„Fővárosi utcák és terek –
a településmorfológia szemüvegén keresztül”

A településföldrajz mintegy száz esztendeje vizsgálja a települések belső szerkezetét. Amíg a második világháború előtti időszakban inkább a morfológiai szempontok voltak a mérvadóak, addig 1945 után már a funkcionális vizsgálatok kerültek előtérbe. A falvak és városok belső felépítésének elemzése ugyan évtizedeken át kissé háttérbe szorult más kutatási szempontokkal szemben, kontinuitása végig fennmaradt, létrehozva és kikristályosítva a településföldrajzon belül a településmorfológiai irányvonalat. A településmorfológia egyaránt foglalkozik a települések különböző beépítési formáinak, illetve funkcionális szerkezeteinek leírásával, tipizálásával. A településmorfológiai kutatások két fő pillérre támaszkodnak: egyrészt hiteles történeti adatokra, másrészt pedig a szintén nélkülözhetetlen empirikus vizsgálatokra. A 2015 tavaszán a szombathelyi településföldrajzi iskolát képviselő Csapó Tamás és Lenner Tibor tollából megszületett Budapest településmorfológiája című könyv e kritériumoknak tökéletesen megfelel. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy módszereiben klasszikus, ugyanakkor az adatok, információk feldolgozásában, a kapott eredmények megjelenítésében a modern térinformatikai alkalmazásokat felhasználó, komplex szemléletű műről van szó, amely egyedülálló a maga nemében. Egyedülálló, hiszen a vizsgált terület egy metropolisz, ahol a beépítési típusoknak, városszerkezeti változásoknak feltérképezése, nyomon követése és tipizálása mindeddig váratott magára, s egyedülálló a mindezen feladatok elvégzéséhez szükséges hatalmas kvantitatív és terepi munka is. Ahogy a szerzők maguk is megfogalmazzák a kötet előszavában: „bejártuk a főváros összes utcáját, terét, beépített és beépítetlen területét, ahol felmértük a beépítés milyenségét, típusát, az épületek és területek funkcionális hasznosítását”.

A könyv négy nagy fejezetre tagolódik. Az első Budapest történeti földrajzát taglalja. A város térbeli növekedési jellegzetességeire is hatást gyakorló természeti adottságok, azaz helyzeti energiák – úgymint eltérő arculatú és domborzatú nagytájak találkozása, a Duna mint folyami jellegű vásárvonal, az országon belüli centrális fekvés –, valamint helyi energiák – domborzati viszonyok, vizek, építő- és díszítőanyagnak alkalmas kőzetek stb. – nagymértékben segítették a várossá, később pedig fővárossá válás folyamatát. A Duna két partján fekvő Pest és Buda területe ugyanakkor a társadalmi fejlődés különbözősége mellett e helyzeti és helyi energiák miatt is eltérő ütemben és mértékben fejlődött. A 20. század közepén a pesti oldal területben háromszorosan, népességében több mint négyszeresen múlta felül a budai városrészeket.

A második fejezet Budapest beépítésének milyenségével, formájával, időbeli alakulásával foglalkozik. Az elmúlt negyed évszázadban kissé nőtt a főváros beépítettsége: napjainkban a település közel ¾-e van beépítve, melynek közel fele lakóterület. A főbb beépítési típusok közül legjellemzőbb az elsősorban a pesti külső kerületekben meghatározó családi házas, a lakótelepeket és társasházakat magában foglaló ún. többszintes tömbös (III., IV., XI., XIII. kerületek, illetve Buda zöldövezeti részei és Zugló), valamint a belső kerületekre jellemző többszintes zárt beépítés. Ez utóbbiak a legöregebbek, ma már lényegében csak foghíjak kitöltésekor épülnek. A településmorfológiai kutatásokban ma már kihagyhatatlan, új vizsgálati szempontként jelennek meg a lakóparkok. A lakóparkok a globalizáció korában a jövedelmi különbségek nyomán fragmentálódó városi terek egyik legszembetűnőbb példái. Ezek a világszerte rohamos léptékben szaporodó zárt lakóközösségek Budapesten is nagy számban vannak jelen a rendszerváltozás óta: napjainkra 308 db lakópark épült fel, összesen 48 ezer lakással. Megjelenésükben, szolgáltatásaikat tekintve is nagyon különbözőek. Főképp a XIII., XIV. kerületben találhatóak nagy számban.

A harmadik fejezet a főváros funkcionális szerkezetét taglalja. A városszerkezet alapvetően Nagy-Budapest megszületésével jött létre, ám abban azóta számottevő módosulások zajlottak le. 1990 után ezek közül a legfontosabbak az alábbiak voltak: a city terjeszkedése, a bevásárlóközpontok és hipermarketek szubcentrumokként való funkcionálása, az egykori ipari övezet térvesztése és a városi zöldterületek arányának csökkenése.

A negyedik, egyben záró fejezet a főváros kerületeit egyenként veszi górcső alá, s mutatja be azok térszerkezeti, morfológiai sajátosságait. Igaz ugyan, hogy így óhatatlanul feldarabolódnak az egyes funkcionális övek, de ez a fajta megközelítés az egyes kerületek határain belül rendkívül részletes információval látja el az olvasót, továbbá nagymértékben segíti azok kíváncsiságának a kielégítését is, akik kifejezetten egy-egy kerület főbb jellemzőit szeretnék csupán alaposabban megismerni.

Csapó Tamás és Lenner Tibor könyve a főváros közigazgatási határain belüli területeire fókuszál, figyelmen kívül hagyva az agglomeráció településeit. Adott tehát a továbblépési lehetőség, egy újabb jelentős mérföldkő megtétele a remélhetően nem túlságosan távoli jövőben. (Csapó Tamás – Lenner Tibor: Budapest településmorfológiája. Szom-bathely: Savaria University Press, 2015, 388 p.)

Balogh András

egyetemi docens, Nyugat-magyarországi Egyetem Természettudományi és Műszaki Kar
Földrajz és Környezettudományi Intézet