A Magyar Tudományos Akadémia három társadalomtudományi osztálya – immár többéves gyakorlatának folytatásaként – a 2014. évi Magyar Tudomány Ünnepe alkalmával együtt tervezett és szervezett tudományos ülést. Ennek címe és választott tárgya a Tudomány és könyv a 21. században. Egy sor élő kérdés került napirendre az osztályok szakmai képviselőinek tevékeny közreműködésével, s ha valamennyi érdeklődést kiváltó referátumot nem is tudjuk e számban közzétenni, az álláspontok és tapasztalatok sokszínűségét érzékeltetheti a jelen összeállítás.

A könyv a tudományos eredmények közzétételének hagyományos, a társadalomtudományok terén nélkülözhetetlen és több tekintetben veszélyeztetett formája. Vitakérdés, hogy ez a műfaj milyen szerepet töltött és tölt be a folyóirat-közleményekhez képest. Ennek távlatos mérlegelése messzemenő következményekkel jár a tudományos teljesítmények regisztrálása és értékelése szempontjából, ami ma már egyaránt megkerülhetetlen tényezője a személyes pályafutás alakulásának és a kutatóhelyek elbírálásának. A tudományos ülés referátumai e tekintetben külön-külön és együtt kerülni igyekeztek minden egyoldalúságot, így konstruktív kritikával kezelték a teljesítménymérésnek a bölcsész- és társadalomtudományok művelésétől idegen nemzetközi és hazai trendjeit is.

A könyvkiadás a magyar tudományosság nemzetközi beágyazottságának és jelenlétének is fontos eszköze, feltételeit ennek tudatában kell(ene) alakítani, forrásait ennek szellemében kell kiaknázni. A hazai könyvkiadás és -kereskedelem piaci helyzetéről egy kompetens kerekasztal-beszélgetés szólt, amely meggyőzően tanúsította, hogy e téren

szükség van átgondolt célzatú intézményes  támogatásra és együttműködésre a könyvek iránti kereslet ösztönzésében és fenntartásában. Kitüntetett hatása volt és lesz ebben a Magyar Tudományos Akadémia szerepvállalásának, egy olyan helyzetben is, amikor e kulcsintézmény nem rendelkezik saját tulajdonú kiadóval, de szán kiadási célra – hullámzó volumenű – központi és kutatóhálózati forrásokat. Az egyetemek hektikus finanszírozása nagyban nehezítette e nagy kibocsátóerejű és nagy felvevőkapacitású szféra éltető szerepét a tudományos könyvpiacon. Mind az Akadémia, mind az egyetemek világa együtt kell hogy szemlélje, és összehangoltan kell hogy támogassa a könyvek forgalmát, hasznosítását és az elektronikus információáramlás gyorsan gyarapodó formáit.

A tudományos ülés stratégiai súlyú aktualitások mellett nem tévesztette szem elől a könyvek és a megújult elektronikus információőrzés és -terjesztés távlatos, kultúrtörténeti vizsgálatát. Ugyanakkor elemző figyelem fordult afelé is, hogy a történeti értékű források és publikációk digitalizálása milyen jelentős fordulatot hoz a humán tudományok művelésében, a megőrzés és hozzáférhetőség megújhodása mennyiben nyit új távlatokat, és hogyan teremt merőben új lehetőségeket a nemzetközi tudományos együttműködésben.

A kitartó érdeklődéssel kísért rendezvény jó alkalomnak bizonyult arra – és ezt dokumentálják az itt közkézre bocsátott tömör írások is –, hogy kitűnjön: a társadalomtudományoknak létérdekei kötődnek a tudományos könyvek kiadásához, terjesztéséhez, megőrzéséhez – nyilvánvalóan az elektronikus kommunikációval összerendezett és kombinált formákban és keretekben.