Computerised Cognitive Behaviour Therapy
(cCBT) as Treatment for Depression in Primary Care (REEACT trial):
Large Scale Pragmatic Randomised Controlled Trial. British Medical
Journal. 11 November 2015. 351, h5627, DOI:10.1136/bmj.h5627 •
WEBCÍM
|